Félelem és reszketés?

Szerintem téves és félrevezető az a narratíva, amely szerint a magyar társadalom (és különösen a pedagógusok) többsége fél, és ezért nem vesz részt a különböző tiltakozó megmozdulásokon. Természetesen van fortélyos félelem. Félnek pl. az iskolaigazgatók, az államigazgatásban foglalkoztatottak és nyilván még sokan mások. A többség azonban nem fél, hanem közömbös. Nem, ez így nem pontos. Utálják a rendszert, a kormányt, de nem hisznek abban, hogy a helyzetük kollektív cselekvéssel javítható, ezért az egyéni megoldásokat keresik (alapvetően plusz munkával). Egyéni prioritási listájukon egy tüntetésen való részvétel igen alacsony helyezést kap, a másodállás és a vacsorafőzés között egyszerűen nem érnek rá azzal foglalkozni, hogy hiperaktív kollégáik éppen mit kavarnak. Történelmi tapasztalataink olyan totális rendszerekről vannak, amelyek a félelmen és a rajongáson alapulnak, ezért egy kicsit értetlenül állunk egy olyan rendszer előtt, amelynek lélektani bázisa a közügyek iránti teljes érdektelenség.