Szolidaritás

Pedagógussztrájk. A tantestület kisebbik fele nem megy be két órára. Az okozott kárt levonják a fizetésükből, és ellenőrizhetetlen, hogy milyen listákra kerül föl a nevük. A többiek jót röhögnek rajtuk. Ennek az eseménynek tudományos neve: szolidaritási sztrájk. De van rá egy másik kifejezés is: nemzeti tragédia. A jobb érzésű kollégák el vannak keseredve, hogy micsoda közömbösség uralkodik. Nekik sincs teljesen igazuk: sztrájkmozgalom akkor van, ha van szakszervezet, amely sztrájkot szervezni képes. A sztrájkszervezés nélkülözhetetlen (!) eleme az agitáció. Ha senki nem hív össze dolgozói gyűlést, ha senki nem próbálja meg az egybegyűlt dolgozóknak elmagyarázni, hogy miről van szó, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a megmozdulás önmaga paródiája lesz. És nem, nem igaz, hogy ennek is van hatása. Egy ilyen akció évekre vetheti vissza a szervezkedést.