A kételkedés bölcs módja is lehet minta, ami továbbadható. Ritkán járok misére. Mikor legutóbb voltam, elhallgattam a fiatal papot: magyarázta, értelmezte az aznapi igét. Tanítani akarta a gyülekezetet. Értem én, hogy papnak lenni szentség, de napi tapasztalat, hogy a pappá szenteléssel nem jár együtt automatikusan a bölcsesség. Hogy is járhatna? És elgondolkodtam: elképzelhető-e olyan egyház, amelyben a pap nem tesz úgy, mintha tudná a tutit, hanem okosan kérdez, megosztja kételyeit, és gondolkodni tanít. Pontosabban spirituális igényességet tanít: hogyan nézzünk szembe a titokkal, Istennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése