Van-e cigid?

Állok a buszmegállóban, most mehetett el a busz, senki se vár rajtam kívül. Fülemben zenedugó, baktatok fel-alá. Hátulról kerül elém egy cigány fiatalember, hogy volna-e cigim, megfizetné. A bal karja végig, körbe sötét vérben. Szivarkám van. Jó lesz az is. Kínálom – mennyit kérsz érte? Semmit. Köszöni. Valami olyasmit magyaráz, hogy a cigányok is emberek, attól, hogy cigány, még nem állat, bár vannak köztünk állatok – teszi hozzá, és a véres karjára mutat. Közben jön a fiatalasszony is a gyerekkel. Megmossam? – kérdezi, de a srác csak legyint, elmennek. A kisfiú még visszanéz, elköszön tőlem: szia! Hát így teltek napjaink az örökös háború korában. #legendary99