Jenő

Napok óta valami enyhe szúró fájdalmat érzek a jobb bordaív alatt. Hasnyálmirigyrák -- nyugtatom magam szelíden. A hétköznapibb magyarázat valami makacs emésztési probléma. Mindenesetre most Jenő ágyán ülök, Flectorral kenem a hátát, és igyekszem rá koncentrálni. -- Egy kicsit feljebb, Imikém, ez az, rátapintottál a lényegre, ahogy mondani szokás, Imikém, ne sajnáld a Flectort, van otthon még két tubus, megkértem tegnap a nővért, Imikém, hogy kenje be, mert borzasztóan fáj, de csak éppen megsimogatta, neked arany kezed van, úgy is foglak hívni, hogy arany kezű, Imikém, és akkor reggel, ahogy megbeszéltük? -- Reggel is bekenem. -- Nem az, hanem a másik, amiről beszéltünk, Imikém... -- Á, zuhanyozunk? Akkor rászántad magad? -- Igen, ha segítesz, arany kezű Imikém, köszönöm szépen! -- Simogatom az érzékeny csomót Jenő hátán, és közben elképzelem, milyen leszek majd betegként, lesz-e türelmem, bele tudok-e nyugodni, hálás leszek-e a simogatásért.