Közérzetjelentés. Ezt álmodtam ma hajnalban.
Egy többnapos konferencián voltam vidéken, és az egyik este beszélgetve mentünk valahová, nyilván vacsorázni Nahalka Pistával. Ő mintegy mellesleg megkérdezte, hogy megoldottam-e már a dilemmámat. – Milyen dilemmámat? – Erre elkezdett mindenféléről beszélni, amit egyáltalán nem értettem, de végül arra lyukadt ki, hogy hát van ez a könyv, amit együtt kell megírnunk, pillanatokon belül lejár a határidő, és annak az első fejezetével kapcsolatban volt nekem valami dilemmám. Na most még elmondanám, hogy előtte már majdnem elütött egy rendőrautó, ami olyan széles volt, mint az utca, és nem tudtam volna elugrani előle, de visszafordult az utolsó pillanatban. Viszont nem erre ébredtem föl, hanem arra jeges rémületre, hogy még el se kezdtem írni a könyvet, amit már be kéne fejeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése