A Down-szindróma világnapján

Általános iskolás koromban három egész tanévet töltöttem a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatóriumban. Utáltam persze, de utólag azt mondom, sokféle hasznom volt belőle (a jó levegőn túl is). Voltak köztünk értelmi fogyatékosok, Down-szindrómások is. Nem emlékszem, hogy bárki bántotta volna őket. Megszoktuk, hogy mások, de ugyanúgy velünk élnek, mint az épek. Játszani is lehet velük, csak figyelembe kell venni a másságukat. Olyan is volt, hogy minden értelmi fogyatékos fiú mellé rendeltek egy segítőt, aki figyelte, hogy megmossa-e a fogát, vagy segített neki öltözni, stb. Nekem is volt egy patronáltam, de egy kicsit sajnáltam, hogy nem a Down-szindrómás fiút kaptam meg. Őt valahogy jobban szerettem.