Soha nem bíznék egy olyan emberben, aki minden ígéretét megtartja.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/140077989381755

Lásd, harc az élet - vagy nem?

Mindenki tiltakozik... Tiltakozunk az utcán, a tiltakozó oldalak gomba módra szaporodnak a Facebookon, és tiltakozom én is a magam visszafogott módján. De egyre kevésbé van kedvem hozzá. Valahogy érzem, hogy ez nem jó. Nemcsak nem elég: nem erre van szükség. Nem mondom, hogy nem kell harcolni, amikor eljött az ideje, de arra beállítani magunkat, hogy mindig a rosszra szegezzük a tekintetünket, és ahhoz képest csináljunk valamit - én úgy látom, ez nagy hiba. Megpróbálom megfogalmazni - elsősorban magamnak, persze -, hogy miért.

1. Először is magunknak ártunk vele. Minél többet foglalkozunk azzal, ami nem tetszik (nemcsak a politikában), annál inkább az fogja tematizálni a gondolkodásunkat, meghatározni a nyelvet, amit használunk, a metaforáinkat stb. Legyőz minket, és észre sem vesszük.
2. A tiltakozás még nem gyűlölködés, de nem is áll messze tőle. Mindenesetre agresszió, amely agressziót szül. Szükség lehet rá, de ha eluralkodik, egy olyan világot stabilizálunk vele, amelyben a gyűlölet az úr. Tetejébe az "ellenségem ellensége a barátom" elv alkalmazására csábít, és pillanatok alatt sötét erők cimboráivá válunk pusztán a közös utálat okán.
3. Ahogy a kisgyereknél is a gyenge büntetés éppen azt a magatartást erősíti, amit büntet, ugyanígy a felnőtt világban is: a sok erőtlen tiltakozás csak megerősíti ellenfeleinket. "Lám, ezek tiltakoznak, nyilván jó úton járunk."

Mire van tehát szükség? Én azt nem tudom, de megpróbálok legalább egy nagyon elvont választ megfogalmazni. (Ahogy Babi néni mondja: "Nincsen nekem olyan, de várjál, hozok.") Nevezzük ezt pozitív cselekvésnek.

1. Önmagunk formálása mindig jó ötlet, ha cselekvésre vágyunk. Egy bölcs ember mondta: ha jobbá akarod tenni a világot, tedd jobbá magad; így egy gazemberrel biztosan kevesebb lesz a földön. Minden más cselekvés problematikus a kockázatok és mellékhatások tekintetében. És én idesorolom a tanulást is. Ha valami nem tetszik a világban, nem bánom, tiltakozzunk, de előbb próbáljuk megérteni, hogy mi a fenéről van szó.
2. Segíteni másokon: ez a másik biztos pont. Ha úgy látjuk, hogy valakinek rossz, hát nem bánom, tiltakozzunk, de még jobb, ha segítünk neki. Nem az érdemeiért, hanem mert szükséget szenved.
3. Másokat tanítani szintén pozitív cselevés. Vigyázat: a tanítás nem véleményformálást jelent, hanem mindig empowerment, helyzetbe hozás. Eszközöket adok a másiknak, hogy átgondolhassa a helyzetét.
4. És végül: a konstruktív megoldások keresése. Félve írom le, mert félreérthető. Ma sokszor az számít konstruktívnak, aki a hatalmon lévők seggét nyalja. Én természetesen nem ezt értem ezen. Ha úgy látjuk, nem jó irányba mennek a dolgok, nem bánom, tiltakozzunk. De közben gondoljuk át hideg fejjel, hogy pontosan mi is a helyes út. (Majdnem azt írtam, hogy ez az igazi radikalizmus. De visszariadtam, mert a mai fura politikai nyelvben valamiért a fasisztákat nevezik radikálisoknak. Az én nyelvem erre nem áll rá.)

Egy régi barátom - jeles író lett azóta -azt mondta 1990-ben, hogy egy egyszemélyes párt tagja, és szigorú tagfelvételi zárlat van. Hát én is valahogy így vagyok ezzel most. A programot a fenti elvek alapján kell majd kidolgozni.

A Resti

Persze már azelőtt is megfordultam néha a Restiben, de nem jelentett nekem semmit. HG, a jeles oktatáskutató mondta egyszer, hogy zseniális hely, mert olcsón egész jó ételeket lehet kapni (ha nem is nagy adagokat). Aztán egyszer körülnéztem, és megláttam a falakon a V* szeszgyár plakátjait. Én akkoriban lelkes fogyasztója voltam a V*-i szatmári szilvának, és rendeltem egy pohárral.

