Reklám és hazugság

A régi idők plakátokon megjelenő reklámjai még tulajdonképpen rendben voltak. Vicces rigmusok ("Mondja, marha, mért oly bús?") és vicces képek (Unicum) hívták fel a figyelmet egyes termékekre. De a rádió és a tévé fokozatváltást jelentett. Valóságosnak látszó emberek igyekeznek meggyőzni, hogy az a termék tényleg elvarázsolja őket. Innentől kezdve vált abnormává, hogy egy ember egy másik emberhez nem abban a modalitásban beszél, hogy azt mondja, amit gondol (azaz ezt nem is próbálja elhitetni), hanem azt mondja, amit kell, ezt mindenki tudja is, végső soron mégis ez határozza meg a cselekvéseinket. A totális rendszerek ideologikus hazugságbeszéde a piacgazdaságok reklámjaival kezdődött. A Kossuth Rádió bemondója bármikor azt gondolhatja, hogy ugyan, nem a saját nevében beszél.