Emil kicsi, vékony ember, és egy foga sincs. Hanyatt fekszik az ágyon takaró nélkül, két keze a feje alatt, folyamatosan beszél, de alig érteni.
-- Két hete vagyok itt, azóta vagy hatan is meghaltak -- valami ilyesmit mond.
-- Igen? -- kérdezem, és közben Ervinre nézek. Ervin a szomszéd ágyon ül keresztben, a falnak dől, szóval félig fekszik.
-- Persze, erről szól a hospice. Talán 30% ha hazamegy innen. Nem? -- mondja, mint aki rendesen felkészült, és várja a megerősítést. Nem, azt hiszem, nem azt várja.
-- Inkább azt mondanám, hogy a hospice olyan hely, ahol a fájdalomcsillapításhoz értenek igazán.
-- Az igaz, amióta itt vagyok, sokkal jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése