A ki kérdezett paráról

Ki kérdezett parám van. Mondhatni ez az életparám. Nem pont úgy, mint Karinthynak (neki nem volt), de azért valami hasonló ez is. Ki kérdezett parája annak van, aki gyakran gondol arra, hogy talán senkit sem érdekel, amit mond. Sőt: hogy talán fölösleges is ő abban a társaságban, mert nemcsak az nem érdekli a többieket, amit mond, hanem ő maga sem. Ilyen helyzet persze akkor is lehet, ha a társaság csak kétfős. Nem untatom-e a másikat? Nem akar-e már szabadulni tőlem? Ismerős? Akkor alighanem ki kérdezett parád van. Szerintem a ki kérdezett para csak az introverzió másik neve (és kísérlet egyfajta definícióra). Írónak lenni bizonyára jó módszer a ki kérdezett para kezelésére, vagy inkább enyhítésére. Az internet, és különösen a Facebook még erőteljesebb eszköz. Az ember írhat mindenfélét (lám, most is ezt teszem) anélkül, hogy bárki kérdezte volna, és nem kell attól félnie, hogy ezzel mások terhére lesz. Akit nem érdekel, az gyorsan továbbgörget, akit érdekel, az reagál. Már ha nincs ki kérdezett parája, mert akkor aligha, de ez benne van a pakliban. A Facebook ettől még elég borzasztó dolog sok tekintetben, de pl. nekem kezdettől sokat jelentett, és nyilván ezért.