Hangtani poszt

deszaturált nesz

Népszavazás a korrupció ellen

Szóval ha nem lenne világos: a Momentum és az őt támogató szervezetek egy radikális korrupció ellenes népszavazást szeretnének kezdeményezni. Hogy a jelenleg az országot kézben tartó gátlástalan rablóbanda ne tehesse tönkre végleg a hazánkat. Szóval aki még nem tette, emelje fel a fenekét, és menjen aláírni. Ez azért nem akkora dolog...

Facebook-versek

Oravecz Imre öreg kori verseit olvasom. Ezek Facebook-bejegyzések.

Szamár

A Tanítanék tegnap azt ajánlotta, hogy legyen egy szamár a miniszter. Csakhogy ez nem vicc. Szerintem simán elképzelhető, hogy Orbán hamarosan tényleg egy valóságos szamarat tesz miniszterré (vagy köztársasági elnöké vagy az alkotmánybíróság elnökévé). És még csak arra se számíthatunk, hogy ez majd kiveri a biztosítékot.

Üresedés

– Pista is elment. Sokat szenvedett.
– Meghalt valaki ezen az ágyon, ahol most én vagyok?
– Persze. Hát különben?
(Nem, nem ezt válaszoltam. Csak annyit mondtam, igen.)

Gasztrokultúra és feketelista

Majdnem csak nagyon jó dolgok történtek velem az elmúlt három napon Miskolcon, de azért ezt a két bosszúságomat elmesélem.

Avasi Sörház, a társaság krumplilángosozik. Egyikünk laktózérzékeny, kéri, hogy erre legyenek figyelemmel. Kérdi, hogy van-e a paprikás alapban tejföl. A pincér – végtelenül készséges, kedves kisfiú – azt mondja, szerinte nincs, volt már laktózérzékeny vendég, az ő kedvéért már megkérdezte korábban. Jó, akkor még annyit kérünk, hogy sajt se legyen rajta. Telik-múlik az idő, kisfiú hozza a krumplilángost. Valóban nincs rajta sajt, viszont az alap szemmel láthatóan csupa tejföl. A vendég finoman utal rá, hogy nem erről volt szó, ő ugyan nagyon megértő, de a laktózzal szemben intoleráns, ezt így sajnos nem tudja megenni. Ezen a ponton a film elakad. A kisfiú néz, csendben vár, hátha elmúlik a vendég laktózérzékenysége. Láthatóan fogalma sincs, mit lehet egy ilyen helyzetben tenni. Hát, mondjuk neki, kéne egy ugyanilyen tejföl nélkül. De ezt nem enné meg valaki? Hát ööö... nem, itt van előttünk a sajátunk. Nem vinnénk el, ha becsomagolja? Nem, köszönjük. De hát ki kell fizetni, nyögi ki végül. Hát, jó, kifizetjük, de hozzon egy másikat, mert ugye éhes a vendég. Kisfiú el, viszi az inkriminált krumplilángost is, pár perc múlva jön, jelenti, hogy természetesen elkészíti a konyha az alternatív lángos. Kisvártatva el is készül, megvacsorázunk, fizetünk. Akkurátusan kiszámlázták mindkét krumplilángost. Ne jöjjek ide többet!

Café Frei. Ennek történeti előzményei vannak. Amikor még volt üzletük az Egyetemvárosban, kértem egy – talán – berber kávét, amit cukorral készítenek el. De kértem, hogy nem lehet-e cukor nélkül. De, lehet, el is készítették, nagyon finom volt. Ezen felbátorodva, további két alkalommal tettem próbát a városi üzletben. Mind a kétszer megígérték, hogy megcsinálják cukor nélkül, és mind a kétszer cukrozva hozták ki. Szóval ez a cukor dolog üldöz engem a Freinél. Ma is bementem, már nem kísérleteztem berber különlegességekkel, kértem egy espresso doppiót. Tejet, tejszínt hozhatok hozzá? Igen, tejszínt kértem. Kihozzák, a tejszín külön kis kiöntőben, nagyon étvágygerjesztő. Beleöntöm mindet a kávéba. Na mi lehet itt a probléma? Igen, a tejszín durván cukrozott volt. Na most az, hogy a kávé mellé édesített tejszínt szolgálnak fel, ez lehet nagyon klassz dolog, de semmiképpen nem magától értetődő, és egy olyan üzletben, amelynek önképe a kávékultúra ápolásához kapcsolódik, talán érdemes lenne erről tájékoztatni a vendégeket. Ez így gáz. Ne engedjétek, hogy újra próbálkozzam!

Kezdjünk el ásni?

Szerintem kezdjünk el ásni a Kossuth téren, és szabadítsuk ki a foglyokat. Én szoktam hallani a halálsikolyokat és a dörömbölést, amikor megállás nélkül áthalad a metró.