Mind marhák ezek, uram: Kultúra és közösség

2016. április 3., vasárnap

Kultúra és közösség

Vannak-e közös kulturális tapasztalataink, amelyekre pl. egy egyetemi órán összekacsintva utalni lehet? Néha megpróbálkozom vele. Még soha nem tanítottam olyan csoportot, ahol akár egy ember is lett volna, akinek mond valamit az, hogy 451 Fahrenheit, vagy akár Bradbury vagy Truffault neve. Oké, ez normális. De nagyon csekély sikerrel járok akkor is, ha Jason Bourne-t vagy Jack Bauert emlegetem. Torma Gedeon neve eddig se mondott senkinek semmit, de ha azt mondtam, Abigél, akkor már felcsillant egy-két lány szeme. Ma már ez sem segít. Nemrég leendő történelemtanároknak mondtam, hogy Katniss Everdeen. Semmi. Az éhezők viadala főszereplője, tettem hozzá. Ugyanolyan üres tekintetek. Néha úgy érzem, már csak az egyetemi oktatók néznek sorozatokat.

3 megjegyzés:

Unknown2016. április 4. 19:45
Múlt héten több mint 100 középiskolai tanárból álló csoporttól kérdeztem meg, milyen sorozatokat néznek a diákjaik.
Jóbarátok, Barátok közt és Éjjel-nappal budapest hangzott el. Később nagy nehezen a Walking dead és Trónok harca is felmerült. De tartok tőle, a többség számára ezek a nevek semmit nem mondtak.
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

A blog címéről

Kassák semmit sem vett észre: feszülten figyelte a horgot. De fölkapta fejét, mikor a katona közvetlenül előttünk összecsapta bokáját, sapkájához emelte kezét, és harsány hangon egyenesen Kassákhoz intézte szavait:

– Alázatosan jelentem, kinek tetszik lenni?

Kassák méla undorral nézett rá, mintha azon gondolkodna, hogy egyáltalában válaszra méltassa-e, de aztán, úgy látszik, ő is megszánta a kis bakát a bő zsávolyban, mert azt mondta, tisztán és határozottan:

– Kassák Lajos író.

A katona újfent szalutált, megint megfordult, és menetelt visszafelé, a hídra. Én meg kíváncsi lettem, ugyan mi lesz ebből – és elindultam egykedvűen vissza, a falu felé, párhuzamosan a kiskatonával. Kissé elmaradtam mögötte, de azért jól hallottam, mit mondott, amikor bokáját újra összecsapva, tisztelgett hadnagya előtt:

– Alázatosan jelentem, Kassák Lajos, francia.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy garázda népszínmű idétlen humora volna, vagy Déry Tibor pótlólagos, szürrealista ötlete, teszem azt, a Kyvagiokénből. De így volt. A hadnagy a combját veregette a pálcájával, és csak annyit jegyzett meg rá lemondóan:

– Nem francia az, te marha.

Mi játszódhatott le a katonában, míg azon a rövid úton az írót franciává alakította át? El sem tudom képzelni. És a hadnagy, talán csak nem hallott életében Kassák Lajosról? Ezt sem tudhatom meg soha. Kassákhoz visszatérve mindenesetre beszámoltam neki a lezajlott jelenetről. Ezt a következtetést vonta le belőle:

– Mind marhák ezek, uram." (Vas István: Nehéz szerelem)