Egy értelmiségi társaság, amely Magyarország jövőjéről gondolkodik, fölkért, hogy vegyek részt az oktatásról való gondolkodásban, és foglaljam össze a nézeteimet a témáról. Leültem, hogy írjak erről egy vázlatot, és aztán úgy láttam, hogy ez olvasható/érthető önmagában is, szóval talán érdemes nyilvánossá tenni.
Tézisek az oktatásról
- A közoktatás nem a probléma, hanem a megoldás. Javaslom ezt a megközelítést. Vagyis ne azt nézzük, hogy milyen bajok vannak az oktatással, és hogy lehetne ezeket orvosolni, hanem azt, hogy milyen bajok vannak Magyarországgal (és a világgal), és milyen szerepe lehet a közoktatásnak ezek orvoslásában. Az előző megközelítés óhatatlanul egy restaurációs szemlélethez vezet (vissza a normálishoz!), holott originális megoldásokra volna szükség.
- A fenyegető veszélyek közül a demokráciák világméretű válságát, a tekintélyuralmi rendszerek előretörését emelem ki, mivel ez jelentősen rontja mind az ökológiai válság, mind a szegénység kezelésének esélyeit. Nálunk a kérdés úgy merül föl, hogy az Orbán-rezsim esetleges bukása után mi biztosíthatja, hogy ne álljon elő újra ugyanez a szemét. Ez az, amire egyelőre nincs válasza Magyar Péternek.
- Az az állításom, hogy az autoriter rendszerek a tömegek tudatlanságára, befolyásolhatóságára, a bonyolult gondolatmenetek követésére való képtelenségére, az igazságba vetett bizalom elvesztésére támaszkodik. Ezt a komplexust röviden irracionális mentalitásnak nevezem.
- A közoktatás jelenlegi formájában nemcsak nem képes megtörni ezt a mentalitást, hanem egyenesen kitüntetett szerepet játszik az újratermelésében. Ez elsősorban annak “köszönhető”, hogy a tanulók közötti különbségekre való minden tekintet nélkül pontosan előre kijelölt tananyaggal szórja meg az ifjúságot, és ezzel tömegesen fordítja el a fiatalokat a műveltségtől, a tudástól.
- A közoktatás radikális megújítására van tehát szükség, az irracionális mentalitás újratermelésének megtörésére, ami ezt jelenti: tantervteljesítés helyett a világ iránti érdeklődés fölkeltése. Majdnem teljesen a tanárokra kell bízni, hogy a műveltségi javak közül mit tanítanak. Azt, ami iránt az adott tanulócsoport érdeklődését föl tudják kelteni.
- A világ megismerése mindig a másik ember(ek) világának megismerése, és ez nem megy a másik ember(ek) iránti bizalom nélkül. A pedagógiai forradalom (mert valójában erről van szó) tehát az emberi kapcsolatok forradalma is kell, hogy legyen.
- Mindennek feltétele a pedagóguspálya vonzóvá tétele, a legjobb emberek mozgósítása a cél érdekében. Ez nem kizárólag, de jelentős mértékben pénz, költségvetési ráfordítás kérdése.
- Egy ilyen projektre csak egy erős politikai mozgalom képes rákényszeríteni a kormányzatot.
(A képen Francisco Goya Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek c. metszete, 1799.)
Kedves Imre! Nagyon sokat gondolkodom a téziseiden. Alapvetően egyetértek Veled, van, amit másként látok, de ez nem probléma, úgy gondolom:
VálaszTörlés5. "Majdnem teljesen a tanárokra kell bízni, hogy a műveltségi javak közül mit tanítanak." - Nagyon rosszak a tapasztalataim. Érdekes módon nem a szaktárgyi tudással, még csak nem is a pedagógia ismeretekkel van a fő problémám, hanem az 𝗮́𝗹𝘁𝗮𝗹𝗮́𝗻𝗼𝘀 𝗺𝘂̋𝘃𝗲𝗹𝘁𝘀𝗲́𝗴𝗴𝗲𝗹 és az 𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿𝘀𝗲́𝗴𝗴𝗲𝗹. Nem kell tovább magyaráznom, azt hiszem.
