Ki szotyizik?

Azt álmodtam, hogy Orbán Viktor nyilatkozott a tévében, a feje betöltötte az egész képernyőt, és közben szotyolázott. De valahogy úgy tudtam, hogy ez nem OV, és csak azért szotyizik, mert a főnökét, OV-t utánozza.

Durva

"Több pénzt keresnek a NER-cégek a hazai rémálmokból, mint a Facebook és a Google együtt." (reklámokból)

#azeredetiiselégdurva

Félreolvasás

"Náciszületés lesz..." Ó, jaj! (nárciszültetés) #félreolvasás

A fasizmusról

Egyelőre nem tudok leszakadni a témáról. Mi az én ügyem? – vetődik fel a kérdés. A könyv vagy a darálás? És valóban sokan úgy vannak ezzel, hogy vagy a könyvet védik, vagy a darálástól iszonyodnak. Nekem a könyv azért nem ügyem, mert nem olvastam (nem is tudtam még megszerezni). A darálást meg ízléstelen performansznak tartom, de ennyi. Akkor mi a bajom? Nekem három dologgal van bajom: (1) azzal, amit Dúró Dóra ennek kapcsán MOND, (2) azzal, amit általában mondani SZOKOTT, (3) azzal, ahogy Magyarország MINISZTERELNÖKE ezekhez a szavakhoz viszonyul.

Az időzítésről

Ez a poszt az időzítéséről szól. Szóval hogy a Meseország mindenkié c. könyvben jó mesék vannak-e vagy csapnivalóak, az egy nagyon releváns esztétikai kérdés. Hogy helyes-e a gyerekeket mesékkel érzékenyíteni a másság elfogadására (és ha igen, akkor hány éves kortól), az egy nagyon releváns pszichológiai és pedagógiai kérdés. De amikor a hazai szélsőjobb (azaz a Fidesz és holdudvara) nyilvánosan darálja és tépi szét ezt a könyvet, akkor egy olyan "szakvéleményt" közzé tenni, hogy ez a könyv nincs rendben, egyszerűen nem helyénvaló. Egy ilyen álláspont ebben a közegben nem vitaképes, mert pontosan lehet tudni, hogy egy embertelen hatalom direkt szolgálata a célja. (Pláne ha az embertelen hatalom propagandakiadványában olvasható.) És innentől – bocsánat, de – nem érdekel, hogy amúgy hány százalékban lenne igaza. Nincs igaza, mert nem az igazságot keresi, hanem szolgál.

Ledaráltam

 Ma reggel ledaráltam egy marék kávét. Leforráztam, és megittam a levét. Magyarázat nincs.

Kihívás és válasz

Ha jól érzékelem, a Meseország mindenkié könyv kapcsán az uralkodó narratíva az, hogy a könyv célja a kisebbségek iránti érzékenyítés, és erre a kormány politikai agresszióval válaszolt. Nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy nem fordítva van. Hogy ennek a kormánynak régóta kitapintható célja, hogy kifejezetten erősítse közös kultúránk intoleráns tendenciáit, a gyűlöletkultúrát, ily módon érve el a társadalom mélyrétegeit. És ez a könyv (is) már kifejezetten erre válasz: ti. érezzük, hogy nagyobb szükség van az érzékenyítésre, mint valaha.

(Ezzel azt is mondom, hogy nem, nem gumicsont. A kultúraátalakító folyamatok vannak olyan fontosak, mint a törvények és a lopás.)