De akkor itt el kell mesélnem egy történetet, mert ehhez az italhoz kapcsolódik. A pedagógiai innovációk mellett elkötelezett KOMP-csoport leginkább Csillebércen tartotta összejöveteleit a 90-es években, meg később is egy ideg. Jók voltak ezek, és persze mindig előkerült valami jóféle ital. Sokat emlegettük például azt a téli "munkaértekezletet", amikor jégcsapot törtünk a tetőről, és azt tettük a whiskybe. Egy alkalommal szatmári szilvát vittem, és kívácsian vártam, mit fog mondani rá a salgótarjáni [update: talán nem is tarjáni] iskolaigazgató, aki nemcsak a pedagógiának, hanem a pálinkáknak is nagy szakértője volt. Megforgatta a szájában, és azt kérdezte: "Mindig ezt iszod?" "Leginkább igen" - mondtam büszkén. "Egy kicsit ciános - szólt végre -, nem értem, a szilvapálinka nem szokott ciános lenni." Na, ez a kifinomult ízlelés nagyon tetszett a társaságnak, és rögtön elhatároztuk, hogy Ferivel is próbát teszünk. Loránd Ferenc, a KOMP-csoport vezetője szintén szerette a minőségi italt, amíg az egészsége engedte, és értett is hozzá. És jött is. "Nem mondunk semmit, kóstold meg, mit szólsz hozzá! Na, érzel valamit az ízében?" "Egy kis keserűmandulát" - mondta Feri, és a kis csapat el volt ragadtatva. Azóta sem tudom, hogy baj-e, ha a szilvapálinka keserűmandula-ízű, de ez a márka ma is az egyik legjobb a piacon.

Szóval rendeltem volna egy pohár szatmári szilvát a Kis Öregtől, akit aztán nagyon megszerettem. Azt mondják, meghalt már. Ha így van, nyugodjék békében. De nem volt, és azóta sincs ez a szesz a Restiben, a bekeretezett reklámképek csak dekorációs célokat szolgálnak. "Van viszont beszterci szilvánk" - mondta a Kis Öreg. "Kóstolja meg!" Azóta iszom a M*-i szeszgyár besztercei szilváját a Restiben hetenként egyszer, és nagyon fájna, ha le kellene mondanom róla.



Nem a pálinka miatt, vagy nem elsősorban ezért. A Kis Öreg már régen nem kérdezi két ujjával mutatva, hogy hozhatja-e a kupicát, de itt vannak a lányok, akik szintén tudják már, hogy mit akarok: szilva, túrós csusza és Borostyán a változtathatatlan menü. Ülök a restiben, egyedül, várom a vonatot, nézem az embereket, a falakat, a felszolgáló lányokat, és otthon érzem magam Borsodban, Miskolcon, útközben, otthon a Restiben.

Ha forradalmat lehet csinálni a szavazófülkében, csakhamar utcai masírozással lehet szavazni.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/136578606370230

Amikor az ember leül az üres fülkében, és kortyolni kezdi a kávéját (a Keletiben jó a kávé), az egy jó pillanat.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/112854755401585

Mindig dohányzó kocsiban utazom, ha van. Egy dolog a tüdőrák, más dolog az embergyűlölet.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/309019425224

Kőleves, avagy az EeePc elkészítése

Vettem egy EeePc-t. Egy 2G Surf-öt. Jogos lehet a kérdés, hogy mi vesz rá valakit egy ilyen különös lépésre. Házi kedvencnek? Hát... nem annyira vonzó. Szegénykém halványzöld... Haszonállatnak? Lássuk csak! 2G háttértároló, 512M RAM, 7 hüvelykes képernyő, 800MHz-es processzor, és ezen a vason XP fut. Használható ez valamire? Amikor megvettem, az eladó is figyelmeztetett: az XP éppen, hogy elfér ezen a 2 gigán, erre a gépre semmi további programot nem lehet telepíteni, dokumentumok tárolásáról nem is beszélve.

Miért vettem mégis meg? Mert nem tudtam ellenállni: 40 ezer forintért egy nem egészen egykilós pici és mégis igazi számítógépet venni, ez azért nem semmi. Nézzük, mire is használhatjuk!

• Az ágyra heverve olvashatom otthon az íméljeimet vagy különböző elektronikus dokumentumokat. (Nagy a család, van több pc és wifi.)
• Könyvtárban, értekezleten, megbeszélésen jegyzetelhetek.
• Akár a vonaton is dolgozhatom.

Persze ahhoz, hogy tényleg örömét lelje benne az ember, és ne kapjon idegbajt percenként, okosan kell használni. El kell készíteni.

1. lépés: a Windows újratelepítése

Mint látni fogjuk, igazából (majdnem) semmi szükség az operációs rendszer mellett további programokra, de az azért mégsincs rendben, hogy a gép merevlemeze (valójában SSD) teljesen tele van. A Windowsnak szüksége van némi helyre, hogy lélegezni tudjon, enélkül bármelyik pillanatban kifogyhatunk a tárhelyből, és ez idegesítő galibákat okozhat. Az EeePc-tulajdonosok legjobb barátja az nLite nevű alkalmazás, amely segít tárhelyet felszabadítani. Az nLite azt tudja, hogy a Windows telepítőlemezéből készíthetünk egy másik lemezt, amelyben igényeink szerint testre szabhatjuk a telepítést. Integrálhatjuk a telepítőbe a Windows frissítőcsomagjait, a szükséges drivereket, beállíthatunk előre egy csomó dolgot, de nekünk most az a legfontosabb, hogy a rendszer minden eleméről eldönthetjük, hogy akarjuk-e vagy sem. Az nLite használatáról EeePc-n itt olvashatunk egy tömör, de az alapkérdésekben jól eligazító összefoglalót.