A 7. ponttal mindössze egy problémám van (ezt Neked is tudnod kell): ma egy habil. egyetemi docens netto jövedelme a tisztán állami egyetemeken min. 2-300 ezer forinttal marad el egy - mondjuk - középiskolai tanárétól. Súlyos értékprobléma!
8. Ha a "politikai mozgalom" alatt pártpolitikát értesz, akkor én nem. Itt az ideje a szakszervezeti mozgalmak megerősödésének, mert igazi befolyása nem a kormányoknak van, hanem a kis és mega munkahelyeknek.
Kedves Hédi! Köszönöm szépen az észrevételeidet, mindegyik nagyon lényegi kérdést érint. Megpróbálok válaszolni rájuk.
Törlés5. Teljesen igazad van. A tanárok sokfélék, sokan vannak köztük, akik ostobák, gonoszak vagy egyszerűen semmilyenek. És sok a kitűnő, felkészült és kreatív tanár is. És ebben kell bízni, mert szerintem nincs alternatíva. A bürokratikus irányítás fenntarthatatlan. Olyan ez, mint amikor azt mondjuk, sok az ostoba ember, nem kéne hagyni hogy politikai kérdésekben döntsenek. Churchill bon mot-ját átírva: elég rossz rendszer, ha a pedagógusokra bízzuk a pedagógiai döntéseket, de nehéz lenne jobb rendszert kitalálni.
Még mindig az 5. pont. Azt is gondolom, hogy sok az olyan pedagógus, akiből most semmi jót nem nézünk ki, de a szabadság és a körülötte meghatározó helyzetbe kerülő alkotó pedagógusok a legjobbat hozzák ki belőlük. És persze azt is gondolom, hogy már középtávon föl kéne frissíteni a pedagógustársadalmat. És persze szakmai segítség minden formában.
TörlésÉs ez már a 7. pont. Igen, a felsőoktatásban is alacsonyak a bérek, ez világbotrány, de ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy radikális béremelést követeljünk a tanároknak. (Amúgy nem tudom, hogy alakultak a felsőoktatási bérek a nagy alapítványi kiszervezés után.)
Törlés8. Igen, én pártot értek ezen, mert a párt való arra, hogy megragadja a hatalmat. Addig nem lesz alapvető változás, amíg nem jön létre egy olyan párt, amelyik radikálisan oktatásfókuszú programot hirdet. Ez nem változtat azon, hogy teljesen igazad van, amikor hangsúlyozod a szakszervezetek jelentőségét, én ennek nagy híve vagyok, de a téziseimből nem egy szakszervezeti, hanem egy pártpolitikai program rajzolódik ki.
TörlésKöszönöm a válaszaidat, Imre.
VálaszTörlésBiztosan kell valami megoldást találni az 5. pontra (oktatás), de a jövő oktatása már nem lesz, nem lehet olyan, mint a mai. A mesterséges intelligencia betörése - úgy tűnik - ma még játék. Már ma sem az, csak nem verik nagydobra, hány - és nem is akármilyen kvalifikációjú - munkát képes helyettesíteni az AI. Az elterjedése gyorsabb lesz, mint gondolnánk. A munka világában igen szűk lesz az a terület, amelyet csak az ember képes elvégezni. Más a helyzet a művészetekkel, a filozófiával (stb.). Itt az ember nem pótolható. De mondd, Imre, hányan olvassák őket? A kiállítások közönsége alig pár százaléknyi fiatal... Szóval nagyon más világ készül.
Nem lenne nekem ezzel semmi problémám, akár még tetszene is. (Jól kibabráltunk az Úrral: "Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban!")
