Még egyszer nekifutok, hogy összefoglaljam, hogy értelmezem a Fidesz-Jobbik csatát. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, meg akarom mondani a tutit. Nem akarom, nem tudom, minden mondatom elé odaértendő, hogy szerintem.
Szóval az elmúlt években a Fidesz – kihasználva az ellenzék bénaságát és morális válságát – sikeresen építette fel az egypártrendszert (NER, centrális erőtér) Magyarországon. Ma a demokratikus oldalon látszatéletet élő szellempártok vannak, amelyek ennek az egypártrendszernek a statisztái, és semmilyen értelemben nem jelentenek alternatívát. Egy párt maradt az ellenzéki oldalon, a Jobbik. A Jobbik helyzete eleve különbözött az ún. baloldalétól, amennyiben markáns ideológiával és működő tömegkapcsolatokkal rendelkezett, továbbá a Fidesz törekvése az ellenzék szétzúzására őket nem érintette. Ehhez járult aztán Simicska támogatása, ami a pártot egyrészt tovább erősítette, másrészt egy maffiaharc fedőszervévé tette. Akárhogy is van, ma a Jobbik Orbán egyetlen szervezett ellenfele, és eléggé természetes, hogy Orbán keresi a jogi eszközöket a párt megsemmisítésére vagy legalábbis meggyengítésére. A mostani akció nem az első ebben a műfajban.
Támogassák-e a demokraták a Jobbikot? Szerintem a demokratáknak olyan ügyeket kell támogatni, amelyek alkalmasak a közvélemény felrázására és a tömegek mozgósítására, azaz arra, hogy hozzájáruljanak egy ütőképes ellenzéki (és demokrata) politikai szerveződés létrejöttéhez. A Jobbik elleni támadás egyrészt nem tűnik ilyennek, másrészt ha mégis kiderülne, hogy ilyen, annak inkább lenne oka szélsőjobbos eszmék iránti fogékonyság, mint a jogállam melletti elkötelezettség. Egy ilyen mozgalom vagy szolidaritási akció csak a demokratikus baloldal további felmorzsolódását segítené elő, miközben az autokratikus maffiaállam megszilárdulását nem tudná megakadályozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése