Az értelmiségi létről

Utoljára 1982 és 88 között éreztem magam szabad, alkotó értelmiséginek, amikor az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében dolgoztam. Megkérdezték, mit akarok kutatni, megmondtam, azt mondták jól van, aztán csináltam. És még csak azt se mondhatom, hogy senkit nem érdekelt a dolog, mert érdekelte a kollégáim egy részét, segítettek és megbíráltak időnként. Ezzel semmit nem akarok mondani a létező szocializmusról, nem következik ebből az, hogy az jó volt, vagy ilyesmi. Csak azt mondom, nem jó az, hogy ma ilyen nincs. Az országnak nem jó hosszú távon. Ez most arról jutott eszembe, hogy a mai szép ünnepi napon nem tudok felállni a számítógép elől: szövegeket másolok egyik táblázatból a másikba, és közben szorongok, hogy mennyi mindent kellene még ma elvégezni.