Csakhogy a megélhetés forrása a munkáért kapott munkabér ("a munkaerő ára"). És a hatalmi szféra (parlamentek és kormányok) mintha nem akarna felkészülni 8 milliárd (vagy még több) ember problémájának (tömeges elszegényedés... és ennél még képzeletben sem mennék szívesen tovább).
A ChatGPT-n - mert ezt a problémát vetettem föl - egészen jó megoldást találtunk az AI-k bevonásával történő oktatásra. Dolgos kis jószág: egész iskolakoncepciót dolgozott ki nekem.
A 8.-nál az a problémám, Imre, hogy a pártok nagyon lejáratták magukat: hatalom a hatalomért. (És nem látok e téren jobbat Magyar Péterben sem). Nem oldja meg, bele sem gondol a fent említett probléma megoldásának előkészítésébe. Azért gondoltam a szakszervezetekre, mert - kormányzati megoldás nem lévén - nekik kell szembenézniük a jövő nagy elbocsátásaira.
Összegezve: Le kéne venni a polcról A tőke címűt egy Karl Marx nevű 19. századi gondolkodótól...
Sok szeretettel üdvözöllek, Hédi
PS: hozzak össze nálunk egy dumapartit? Csak szóljatok, szívesen megteszem.
(Látom, hogy vannak elírások, befejezetlen mondatok...szólj, ha értelemzavaróak.)
VálaszTörlésHédi, most csak a jövő kérdéséhez. Én röviden így látom: ha a jövőre úgy tekintünk, mint ami eljön, és amit mi megpróbálunk kitalálni, akkor a legrosszabbra számíthatunk. Globális éhínségre, járványokra, háborúkra, természeti csapásokra, amelyek már az én unokám életét is tönkre fogják tenni. A jövő azonban nem az MI kezében van, hanem azoknak a multimilliárdos cégeknek a kezében, amelyek az MI-t fejlesztik. Mindez emberi döntéseken múlik. Úgy is mondhatnám, hogy jövőkonstrukciós kényszerben vagyunk. Teljesen értem, ha nem hisz valaki a politikai cselekvésben, csak legyen világos, hogy ennek az alternatívája az apokalipszis.
VálaszTörlésTökéletesen és mindenben egyetértünk.
TörlésAzt hiszem, én minden ponttal teljesen egyetértek. Adódik a kérdés, vajon elkéstünk-e már, de persze és ha igen? Akkor is meg kellene, meg kell próbálni. Mondjátok meg, hol lehet jelentkezni, megyek. Bármit inkább, mint tovább fuldokolni a tehetetlenségben.
VálaszTörlésHát én is így vagyok, hogy mennék, ha tudnám, hová.
VálaszTörlésAmúgy szerintem pártot kéne alapítani. Mondjuk, TGM azt mondta, hogy pártot nem alapítunk, párthiz csatlakozunk. De nem látom, hova lehetne csatlakozni. 😓
VálaszTörlésPéldául ez az én nagy gondom is, Imre. A rendszerváltás óta "befogott orral" megyek szavazni, és nem meggyőződésből. És - ahogy kinéz - ez most sem fog megváltozni 😥
VálaszTörlésEgyetértve és folytatva: nekem meg az a bajom, hogy azok a pártok, amelyek meg nem indulnak a választáson (helyesen, Párbeszéd, Momentum, Szikra), nem azzal foglalkoznak, hogy akkor kitaláljanak egy hosszú távú stratégiát, hanem mintha meg lennének halva.
TörlésAhogy a demokratákkal is mi van Amerikában? Egyszerűen nem értem, mi ez a bénultság. Mintha mindenki mindent elfelejtett volna, amit valaha tanult töriből, hogy mást ne mondjak. De igen, akkor vagy pártot kell csinálni, vagy egy meglévőt kell addig rázni, amíg magához tér.
VálaszTörlés