"Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,
hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!"
Az anonim és kiteljesedett bűnösség korában, amikor feloldódnak a bűn határai, nem az ítélkezéstől várhatjuk a bűn megnevezését, hanem a megbocsátó irgalmasságtól. A bűn az, amit meg lehet és meg kell bocsátani.
#teológiaavonaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése