Vasárnap este 9-kor csöngetnek. Ki a fene lehet? A kapuban egy asszony: elnézést a zavarásért, csak azt szeretném kérdezni, nincs-e itt a cicám. – Hát nem tudok róla... Az a fekete-fehér? – Igen. Jó, mindjárt benézek, hátha. Utána már a feleségemmel jövünk ki: sajnos nincs itt a cica. – Jaj, mert este mindig haza szokott jönni. Meg itt van a síp is (mutatja), ezzel szoktam hívni, és akkor mindig jön. – Hát, mondom, azért volt már, hogy 11-kor felébresztettem, és kitettem az ajtó elé. Ha nem teszem, simán nálunk aludt volna. Lehet, hogy ezt máshol megtette.
Azért izgultunk érte mi is, főleg a feleségem. Másnap Miskolcra utaztam, szerdán este értem haza, láttam, hogy ki van téve neki a kaja, vagyis azóta járt nálunk. Ma reggel meg már az ajtó előtt nyávogott, beengedtem. Hosszas simogatás után lemászott az ölemből, és ledőlt aludni. Akkor készült ez a fotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése