Anyám meghalt

Anyám volt, apró, nem halt meg korán, mert szívós volt, mint fán a kéreg, míg dolgozott csavarokat gyártott, ez nagyon szép metafora, ugye? persze mindig dolgozott, a végső baleset előtt is, 93 évesen keverőtárcsás mosógéppel mosott, és a ruhákat a fürdőkádban öblítette, ha mentem hozzá, nem vittem semmit, mert nem fogadott el semmit, de mindig ételekkel megrakodva jöttem el, aztán persze követelte volna vissza a dobozokat, annak idején én sem tudtam, hogy ifjú asszony, mindig a feje a fájt, Valeriánával nyugtatta magát, aztán komolyabbakkal is, sokszor féltem tőle, egyszer, amikor kettest kaptam nyelvtanból, apám megígérte, hogy nem mondjuk el neki, mert nagyon sírtam, de éjjel, amikor a haláltól féltem, mellé kéredzkedtem az ágyba, a közelsége valamennyire megnyugtatott, szerettem bemenni hozzá a "gyárba", ki kellett hívni a kapuhoz, úgy tudott bevinni, gyárszaga volt a munkaruhájának, szerettem, anyám volt, apró, korán meghalt, mert az anyák mindig korán halnak.