Eszembe jutott egy történet gimnáziumi orosztanáromról, és elhatároztam beleveszem következő konferencia-előadásomba (Műveltség és szabadság).
Akkor kezdtük a gimnáziumot, akkor ismerkedtünk meg Tyotya Verával, azaz Vera nénivel, aki az oroszt tanította. Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy ő a gyakorlatban is használható nyelvtudás híve, és hát sokan vannak, akik nyolc évi orosztanulás után sem tudnak kérni egy pohár vizet. Nála ez nem így lesz, mert most megtanítja. Azzal felírta a táblára: прощу стакан воды. Ezt tanuljátok meg! És utána zavartalanul folytatódott az olvasmányok visszamondásán alapuló, sehova sem vezető orosztanítás. (Utólag gyanús, hogy talán nem is így kell egy pohár vizet kérni, de ha így is van, ettől most tekintsetek el, nem erre szeretném kihegyezni a történetet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése