A sarki kisboltban, ahová főleg kávézni járok, a harmincas eladó csaj random hol csókolommal, hol sziával, hol puszival köszön el. Erről eszembe jut két korábbi emlékem. Mert megvénülvén nem olyan meglepő, ha az embernek csókolommal köszönnek, de azért mégis. Egy időben az egyetemi tanszékünk egy épületben volt a miskolci gyermekvárossal, és egyszer, amikor mentem be, egy talán (jó esetben) tizenhárom éves kislány jött szembe, kilencedik hónapra utaló pocakkal. Illemtudó volt, és köszönt: Csókolom! Ez megrázó volt, a másik eset inkább vicces. Hallgatónő jött be az irodámba, és egy csókolom csúszott ki a száján. Meghökkentem, őszintén, de egyértelmű nevelési szándékkal. Persze azonnal kijavította magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése