Van egy ilyen jelenség, hogy sok szülő nem szab korlátokat, mindig enged a gyerek kívánságának, aminek ugye az a következménye, hogy a gyerek "a fejére nő". Régen ezt úgy mondtuk: elkényezteti a gyereket. Meglehet, ez a jelenség ma gyakoribb, mint régen. Én nem tudok ilyen vizsgálatokról, és személyes tapasztalataim se nem cáfolják, se nem igazolják ezt az állítást, de elhiszem azoknak, akik ezt meggyőződéssel és aggodalommal vallják. Ha így van, érdemes kutatni a lelki okait ennek a túlzott engedékenységnek. Nyilván mindig arról van szó, hogy a szülő valami miatt nem áll a helyzet magaslatán, talán az is problémás volt, ahogy őt nevelték a szülei.
Ami viszont fölháborít: az a laza kézmozdulat, amellyel egyes szülőknek ezt a pszichés defektusát össze szokás kapcsolni az ún. liberális nevelési elvekkel. És akkor ugye mindjárt lehet a régi jó szigorúságot fölmagasztalni. A valóság ezzel szemben egyrészt az, hogy se Spock, se Vekerdy soha nem mondták azt, hogy nem szabad korlátozni a gyereket, másrészt az, hogy a túlzottan kényeztető nevelés nem elvekből, hanem gyengeségből fakad. Az ún. liberális nevelés kárhoztatása emiatt nemcsak inkorrekt dolog, hanem veszélyes is: elsiklik a szerencsétlen szülők pszichés (és esetenként szociális) problémái fölött azt képzelve, hogy ez a dolog felvilágosítással (vagy éppen a konzervatív nevelési elvek újratöltésével) megoldható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése