Mind marhák ezek, uram

A blog címéről

Kassák semmit sem vett észre: feszülten figyelte a horgot. De fölkapta fejét, mikor a katona közvetlenül előttünk összecsapta bokáját, sapkájához emelte kezét, és harsány hangon egyenesen Kassákhoz intézte szavait:

– Alázatosan jelentem, kinek tetszik lenni?

Kassák méla undorral nézett rá, mintha azon gondolkodna, hogy egyáltalában válaszra méltassa-e, de aztán, úgy látszik, ő is megszánta a kis bakát a bő zsávolyban, mert azt mondta, tisztán és határozottan:

– Kassák Lajos író.

A katona újfent szalutált, megint megfordult, és menetelt visszafelé, a hídra. Én meg kíváncsi lettem, ugyan mi lesz ebből – és elindultam egykedvűen vissza, a falu felé, párhuzamosan a kiskatonával. Kissé elmaradtam mögötte, de azért jól hallottam, mit mondott, amikor bokáját újra összecsapva, tisztelgett hadnagya előtt:

– Alázatosan jelentem, Kassák Lajos, francia.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy garázda népszínmű idétlen humora volna, vagy Déry Tibor pótlólagos, szürrealista ötlete, teszem azt, a Kyvagiokénből. De így volt. A hadnagy a combját veregette a pálcájával, és csak annyit jegyzett meg rá lemondóan:

– Nem francia az, te marha.

Mi játszódhatott le a katonában, míg azon a rövid úton az írót franciává alakította át? El sem tudom képzelni. És a hadnagy, talán csak nem hallott életében Kassák Lajosról? Ezt sem tudhatom meg soha. Kassákhoz visszatérve mindenesetre beszámoltam neki a lezajlott jelenetről. Ezt a következtetést vonta le belőle:

– Mind marhák ezek, uram." (Vas István: Nehéz szerelem)

Mind marhák ezek, uram

2014. július 14., hétfő

Vízicsoda

2014. július 13., vasárnap

Újra kell kezdeni

Anyukám

2014. július 12., szombat

Két búvárra

2014. július 11., péntek

Attila szomorú

Ne arra, amit mondok

Otthonosság