Egy értelmiségi társaság, amely Magyarország jövőjéről gondolkodik, fölkért, hogy vegyek részt az oktatásról való gondolkodásban, és foglaljam össze a nézeteimet a témáról. Leültem, hogy írjak erről egy vázlatot, és aztán úgy láttam, hogy ez olvasható/érthető önmagában is, szóval talán érdemes nyilvánossá tenni.
Tézisek az oktatásról
- A közoktatás nem a probléma, hanem a megoldás. Javaslom ezt a megközelítést. Vagyis ne azt nézzük, hogy milyen bajok vannak az oktatással, és hogy lehetne ezeket orvosolni, hanem azt, hogy milyen bajok vannak Magyarországgal (és a világgal), és milyen szerepe lehet a közoktatásnak ezek orvoslásában. Az előző megközelítés óhatatlanul egy restaurációs szemlélethez vezet (vissza a normálishoz!), holott originális megoldásokra volna szükség.
- A fenyegető veszélyek közül a demokráciák világméretű válságát, a tekintélyuralmi rendszerek előretörését emelem ki, mivel ez jelentősen rontja mind az ökológiai válság, mind a szegénység kezelésének esélyeit. Nálunk a kérdés úgy merül föl, hogy az Orbán-rezsim esetleges bukása után mi biztosíthatja, hogy ne álljon elő újra ugyanez a szemét. Ez az, amire egyelőre nincs válasza Magyar Péternek.
- Az az állításom, hogy az autoriter rendszerek a tömegek tudatlanságára, befolyásolhatóságára, a bonyolult gondolatmenetek követésére való képtelenségére, az igazságba vetett bizalom elvesztésére támaszkodik. Ezt a komplexust röviden irracionális mentalitásnak nevezem.
- A közoktatás jelenlegi formájában nemcsak nem képes megtörni ezt a mentalitást, hanem egyenesen kitüntetett szerepet játszik az újratermelésében. Ez elsősorban annak “köszönhető”, hogy a tanulók közötti különbségekre való minden tekintet nélkül pontosan előre kijelölt tananyaggal szórja meg az ifjúságot, és ezzel tömegesen fordítja el a fiatalokat a műveltségtől, a tudástól.
- A közoktatás radikális megújítására van tehát szükség, az irracionális mentalitás újratermelésének megtörésére, ami ezt jelenti: tantervteljesítés helyett a világ iránti érdeklődés fölkeltése. Majdnem teljesen a tanárokra kell bízni, hogy a műveltségi javak közül mit tanítanak. Azt, ami iránt az adott tanulócsoport érdeklődését föl tudják kelteni.
- A világ megismerése mindig a másik ember(ek) világának megismerése, és ez nem megy a másik ember(ek) iránti bizalom nélkül. A pedagógiai forradalom (mert valójában erről van szó) tehát az emberi kapcsolatok forradalma is kell, hogy legyen.
- Mindennek feltétele a pedagóguspálya vonzóvá tétele, a legjobb emberek mozgósítása a cél érdekében. Ez nem kizárólag, de jelentős mértékben pénz, költségvetési ráfordítás kérdése.
- Egy ilyen projektre csak egy erős politikai mozgalom képes rákényszeríteni a kormányzatot.
(A képen Francisco Goya Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek c. metszete, 1799.)
Kedves Imre! Nagyon sokat gondolkodom a téziseiden. Alapvetően egyetértek Veled, van, amit másként látok, de ez nem probléma, úgy gondolom:
VálaszTörlés5. "Majdnem teljesen a tanárokra kell bízni, hogy a műveltségi javak közül mit tanítanak." - Nagyon rosszak a tapasztalataim. Érdekes módon nem a szaktárgyi tudással, még csak nem is a pedagógia ismeretekkel van a fő problémám, hanem az 𝗮́𝗹𝘁𝗮𝗹𝗮́𝗻𝗼𝘀 𝗺𝘂̋𝘃𝗲𝗹𝘁𝘀𝗲́𝗴𝗴𝗲𝗹 és az 𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿𝘀𝗲́𝗴𝗴𝗲𝗹. Nem kell tovább magyaráznom, azt hiszem.
A 7. ponttal mindössze egy problémám van (ezt Neked is tudnod kell): ma egy habil. egyetemi docens netto jövedelme a tisztán állami egyetemeken min. 2-300 ezer forinttal marad el egy - mondjuk - középiskolai tanárétól. Súlyos értékprobléma!
8. Ha a "politikai mozgalom" alatt pártpolitikát értesz, akkor én nem. Itt az ideje a szakszervezeti mozgalmak megerősödésének, mert igazi befolyása nem a kormányoknak van, hanem a kis és mega munkahelyeknek.
Kedves Hédi! Köszönöm szépen az észrevételeidet, mindegyik nagyon lényegi kérdést érint. Megpróbálok válaszolni rájuk.
Törlés5. Teljesen igazad van. A tanárok sokfélék, sokan vannak köztük, akik ostobák, gonoszak vagy egyszerűen semmilyenek. És sok a kitűnő, felkészült és kreatív tanár is. És ebben kell bízni, mert szerintem nincs alternatíva. A bürokratikus irányítás fenntarthatatlan. Olyan ez, mint amikor azt mondjuk, sok az ostoba ember, nem kéne hagyni hogy politikai kérdésekben döntsenek. Churchill bon mot-ját átírva: elég rossz rendszer, ha a pedagógusokra bízzuk a pedagógiai döntéseket, de nehéz lenne jobb rendszert kitalálni.
Még mindig az 5. pont. Azt is gondolom, hogy sok az olyan pedagógus, akiből most semmi jót nem nézünk ki, de a szabadság és a körülötte meghatározó helyzetbe kerülő alkotó pedagógusok a legjobbat hozzák ki belőlük. És persze azt is gondolom, hogy már középtávon föl kéne frissíteni a pedagógustársadalmat. És persze szakmai segítség minden formában.
TörlésÉs ez már a 7. pont. Igen, a felsőoktatásban is alacsonyak a bérek, ez világbotrány, de ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy radikális béremelést követeljünk a tanároknak. (Amúgy nem tudom, hogy alakultak a felsőoktatási bérek a nagy alapítványi kiszervezés után.)
Törlés8. Igen, én pártot értek ezen, mert a párt való arra, hogy megragadja a hatalmat. Addig nem lesz alapvető változás, amíg nem jön létre egy olyan párt, amelyik radikálisan oktatásfókuszú programot hirdet. Ez nem változtat azon, hogy teljesen igazad van, amikor hangsúlyozod a szakszervezetek jelentőségét, én ennek nagy híve vagyok, de a téziseimből nem egy szakszervezeti, hanem egy pártpolitikai program rajzolódik ki.
Törlés