Ez a poszt arról szól, amikor először szembesültem a kollektív hazugsággal (amiben addig is éltem). Kollektív hazugságnak pedig azt nevezem, amikor az emberek egymást közt is a király új ruháját vitatják meg, holott jól látható, hogy a király meztelen.
1976-ot írtunk. Én végzős gimnazista voltam, de az év nem erről volt nevezetes. Hanem soha nem találnátok ki, miről... abban az évben volt a KISZ akárhanyadik kongresszusa. Az ilyen kongresszusok előtt a Központi Bizottság kiadott egy kis tézisfüzetet, ezt megvitatták az alapszervezetek, ők küldötteket választottak az intézményi (pl. iskolai) küldöttgyűlésbe, ahol szintén megvitatták, és így tovább egész a kongresszusig. Ez persze alapvetően hazug dolog volt, de megkockáztatnám, hogy a mai politikai akaratképzési mechanizmusokhoz képest maga volt a demokrácia Csimborasszója.
76-ban a tézisek között volt egy rövid állítás arról, hogy a KISZ-tagság és a vallásos világnézet összeegyeztethetetlen. Na most én voltam a gimnáziumi küldöttgyűlés levezető elnöke. (Ezt a posztot már akkor is nagyon testhezállónak éreztem.) És bár ez nem volt nagyon ildomos, magam is hozzászóltam a vitához az említett tézist vitatva. A felvetésemhez többen hozzászóltak, alapvetően a "meghívott" tanárok, köztük az iskola párttitkára, mindenki velem szemben foglalt állást, én próbáltam védeni a magam igazát, végül az iskola KISZ-titkára úgy foglalta össze a vitát, hogy arról kell szavazni: a templomban legyenek-e a taggyűlések. Leszavaztak, persze. Mindez nem érdekes. Ami érdekes, az az, amit az -- általam nagyra tartott és kedvelt -- KISZ-titkár srác mondott nekem később. Hogy nem kell ugrálni. Van a dolgoknak egy hivatalos oldala, és van a valóság. Tudni kell különbséget tenni. Ő akkor 17 éves volt. Én most 61, de ezt még mindig nem tanultam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése