A titokzatos királyfi

Gondúta, átutalja azt a pénzt közvetlenül ama külföldi intézménynek, hogy ezzel szolgálja saját munkatársai érdekeit és egyben a határon túli magyarság szép ügyét is. "Á, dehogy közvetlenül" – jutott eszébe a gondolat. Hiszen az nem volna szabályos. Megbíz ezzel egy magáncéget. "Ajj, ez nem ilyen egyszerű" – kezdte furdalni az ijedelem. Közbeszerzést kell hirdetni! Hej, jöttek is a királyfiak a birodalom minden szögletéből, hogy majd ők, ők utalják át azt a pénzt a határon túli magyarság szép ügyéért. Szám szerint két királyfi jelentkezett. Az egyik az összeg 80%-át kérte fáradozásai fejében, a másik – ó a gonosz és mohó! – 110%-ot. A bölcs király nem sokat tétovázott, az első királyfi megnyerte a tendert, így az eredeti árnak mindössze 180%-át kellett kifizetni. Így jól jártak a határon túli magyarok, és jól jártak az európai adófizetők is, akik a pénzt adták, hiszen egy igazán szép ügyet támogattak. És jól járt az első királyfi is, bár engem személy szerint azért érdekelne, hogy ki ő.