Történt egyszer Magyarországon, hogy a köztársasági elnök, a forradalom köztiszteletben álló résztvevője beszédet kívánt mondani október 23-án. A tömeg egy része - másik párthoz tartozván - nem hagyta szóhoz jutni az elnököt, aki ezért el is állt szándékától, és levonult az emelvényről. Ugyanezen az estén valahol a tömegben árpádsávos zászlókat lengettek azok, akik ezt szeretik. Vagy nem. Mint az emlékezetes, az ezt követő hónapokban nagy csaták dúltak e kérdés körül: valóban lengettek-e, vagy csak a liberális média hazudta őket rá a felvételre. Azóta emelkedett az ingerküszöbünk: ma már ki nem szarja le, hogy mit lengetnek a kicsodák?
De nem erről akarok írni. 1992. október 26-án az Országgyűlésben több napirend előtti felszólalás hangzott el a témával kapcsolatban. És akkor valami olyasmi történt, amit megjegyeztem, és úgy érzem, most jött el az ideje, hogy előkaparjam emlékeim mélyéről. Tizennegyedik felszólalóként az azóta elhunyt Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője, korábban főtitkára kapott szót. Amit akkor csinált, arra nem tudom, van-e még példa az elmúlt 20 év történetében: pártállásának fittyet hányva hangot adott a köztársaságért érzett aggodalmának. Az alábbiakban idézek néhány passzust a beszédből, mert szerintem példaértékű, és megérdemli, hogy emlékezzünk rá.
"...egy folyamat első pillanatának vagyunk tanúi, és senki garanciát arra nem adhat, hogy ez a folyamat meddig fog eljutni."
"Fiatal emberek kérdik tőlem: "Sándor bácsi! Miért van bennetek ez a félelem? Számunkra ezek a jelképek nem mondanak semmit." Igazuk van. Az Isten különös kegyelme, hogy ők nem élték meg e jelképek valódi értelmét. De azoknak, akik megélték és idősek, kötelességük erre figyelmeztetni. Az árpádsávos nyilas zászlók szabad lengetése, a Harmadik Birodalom sasos jelvényét tartalmazó fekete sapkák, és az a viselkedés, az üvöltés, ami ezzel együtt járt - felszabadul egy rossz szellem, amelyet köteles ez a Parlament kiirtani a magyar közéletből."
"De ma leginkább az fájt, hogy Antall József miniszterelnök úr, akitől a nyugodt, higgadt, áttekintő beszédeket szoktuk meg, ma polemizáló, vitatkozó beszédet mondott a Parlamentben. Ez a miniszterelnököt előttem gyengébbé teszi, mint amilyennek bölcs miniszterelnökként eddig megismertem. Tehát nagyon szeretném azt, hogyha ennek a vitának a befejezéseként a miniszterelnök úr úgy döntene, hogy ez az Országgyűlés egyértelműen tudja, hogy a politikai helyét - sajátját és a Kormányét - hol kívánja meghatározni."
"Ennek az országnak a jövőbeni sorsáról van szó. Nem választási sanszokról, jövőbeni sorsáról van szó, hogy hogy határozzuk meg politikai helyünket ebben a térségben."
Ma a hungarista söpredék erősebb, mint valaha. És én szeretnék egyetlen igaz embert látni a jobboldalon, aki kimondja, hogy a köztársaság közös érdeke ezeknek az embereknek az elszigetelése. Hogy vannak fontosabb kérdések is, mint hogy hogyan rúghatunk nagyobbat az ellenfelünkbe. Süllyed a hajó, uraim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése