Hogy élhetőbb legyen

J ment el mellettem tegnap a metró peronján, de nem vett észre. Az első reakcióm az volt, hogy hála Istennek. Mert az is kínos, ha csak köszönök neki, és továbbmegyek. De az még kínosabb, ha megállunk, és nem tudunk egymásnak semmit mondani. Nemigen beszéltünk mi egymással akkor sem, amikor gyakrabban futottunk össze. Aztán viszont arra gondoltam, hogy talán mégis jó lett volna megállni, egy percre csak. Talán elmondtam volna, mennyire tisztelem. Hogy gratulálok. ("What for? Your work" – mondta Rick Victor Laszlónak.) Vagy inkább azt, hogy büszke vagyok rá, igen, és hogy kitartást kívánok neki ebben a nehéz helyzetben. Talán néha egyszerűen ennyi kell, hogy élhetőbb legyen a világ.