Eltette a Barikádot, elővette az Emmát. Egy önmagát mindenoldalúan művelő utastárs.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151588226115225

A reménytelenség egyik nagy előnye, hogy nem fél az ember semmitől. Mert tényleg mitől is?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151587656810225

Felíhvás demokráciakörök létrehozására

Amikor a tekintélyuralmi rendszerek megszilárdulnak, és a demokrácia intézményei eltorzulnak vagy megszűnnek, a legnagyobb veszély a felejtés. Elfelejtjük a múltat, és elfelejtjük azokat a szellemi eszközöket (elméleteket), amelyek segítségével elemezhetjük a jelent. Az amnézia védtelenné teszi a társadalmat, felszámolja a köztársaság immunrendszerét, és felkészít az önkényuralom elfogadására. Ez az amnézia nem az Orbán-kormánnyal kezdődött, és nem szűnik meg a veszély, ha ez a kurzus megbukik. Az, hogy a köztársaság mennyire nem védi magát a támadásokkal szemben, világos jele annak, hogy eleve súlyos betegségek hordozója volt. Ráadásul a felejtésben érdekelt (tehát távolról sem konzervatív) kormányzat megbízható szövetségesre talál a posztmodern tömegkultúrában, amely egyfelől csak azt tartja értéknek, ami éppen trendi, másfelől elzárkózik a hosszú szövegektől. Ilyen helyzetben a politikai cselekvés talán legfontosabb formája a tanulás, az igazság keresése, a felejtés elleni küzdelem.

A szélsőjobb térhódítása a fiatalok között, masszív jelenléte az egyetemeken különösen élesen veti fel a demokratikus értelmiség felelősségének kérdését. Nincs mese: ki kell dolgoznunk, mit tehetünk az ifjúság visszaszerzése, demokratikus politikai nevelése érdekében az iskola, az egyetem falain belül és azokon kívül. Ez a felelősség természetesen alapvetően az intézményes oktatás vállát nyomja. De az oktatási reform jogos igényétől függetlenül el kell kezdenünk megszervezni a közélet iránt érdeklődő fiatal demokraták demokratikus olvasó- és vitaköreit.

A demokráciakörökön helye van az előadásnak is, de a szövegfeldolgozó szemináriumnak és persze a játéknak is. Kik tartanák a foglalkozásokat? Elsősorban azok a fiatal és középkorú kutatók, egyetemi, főiskolai és középiskolai tanárok, akik tudományos és oktatómunkájuk mellet fontosnak tartják a közéleti cselekvést is. Egy lehetséges modell, hogy valaki állandó vezetőként összetart egy demokráciakört, és időről időre meghív egy-egy az adott témához nagyon értő szakembert. A téma lehet történelmi (érzékeny kérdések, szembenézés a múlttal, felejtésre ítélt témák, mint pl. a munkásmozgalom története, ami a társadalmi önszerveződés nagyon tanulságos és sikeres példája), szociológiai (a magyar társadalom alapbajai, pl. a szegénység vagy a cigány – nem cigány együttélés kérdései) közgazdasági (értsük meg korunk gazdasági szituációját), de akár irodalmi is, ha éppen az látszik szükségesnek.

Én nem tudom, hogy kell ezt csinálni, nincs tapasztalatom, de érzem a cselekvés kényszerét. Olyan szövetségeseket keresek, akik a kezdeményezéstől sem riadnak vissza. Ezért hoztam létre a Demokráciakörök nevű csoportot. Én ide nem fogok senkit név szerint meghívni (egy áldozat kivételével, mert anélkül nem lehet csoportot létrehozni :) ), mert nem akarom, hogy bárki úgy érezze, nyomást akarok gyakorolni rá. Ha úgy érzed, tenni tudsz az ügyért, jelentkezz a csoportba. Ezt a felhívást többször meg fogom osztani, hogy minél többen lássák. Oszd meg te is, ha egyetértesz! Találjuk meg egymást, mert egyre nagyobb a baj!

A Demokráciakörök a Facebookon: http://www.facebook.com/groups/630675883614329/

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/fel%C3%ADhv%C3%A1s-demokr%C3%A1ciak%C3%B6r%C3%B6k-l%C3%A9trehoz%C3%A1s%C3%A1ra/10151376830397689

Semmi nem mélyíti el annyira a depressziót (és az agressziót), mint a FB-on közzé tett "pozitív gondolatok". Talán ez is a céljuk.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151579312045225

Hatan ülünk a hatszemélyes fülkében. Mozdulni alig lehet. Mindenki egyedül utazik. Egy középkorú hölgy szigorú arccal olvassa a Blikket. Egy fiú a laptopjába mélyed, fülében hallgató, talán filmet néz. Egy testes lány lektűrt olvas. Egy testes fiatalember alszik. Egy pici, vékony lány az okostelefonját birizgálja, időnként csap vele, mint egy ostorral, ez nyilván egy játék. Én fészbukozom, közben zenét hallgatok, véletlenszerűen Bachot, Cesária Évorát és Kispált. Megyünk bele Borsodba, megfeszítés után, feltámadás előtt, a reménytelenség évadában.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151573895750225

I was found, but now I'm lost.  I saw, but now I'm blind...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151569465400225

Azt hiszem, vallássérült vagyok.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151551078280225