Én nem vagyok igazán hozzáértő, ezért óvatos voltam. Néhány dologban persze biztos lehettem: nem lesz szükségem a Windows Media Playerre, a Movie Makerre, az Outlook Expressre, a messengerekre, a játékokra, a Paintre, egyáltalán semmi extra progira. Kihagytam még jó néhány dolgot, amiről joggal feltételezhettem, hogy nem lesz szükségem rá. Miután elkészült a telepítőlemez, egy külső CD-meghajtó segítségével telepítettem az új Windowst, és... sikerült! Sok helyet nem nyertem, de azért valamit igen: 322M szabad helyem van e pillanatban. Az új Windows tartalmazza az SP3 frissítőcsomagot, de további frissítésekre, azt hiszem, nem szabad gondolni. Kikapcsoltam az automatikus frissítések opciót.

Hogy pontosan mit hagytam el, és mit tartottam meg, azt nem részletezem. Egyrészt mert nem emlékszem, másrészt mert tényleg nem értek hozzá, sokszor hazardíroztam, és nem biztos, hogy mindig helyesen jártam el. Mindenesetre eddig hiba(üzenet) nélkül működik. Lehet, hogy több komponenst is kihagyhattam volna. Az Internet Explorert a biztonság kedvéért megtartottam, de talán nem lett volna muszáj.

2. lépés: hordozható programok beszerzése

Most tehát van egy elég jól működő gépünk, amivel semmit sem lehet csinálni. Egy pillanatra én is meglepődtem, amikor egy ímélhez mellékelt Word-dokumentumot akartam megnyitni, ahogy szoktam, és a Windows nem tudta, milyen programot használjon ehhez. A gépemen (Enikőn) a szó szoros értelmében semmi sincs az IE-n és a Jegyzettömbön kívül. A megoldás a flash meghajtó (pen drive) és az arról futtatható hordozható (portable) programok. A hordozható szoftver nem igényel telepítést, nem ír át semmit a Windowsban, és minden beállítást a saját mappájában tárol. Ez lehetővé teszi, hogy akár egy pen drive-ról vagy memóriakártyáról futtassuk, és most éppen ez a cél. Enikő tud SD-kártyát olvasni, de én pen drive-val dolgozom. Fontos a nagy tárolókapacitás (8 gigásat használok), de ha programokat akarunk futtatni flash memóriáról, oda kell figyelni a sebességre is.

Az ingyenes hordozható programok választéka egészen elképesztő. A legfontosabb a böngésző: a Firefox, az Opera, de a Chrome is rendelkezik hordozható változattal. Pennyn, a pen drive-omon ott van a teljes Open Office, van rajta professzionális képszerkesztő, jegyzettömb, számológép, PDF-olvasó, titkos adatokat tároló szoftver, vírusirtó és kémprogramkereső, médialejátszó, videószerkesztő, tömörítő, csevegőprogram - mi nincs? Hordozható szoftvereket sok helyen találunk a neten. Én csak két lelőhelyet használok (bár egy-két fontos progit máshol találtam meg). A két alapvető lelőhely: a PortableApps.com és a Portable Freeware Collection.

A flash memória természetesen adattárolásra is kitűnően alkalmas. A legjobb, ha az elsődleges gépünkön tárolt adatokból a legfontosabb 2-3 gigabyte-ot folyamatosan szinkronban tartunk a pen drive-unkkal.

3. lépés: a webalkalmazások használatba vétele

Ha nincs a gépünkön megfelelő program, használjuk a neten található, távoli szerveren futó programokat. Néhány ezek közül egészen megszokott, hiszen a Gmail voltaképpen egy távoli szerveren futó levelező kliens. De ha kicsi a gépünk - voltaképpen ezért hívják netbooknak -, hozzá kell szoknunk, hogy egyre több területen ilyen alkalmazásokra támaszkodjunk. A Gmailben soha nem használtam azt a lehetőséget, hogy a mellékleteket Google-dokumentumként nyissa meg. Most azonban ez nagyon praktikusnak bizonyul. Ugyanezt a funkcionalitást kínája az OpenItOnline nevű Firefox-kiegészítő, sőt többet. A Google Dokumentumok kitűnő szövegszerkesztője, táblázatkezelője és prezentációkészítője mellett több nagyon jó ingyenes képszerkesztőt is találunk a neten. És akkor mi kell még?

Megmondom azt is. A konstrukció egyik gyenge pontja a vírusvédelem. Az eddigiekből is látszik, hogy a gépen nem futtathatunk rezidens antivírus szoftvert. Egy dolgot tehetünk, időnként végig kell szkennelni a rendszert vírusok és kémprogramok után kutatva. Ezt szintén tehetjük pen drive-ról, vannak hordozható vírusirtók és kémprogramkeresők. De fontos tudni, hogy a nagy vírusvédelmi cégeknek (ESET, Panda) vannak online futtatható víruskereső szolgáltatásai - ingyen.

Hát így készül az EeePc kőleves.