Van olyan beszédhelyzet, amikor őszintén beszélünk, azt mondjuk, amit gondolunk. És van olyan beszédhelyzet, amikor kénytelenek vagyunk a szerepünk szerint beszélni, akár az őszinteség rovására is. Ez az utóbbi nem jó, de alighanem az "emberi állapot" velejárója. Mindenesetre elviseljük. Az igazi nagy baj akkor van, amikor a kétféle beszédhelyzet (pontosabban helyzetértelmezés) között szeszélyesen csúszkál a kommunikáció. Ez aláássa a bizalmat és vele az emberi kapcsolatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése