A Macska

Van úgy, hogy átjön az asszony. Hogy nincs-e nálunk a Macska. Néha nálunk van, néha nincs. De ugye enni nem adunk neki? Nem, persze, ugyan. Újabban – meséli az asszony – éjszaka kapar az ajtón, ki kell engedni, elmegy. De hová? Hová, hová? Hát hozzánk. Fölmászik a tetőre, kapar az ablakon az éjszaka kellős közepén. A feleségem beengedi, az helyezkedik egy kicsit, aztán alszik reggelig. Nem tudjuk a nevét, csak úgy emlegetjük, a Macska.