Brit álom

Azt álmodtam, hogy én vagyok a frissen kinevezett brit miniszterelnök, és egy nagy eseményen vagyok, azt mondják, a parlament alakuló ülése. De nem olyan, inkább egy hatalmas állófogadás, én fekete pólópulcsiban vagyok, a kezemben egy félüveg ásványvíz, ez egy kicsit feszélyez. Aztán sorra köszönteni kell a királyi család tagjait. Ők valami kanapékon félig fekszenek, különös régies és nőies öltözékekben. Nézem a többieket, hogy mit kell csinálni, de mindenki csak röviden megfogja a méltóságok kezét, és mintha mondanának egy-két szót a fülükbe, de semmit nem lehet hallani. Félek, hogy nem tudok majd angolul megszólalni, de aztán kiderül, hogy mindenki magyarul beszél, át is fut az agyamon, hogy úgy látszik, szinkronizálták a rendezvényt. Azt azért elhatározom, hogy a királynak (igen, akkor már király volt, meg királyné) ezt fogom mondani: I'll try to do my best. Aztán sorra kezet fogok ezekkel a furcsa alakokkal, sokan a bal kezüket nyújtják puhán, ezt furcsállom. Van, aki felíratja velem a nevem egy papírra, hogy megjegyezze. Aztán eljutok a királyhoz, de ez már homályos.