Az oktatásról való beszédben a hátrányos helyzetet általában úgy értelmezik, hogy a fiatalok egy részének kevesebb az esélye a továbbtanulásra, a minőségi továbbtanulásra, a megfelelő bizonyítványok megszerzésére és végső soron a magasabb presztízsű társadalmi pozíciók elérésére. Ez természetesen alapvető. Ám gyakran megfeledkezünk arról, hogy van az oktatási hátrányoknak egy másik és szerintem fontosabb dimenziója is: a fiatalok egy (igen jelentős) részének kevesebb tudás, kevesebb műveltség jut, mint amennyi megilletné. Ez a munka világában is megmutatkozik, de ezen túlmenően kirekesztettséget is jelent a társadalmi diskurzusokból, voltaképpen a nemzetből. És a szűk látókör gyengébb érdekérvényesítő képességgel jár, ily módon a hátrányos helyzet bebetonozásának leghatékonyabb eszköze.
Mi következik ebből? Szerintem az, hogy azok a baloldali oktatáspolitikai koncepciók, amelyek fekete dobozként kezelik az iskolát (azaz másodlagos kérdésnek tekintik, hogy mi zajlik odabenn), nem bírnak hatékonyak lenni. Mélyreható tartalmi változások nélkül nem kezelhető a méltányosság problémája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése