Mind marhák ezek, uram

2017. március 30., csütörtök

Morse

Sokáig azt hittem, a Morse-ábécé már teljesen halott. De a börtönben még simán jól jöhet.

2017. március 29., szerda

A szabadságról

Magyarország szabad ország, hiszen nem lövetnek közénk. Igen, ez erős érv, de csak az első sortűzig használható.

2017. március 27., hétfő

Soros-bérenc szeretnék lenni

Annyi ellenzéki posztot nyomtam már itt. Nem lehetne elintézni, hogy valamit most már fizessen a Soros?

2017. március 25., szombat

részegképesség-zavar

2017. március 22., szerda

öregenerálódom

A nagy költő Erikának és Lacinak dedikálta válogatott verseinek egyik példányát nagyon szépen, szeretettel mintegy tíz évvel ezelőtt. Ma a kötet az enyém lett egy antikvárium jóvoltából. Elképzelem, hogy Erika és Laci meghaltak, az örökösök pedig felszámolták a könyvtárat. Mert azt nehéz elképzelni, hogy valaki eladjon egy ilyen dedikációt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon forgatták a kötetet. Habent sua fata libelli.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

A blog címéről

Kassák semmit sem vett észre: feszülten figyelte a horgot. De fölkapta fejét, mikor a katona közvetlenül előttünk összecsapta bokáját, sapkájához emelte kezét, és harsány hangon egyenesen Kassákhoz intézte szavait:

– Alázatosan jelentem, kinek tetszik lenni?

Kassák méla undorral nézett rá, mintha azon gondolkodna, hogy egyáltalában válaszra méltassa-e, de aztán, úgy látszik, ő is megszánta a kis bakát a bő zsávolyban, mert azt mondta, tisztán és határozottan:

– Kassák Lajos író.

A katona újfent szalutált, megint megfordult, és menetelt visszafelé, a hídra. Én meg kíváncsi lettem, ugyan mi lesz ebből – és elindultam egykedvűen vissza, a falu felé, párhuzamosan a kiskatonával. Kissé elmaradtam mögötte, de azért jól hallottam, mit mondott, amikor bokáját újra összecsapva, tisztelgett hadnagya előtt:

– Alázatosan jelentem, Kassák Lajos, francia.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy garázda népszínmű idétlen humora volna, vagy Déry Tibor pótlólagos, szürrealista ötlete, teszem azt, a Kyvagiokénből. De így volt. A hadnagy a combját veregette a pálcájával, és csak annyit jegyzett meg rá lemondóan:

– Nem francia az, te marha.

Mi játszódhatott le a katonában, míg azon a rövid úton az írót franciává alakította át? El sem tudom képzelni. És a hadnagy, talán csak nem hallott életében Kassák Lajosról? Ezt sem tudhatom meg soha. Kassákhoz visszatérve mindenesetre beszámoltam neki a lezajlott jelenetről. Ezt a következtetést vonta le belőle:

– Mind marhák ezek, uram." (Vas István: Nehéz szerelem)