Sokszor (igazság szerint majdnem mindig), ha hallgatok egy dalt, ami tetszik, elképzelem, hogy én énekelem, és én kísérem magam. Mondanom se kell, hogy se hallásom, se hangom hozzá. Mégis, ha egy tündér azt mondaná, hogy egy dalt egyszer elénekelhetek tökéletesen úgy, hogy közben gitáron kísérem magam... egészen biztos, hogy ez lenne az a dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése