Legnagyobb lányom talán hároméves. Ül a földön, valami rosszat csinált, az anyja és én fölötte állunk, és ingerülten korholjuk. Ő megátalkodott szemmel ránk néz, és a következőt mondja a szájával: "'Úgysem félek tőletek."
Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják,
sej, az van arra írva: "Úgysem félünk tőletek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése