Kész

Hosszú szenvedés, késlekedés, nyöszörgés, kifogáskeresés stb. után a mai napon első változatban elkészült a történelemtanítás céljairól szóló bizonytalan műfajú – az esszé és az egyetemi jegyzet között ingadozó – opuszom. Kispest környékén kisebb földmozgásokat észleltek, amikor a szívemről legördült a kő. Egy darabig még molyolok rajta, de utána szokásomhoz híven közzéteszem.

A pártpolitikai kontextus

Na itt a politikai feladvány. Adva van az utóbbi évtizedek legszimpatikusabb tömegmozgalma, az ápolónőké (oké, az ápolóké). Másfelől adva van a magyar politikai élet legvisszataszítóbb, legveszélyesebb, egyben azonban egyetlen cselekvőképes pártja, a Jobbik, amely minden módon támogatja a mozgalmat, és együtt erősödik azzal...

Közeledik

– Téged nem zavar az ilyen?
– Mi?
– Ez.
A szomszéd ágyon Jani agonizál. Már tegnap azt mondták, nem éri meg a reggelt, de még él. Néha felnyög, felemeli a kezét, mintha keresne valamit. Gondoltam, megitatom a fecskendőből, de a szája teljesen passzív, nem reagál, nem merem nyomni, nehogy félrenyeljen. Egy kicsit fogom a kezét, simogatom. Talán beszélni kéne hozzá, de nekem ez nem megy. Ébren van, néz. Néha még válaszol is. De már egy másik világból szól vissza.
– Téged nem zavar az ilyen? – kérdezi Feri. – Én nem fogok itt feküdni mellette. Az biztos, hogy nem fogok. Sanyi is itt feküdt mellettem órákig meghalva. Hát! Hidd el nekem, hogy én nem maradok itt. Kimegyek az udvarra, és ott töltöm az éjszakát!
Furcsa, de engem tényleg nem ijeszt a közeledő halál. Nyilván azért, mert nem az enyém, talán kellően pszichopata vagyok ehhez. Feri negyvenéves sincs, folyamatos fájdalmak közt él a halál árnyékának völgyében.

Mi vagyok?

Amúgy meg kikérem magamnak, hogy "liberálisnak" címkézzenek azon az alapon, hogy többre becsülöm a demokráciákat a félfasiszta tekintélyuralmi rendszereknél.

Nemzeti inzultáció

Egy valamit tisztázzunk! A bevándorlóellenes nemzeti konzultációval nem az a baj, hogy képvisel egy álláspontot. Valójában nem képvisel semmilyen tisztességesen végiggondolt álláspontot. Ezzel az akcióval az a baj, hogy az emberek legalantasabb ösztöneit próbálja felkorbácsolni, ellenségképet próbál konstruálni, és más célja nincs. Orbán eddig se volt kíváncsi a lakosság véleményére, most sem az. Szóval ne jöjjön nekem senki azzal, hogy a nemzeti konzultáció baromság, de vannak benne megfontolandó elemek. Nincsenek, ez sima uszítás.

Ébresztő

Amikor az ember azt várja, hogy bármelyik pillanatban megszólal az ébresztő, és aztán mégis erőt vesz magán, és megnézi az órát, és látja, hogy háromnegyed kettő... hát az gyönyörű.

Küldjem el az előadást

"Kérem Önöket, hogy előadásukat legkésőbb 2015. június 4.-ig küldjék meg kollégámnak..."
Az ilyen típusú mondatokat mindenki érti rajtam kívül? Egy olyan konferencia előadásáról van szó, amely a jelzett dátum után lesz. Mit jelent ilyen esetben ez a kérés (utasítás?)? Mert legalább három dolgot jelenthet (de lehet, hogy egy negyediket).

1. Írjam le az előadásomat előre, és küldjem el a szervezőknek.
2. Küldjek el egy ppt fájlt, amit vetíteni fogok. (Ez tűnik a legésszerűbb értelmezésnek, de vajon az előadás fogalmában benne rejlik, hogy ppt-t kell használni hozzá?)
3. Tartsam meg az előadásomat otthon, vegyem fel videóra, és azt küldjem el.

Jó, hülyéskedek, de tényleg az érdekelne, hogy ez a felszólítás mások számára magától értetődő-e.

Ízek Háza

Az Ízek Háza a kispesti Kossuth téri piacon (Pados-Pipi)

Reggelizni tértem be fél 10 körül. Az üzlet kulturált, tiszta, üres, a fogadtatás barátságos. A pulton ebédre való készételek: főzelékek, tészták, levesek, húsok, köretek. Mivel elvitelre is kínálnak, ez nem tűnik indokolatlannak délelőtt, igaz, összesen két érdeklődő volt, amíg ott voltam, egyik se vett semmit. Megkérdeztem, mit kínálnak reggelire. A következő választ kaptam némileg bizonytalanul: vannak tojások, rántotta, ham-and-eggs, tükörtojás. A kirakatra még a virslit is kiírták, de sebaj, kértem egy rántottát három tojásból. Kiegészítőket (hagyma, sajt, sonka stb.) nem kínáltak. Megkérdeztem, tejet adnak-e. "Tejet adunk?" – továbbította a kérdést, de nem, nem adnak. Kértem még egy kávét, kedvesen megkérdezték, hogy reggeli előtt vagy után akarom. Előtte akartam.

Leültem, és hamar elkészült a kávé. Sima eszpresszót kértem, de tejhabos kávét kaptam egy nagy csészével. Nem baj, finom volt. Sőt, különös volt az íze, mintha külföldön ittam volna ilyet régen. Lehet, hogy gagyi volt, de nekem jólesett. Nagyon hamar elkészült a rántotta is, kihozták az asztalomhoz. Beszórták piros paprikával. Ezt szeretem, úgyhogy nem bántam, de lehet, hogy az ilyesmit illik megkérdezni előtte. A rántotta finom volt. A kenyér szintén, friss fehér kenyér, de az a fajta, amelynek a héja, mint a rágógumi, nehezen feldolgozható. Összességében örülök, hogy benéztem, ajánlani tudom a helyet. És az ár verhetetlen, ötszáz-valamennyit fizettem összesen. Pedig a két szelet kenyeret külön felszámították.

Bevándorló vagyok

Knausz, Kapeller, Wachutka, Fazekas. ‪#‎bevándorlóvagyok‬

Kaladjaimból

Elmentem a polgármesteri hivatalba ügyet intézni. Fölkeltem korán, hogy nyitásra odaérjek. Már majdnem ott voltam, amikor eszembe jutott, hogy nem tettem el azt a papírt, ami miatt mentem. És most hazafelé...

A reményről

A világ kiszámíthatatlansága az egyetlen kézzelfogható reményünk.

Példázat az egóról

Nem tehetek róla, a Nagy Emberről (Isten éltesse így utólag, tényleg!) nekem már mindig csak az fog eszembe jutni, amikor engem bántott. Akkoriban a "tantervhívők" és az "anarchisták" vitáztak egymással. Én persze az utóbbiak csapatát próbáltam erősíteni. Nem volt könnyű: nemcsak azok támadtak minket, akik politikailag a másik oldalon álltak, hanem azok közül is sokan, akikkel egy követ fújtunk, amúgy. Miközben a kormány minket támogatott. Na mondom, nem volt könnyű. Szóval ülök egy pódiumvitán a közönség soraiban. Fenn a pódiumon a tantervről folyik a vita. Egyszer csak hallom, hogy valaki azt mondja, hogy Knausz Imre így meg úgy. Mire a Nagy Ember a maga utánozhatatlan lezserségével: aha, Knausz Imre, láttam tegnap a tévében, borzalmas volt.

A helyzet az, hogy tényleg borzalmas voltam. Nem mintha nem lett volna igazam. Az azóta eltelt évek havonta győztek meg arról, hogy a "tantervhívők" nemcsak tévedtek, de nagyon káros is volt a tevékenységük. Azé a másik Nagy Emberé is, aki az említett tévés beszélgetést vezette rendkívül elfogultan, de rendkívül ügyesen. Én meg soha nem voltam egy jó kommunikátor, így hát borzalmas voltam, valóban. És akkor itt még bele is vágják a pofámba. Egy olyan ember, akinek tök jó lett volna imponálni. És úgy, hogy nyilvánvalóan nekem van igazam.

Szóval mit is akarok mondani? Hogy milyen gáz ez az egocentrizmus. Hogy az egykori frusztráció ráül a lélekre, és nem hagyja kiáradni a tiszteletet és szeretetet. Hogy így élünk, basszus.

Winter is coming

Nem nagyon tetszik, ahogy a liberálisok reagálnak Orbán bevándorlással kapcsolatos szólamaira. Tisztán etikai kérdésként kezelik. Persze az is, de nemcsak az. A bevándorlást Európa csak egy módon tudja feltartóztatni: fallal és golyószóróval. Rengetegen fognak meghalni, de utána betörnek, és elpusztítanak. Winter is coming. Talán jobb lenne valami konstruktív megoldáson agyalni.

A "valós idejű utastájékoztatás" szerint a busz 18:26-kor indul. A jelzett időben nyoma sincs. 26-kor a kijelző átvált 18:41-re. Remek. 18:29-kor mégis befut a busz, egy perc múlva el is indul. A "valós idejű utastájékoztatás" végig 18:41-et mutat.

Sokan vagyunk vagy kevesen?

Most az a jó, ha sok a munkaképes lakos (mert sok az idős, akit el kell tartani), vagy az a jó, ha kevés (mert nincs munka)? Össze vagyok zavarodva közgazdaságilag. Vagy ez egy tök egyszerű dolog, csak én vagyok fafej?

Hit és térítés

Ahogy egyre fogékonyabbá válok a hitre, úgy leszek egyre türelmetlenebb minden (!) térítéssel szemben. Hazudnak.

Antikvárius szenvedély

"A régiséget én borzasztóan szeretem. Nagyon. Ha egyszer lopnák, én biztos, hogy csak régiséget lopnák."

Átnevezés

Most hallom, hogy az intenzív múltfelejtésen munkálkodó "konzervatív" kormány ezúttal annak az iskolának a nevét akarja megváltoztatni, ahol hat gyönyörű éven át voltam történelemtanár, és ahol aztán két lányom is tanult. Az egy dolog, hogy Károlyi Mihály neve jelent valamit néhányunknak. De fontosabb, hogy az otthonosság érzetét akarja kiégetni belőlünk a hatalom, amikor könyörtelenül végigviszi "a múltat végképp eltörölni" programját.

A reinkarnáció akadályai

Mai félreolvasás: a címke eltávolítása kizárja a reinkarnáció érvényesítését. (reklamáció)

20900

Életem 20900. napja. :)

Tanuljuk a politikát

Nem azért lelkesít az ápolók mozgalma, mintha esély lenne valamiféle áttörésre. Nincs. Sokkal fontosabb az, hogy mintha lassan megtanulnánk, hogy kell ezt csinálni. (És ezért az egész társadalom hálás lehet az ápolónőknek.) Ennek a mozgalomnak van néhány új vonása, ezeket érdemes lenne számba venni. Az első, hogy van arca. Én nem tudom pontosan megfogalmazni (és nem is tudom), hogy milyen szerepet játszik Sándor Mária ebben a dologban, de abban egészen biztosnak érzem magam, hogy olyat, amivel analóg jelenséget nem találunk az utóbbi évtizedek tiltakozó megmozdulásaiban. Hiteles emberi arcot ad a mozgalomnak. A második, hogy a nővérek minden eddiginél profibban bánnak a jelképekkel. Kitalálták a fekete ruhát és a fekete szalagot, és országosan ismertté tették. Jelvényt szerkesztettek kifejezetten a keddi demonstráció népszerűsítésére, és azt virtuálisan és valóságosan is használták. (Ez utóbbihoz hathatósan hozzájárult pl. Karlowits-Juhász Orchidea, csak mondom. :) ) Az ilyen jelképeknek óriási identitásformáló szerepük van, pl. a fekete ruhás szelfik publikálásával folyamatosan napirenden tudták tartani az ügyet a Facebookon. Ha így megy tovább, legközelebb már énekelni is fogunk az utcán. :)

Iskolában

Iskolában
– Milyen évszak van most?
– Hétfő.
(Kedd volt.)

ppt

A falra tudok mászni attól, hogy konferenciaszervezők magától értetődőnek tartják, hogy ppt-t kell használni az előadóknak (nem a formátumról beszélek, hanem a műfajról). Fel se szólítanak erre, egyszerűen bekérik előre a fájlokat, meg kötelező sablont írnak elő. Holott az esetek nagy részében ez teljesen értelmetlen. Ha azt mondom, nekem nincs, úgy csodálkoznak, mint az anyakönyvvezető, amikor tudattuk vele, hogy nincs gyűrűnk.

A nővérek tüntetéséről

Lehet lekicsinyelni, lehet bosszankodni, hogy kevesen támogatták a megmozdulást, lehet megjósolni, hogy úgysem fog történni semmi (ez rövid távon szinte biztosra vehető), de én azt mondom, hogy tegnap nagy dolog történt Budapesten. Mert csak az ehhez hasonló megmozdulások alapozhatnak meg egy majdani demokráciát. És külön ki kell emelni, hogy a tegnapi demonstráció alapvetően női tüntetés volt. Ez fontos.

Évszámok az órán

Miért van az, hogy ha ránézek a telefon digitális órájára, mindig vészjósló dátumokat látok: 1526, 1933, 1944?

Tíz másodperces

– Fordítson egy kicsit maga felé!
– Rendben. Így jó?
– Nem. Inkább egy kicsit a fal felé.
– Jó lesz?
– Nagyon szorít a pelenka. Megigazítaná?
– Így jobb?
– Nem. Egy kicsit meg kéne lazítani.
– De már teljesen laza, nézze.
– Próbálja úgy, mintha magáról lenne szó! Nem próbálná úgy, mintha magának csinálná?

Lehetséges-e (egyáltalán)?

A rendszerváltás óta eltelt időszak (a történelem) két dolgot bizonyított: az egyik, hogy Magyarországon lehetséges a demokrácia, a másik, hogy nem lehetséges. A két egymásnak ellentmondó látszat között választani: morális kérdés. Erkölcsi vízválasztó.

Félreolvasás

Félreolvasás: piszénpisze helyett pénisze. Jobb, ha megyek aludni.

Az ápolókért

Négy okból támogatom szenvedélyesen az ápolók harcát. És ez fontossági sorrend. Először mert felelős állampolgár vagyok. Másodszor mert potenciális beteg vagyok. Harmadszor mert pedagógus vagyok, egy testvérszakma képviselője. Végül negyedszer, mert önkéntes vagyok az egészségügyben. "Ne merjétek feladni!"

Többnyelvűség

Azt hiszem, szlovák vasúti kocsi. Minden felirat ötnyelvű. Az öt között nem szerepel a magyar és az angol. :o

Ébresztő

Amikor megszólal az ébresztő, az ember valahogy mindig reménykedik, hogy valami másról van szó. Különösen, ha a telefon ébresztő funkcióját kiterjedten használja más dolgokra is.

Ki csinálta?

Azért engem idegesít ez a semjénzsoltozás meg kádéenpézés a zárva-vasárnappal kapcsolatban. Rosszul gondolom, hogy a KDNP-nek semmi érdekérvényesítő ereje nincs, és a javaslatai pontosan olyan mértékben valósulnak meg, amilyen mértékben ezt Orbán Viktor akarja? Akkor meg?

Könyvtár

Kaptam egy levelet, valaki segítséget kért: hogy juthatna hozzá a lehető leggyorsabban, lehetőleg a jövő hét elején két, a Taní-taniban régen megjelent íráshoz. Mondtam neki, menjen a könyvtárba (nem szemétségből, nekem nincsenek meg a régi számok). Gondolom, ez revelatív erejű tanács lehetett.

Alzheimer-tangó

Ha az ember elfelejtkezik az órájáról vagy a vizsgáról, és csak akkor kap észbe, amikor felhívják a hallgatók Miskolcról, miközben ő Pesten van, az gáz, de hát Istenem, előfordul az ilyesmi. Ha az ember elindul valahová, és útközben jön rá, hogy nem emlékszik, hová is indult... hát talán egyszer professzor lesz belőle (nem). De amikor az embernek egy nagyon szép és okos nővel van találkozása, és elfelejt elmenni... az már komoly figyelmeztető jel lehet. (Mire is?)

A dolgok értelméről

Én nem hiszem, hogy a dolgoknak van értelme. Az ölelésen túl (és ezen értsen most mindenki azt, amit akar) egy dolognak van értelme ezen a világon: az értelmetlenség elleni lázadásnak. (Okoska törp május 1-ji elmélkedése az eldologiasodásról)