Elkezdtem végre foglalkozni összegyűjtött esszéim szerkesztésével. Azt hiszem, ezt beleírom az előszóba.
"A 90-es évek első felében gyakran elmentem meghallgatni Gunagrihát, azaz Fülöp Sándort, aki a meditációval és a spiritualitással kapcsolatos tapasztalatairól beszélt. Egyszer, amikor az előadás végén elmondta, hogy legközelebb hol és mikor lehet meghallgatni, valaki megkérdezte: "És akkor miről fog beszélni?" Mire Gunagriha valahogy így válaszolt: "Hát én mindig ugyanazt mondom." Valóban mindig ugyanazt mondta, és mégis mindig érdemes volt meghallgatni, mert mindig mondott valami újat is. A szívem mélyén önhitten azt remélem, az én írásaim, előadásaim is ilyenek. Évek óta ugyanazt a történetet mesélem, mégis abban reménykedem, hogy így összegyűjtve sem zavaróan redundánsak, mert mindig változtatom egy kicsit a látószöget."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése