Most, hogy belépünk a húszas évekbe, foglalkoztat a régi húszas évek termése. Egy szelet ebből: magyar verseskötetek. Ha valaki ki tudja egészíteni, megköszönöm.
1920
Babits Mihály: Nyugtalanság völgye
Kosztolányi Dezső: Kenyér és bor
Kassák Lajos: Máglyák énekelnek
1921
Áprily Lajos: Falusi elégia
Reményik Sándor: Vadvizek zúgása
Várnai Zseni: A fájdalom könyve
1922
József Attila: Szépség koldusa
Kassák Lajos: MA képeskönyv
Tóth Árpád: Az öröm illan
1923
Balázs Béla: Férfiének
1924
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai
Reményik Sándor: A műhelyből
Sík Sándor: Csend
1925
Babits Mihály: Sziget és tenger
József Attila: Nem én kiáltok
1926
Szabó Lőrinc: Fény, fény, fény
1928
Kosztolányi Dezső: Meztelenül
Sík Sándor: Sarlósboldogasszony
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Babits Mihály: Az istenek halnak, az ember él
József Attila: Nincsen apám se anyám
Illyés Gyula: Nehéz föld
1929
Juhász Gyula: Hárfa
2019. december 31., kedd
2019. december 29., vasárnap
2019. december 28., szombat
A szakadék szélén
A tőkés rendszer össze fog omlani, ez már nem kérdés.
És maga alá temeti az egész világot szőröstül-bőröstül.
És maga alá temeti az egész világot szőröstül-bőröstül.
Nevekről
És minden évben eljön a nap, amikor a FB népe elkezd szörnyülködni, hogy milyen neveket lehet mostantól anyakönyvezni. Ezúttal egy Kövesdi nevű felkészületlen, de a nép rettegését pontosan érző fazon a Népszavába is írt egy viccelődő cikket a témáról. Nos azok kedvéért, akik pont az új nevektől féltik a nemzet jövőjét, megnyugtatásul közlöm, hogy a Hófehérke, a Pintyőke, a Pompónia, a Kandida, a Tonuzóba már az 1971-es Ladó-féle Utónévkönyvben is szerepeltek. Még megnyugtatóbb tény, hogy még akkor, a pártállam kemény körülményei között sem jelentette ez azt, hogy kötelező ilyen nevet adni a gyereknek.
2019. december 27., péntek
A munkamegosztásról
Imádom, amikor kiakadnak a népek azon, hogy klíma ügyben jobban figyel a világ egy impresszív politikai aktivistára, mint egy tudósra. Mintha nem ez lenne a világ rendje, sőt a kettő közötti munkamegosztás lényege.
2019. december 24., kedd
Caritatem habere aude
A szeretet parancsa nem misztikus és nem érthetetlen. Voltaképpen csak ennyi: minden ember fontosabb, mint a dolgok. Ebben az eszmében kell hasonlatossá válnunk Istenhez, aki a szeretet. Ennek azonban legalább két fontos következménye van. Az egyik, hogy a szeretethez bátorság kell. Merj szeretni! A másik, hogy a keresztény ember feladata egy olyan világért munkálkodni, ahol legalább egy kicsivel kevesebb bátorság kell a szeretethez. Számomra ezt jelenti a keresztény szabadság: a bűntől való megszabadulás esélyét, azaz a szeretet lehetőségét.
Címkék:
gondolatforgácsok
Szenes Iván leggyengébb pillanatai
Régóta össze akarom szedni Szenes Iván leghülyébb mondatait. Hozzáteszem, én tényleg úgy gondolom, hogy a legnagyobb költőknek is vannak gyenge pillanatai, ráadásul ezek nem csökkentik a nagyságukat. Quandoque bonus dormitat Homerus...
"Az állomás megváltozott, mint az élet."
"Jobb lett volna békességben élni,
s együtt űzni nagy romantikát..."
"Nem felejtem el az együtt formált terveket,
A csókkal töltött forró perceket."
"Gyere ki a zöldbe, menjünk együtt
Holnap délután.
Beleharapni a levegőbe óraszám."
"Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk."
"De akkor is zenére szerettek,
Lányok és a leventék."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)