A táborokra várva

Egyre gyakrabban jut eszembe a lassan melegedő vízben békésen megfővő béka. A magyar fasizmus lényegében havonta szintet lép, de ezek a szintek nagyon enyhék, nagyon finomak. Egy nyíltan és közismerten antiszemita újságíró kinevezése az állami rádió csatornaigazgatójává olyasmi-e, ami még nem volt? Szerintem igen, mégis joggal mondjuk, hogy hiszen nem számíthattunk másra, eddig is undorító volt a Kossuth Rádió, és kibírtuk valahogy. Az, hogy a miniszterelnök útszéli módon uszít a cigányok ellen, olyasmi-e, ami még nem volt? Szerintem igen, mégis joggal mondjuk, hogy ez a megnyilatkozása harmonikusan illeszkedik bele abba, amit eddig mondott és csinált. A kontinuitást mindig erősnek érezzük, és óva intünk mindenkit attól, hogy fölöslegesen dramatizálja a helyzetet: ez még nem fasizmus, hiszen nem dugnak gumibotot a seggünkbe. Lehet találgatni, hogy hány év (hónap?) kell, hogy ez is bekövetkezzen, de még az sem lesz fasizmus, mert a koncentrációs táborokra még várni kell.