Politikamentes vívódás a focionalizmusról

Iszonyodom attól, ami az EB körül történt az utóbbi napokban, de nagyon nehezen szólalok meg. Mert ha azt mondom, hogy én ezt utálom, akkor vagy azt mondják, hogy hülye savanyú alak vagyok, aki el akarja venni mások örömét, vagy azt, hogy igen, mert a hülye Orbán stadionokat épít. Nem akarom elvenni mások örömét, és ez a mondandóm lényegéhez kapcsolódik, mindjárt írok róla valamit. Ami pedig a hülye Orbán stadionjait illeti, az valóban nagy probléma, jóval nagyobb, mint az, amiről itt írok, de egy teljesen más dolog, én egyáltalán nem akarom idekeverni.

Szóval én nem szeretem a focit. Ennek nincsenek elvi okai, soha nem fociztam, nem is gombfociztam, és még életemben nem néztem meg egy meccset sem. Ez van. Unom. Unnám, ha nézném, de elkerülöm. Nem kötelező. Bajom van-e azzal, aki szereti? Persze, hogy nincs, imádnám, ha lenne valami ilyesmi, ami engem is lázba hoz. Bajom van-e azzal, aki rajong a csapatáért, és fontos dolognak tartja, hogy a kedvencei hogy szerepelnek? Persze, hogy nincs, igazából irigylem őket. Bajom van-e azzal, aki rajong a magyar válogatottért, boldog, ha győznek, de akkor is magához öleli őket, ha veszítenek? Persze, hogy nincs. Örülök, ha boldogok, komolyan. Amikor már úgy érzem, hogy túltengenek a hírekben, akkor az egy kicsit rossz, mert ugye nem érdekel, de kibírom. Elfogadom, hogy a focirajongó szubkultúra nagyon sok embert érint.

Akkor mivel van bajom? Azt hiszem, azzal, ahogy a foci befurakszik a nemzettudatba. Én azok közé tartozom, akiknek a nemzeti identitás fontos. Mondták már nekem, hogy én mindent gyűlölök, ami magyar, ezt vicces gondolatnak tartottam, mert hát nem igaz, a nemzettudat szerepével és jelentőségével pedig kifejezetten foglalkoztam szakmailag is. A nemzeti identitással az a nehézség, hogy az nem lehet annyiféle, ahány ember van, hanem az valami közös kultúra elfogadását jelenti. Van benne büszkeség, és van mire büszkének lennünk. De az Istenért, nem akármire. Ha a focirajongók ünneplik hőseiket, az oké. Ha sokan vannak, Isten neki! Ha egyes csoportok nacionalista jelszavakkal szurkolnak, azt mondom, hát jó, van ilyen, utálom, de kibírom. De amikor értelmiségi, tetejébe baloldali barátaim azt mondják, hogy ez teljesen rendben van, sőt nagyon jó, hogy végre van minek örüljön ez a szegény nemzet, végre van közös öröm, akkor azt inzultusként élem meg, mert ha nemzet, abban én is benne vagyok, és ha engem viszont nem érdekel, akkor ki vagyok rekesztve. Gondolom, én elakadtam valahol Kölcseynél, de tényleg nem fér  a fejembe, hogy mi a fészkes fekete fene köze van a focinak és a focirajongásnak ehhez a mi szegény nemzetünkhöz (azaz egyebek mellett hozzám).

Háromfokozatú

Egy eredeti értékelési skála: szájba tehető -- nem tehető szájba -- javítható. ‪#‎fogtechnikusképzés‬

Blahalouisiana

Blahalouisiana: sajnos nem én találtam ki, de óriási.

A tanulás a hosszú élet titka

long-life learning

Félreolvasás

kanösvény

A nevelés belső ellentmondásáról

A pedagógiai viszonyulás (na jó, magyarul: a nevelés) nagy belső feszültségét az adja, hogy a nevelő egyszerre látja növendékét determináltnak és szabadnak. Determináltnak kell, hogy lássa, azaz mindig figyelnie kell arra, milyen okok következtében olyan, amilyen, vagy viselkedik úgy, ahogy éppen viselkedik. És a nevelő erőfeszítéseinek ezekre az okokra kell irányulnia. De egyben szabadnak kell, hogy lássa őt, azaz olyan lénynek, aki minden oksági meghatározottság ellenére szabad akarattal rendelkezik, így felelős a tetteiért. Ez a két megközelítés nemcsak hogy ellentmond egymásnak, hanem egyenesen kizárja egymást, mint a kétértelmű rajz, amelyen nem tudom egyszerre a banyát és a finom, fiatal hölgyet látni. És mégis: ha az egyikről megfeledkezünk, már nem pedagógiát űzünk, hanem valami mást.

Tézis

A politikusok, a patikusok, a taxisok, az ácsok, de még a filozófusok, sőt maga Feuerbach is mindig csak meg akarták változtatni a világot. Nem kéne inkább különbözőképpen magyarázni?

Az MSZP és Ugarte

"UGARTE
You despise me, don't you?
RICK
If I gave you any thought, I probably would."

Nagyjából ezt gondolom az MSZP-ről, és némi értetlenkedéssel olvasom a hosszú lefitymáló posztokat.

Demokrácia

Mondjuk, a demokrácia valami olyasmi, hogy fontos kérdésekben az arra jogosultak szavazással döntenek, és aztán az lesz, amit döntöttek. Ha rosszul döntenek, persze teljesen helyénvaló utálni őket ezért. De azon háborogni, hogy mért kellett megkérdezni őket...

Most hallottam a parkban

-- Hát idejöttél? Hát itt süt a nap!
-- Hát hol nem süt?
-- Hát ott. Ott nem süt.
-- Hát most menjek oda? Nem megyek oda.

Röviden a népszavazásról

Az elv nagyon egyszerű, könnyen követhető: fasiszták kérésére nem szavazunk.

Dehumanizál-e a "melyik" névmás?

Rám lett szólva, én meg elgondolkodtam, és néhány hete ezen gondolkodom. Mondhatjuk-e emberre azt, hogy "melyik"? Vegyük az alábbi párbeszédet!

(1) Légy szíves, segíts az idős hölgynek!

(2) Melyiknek?

Az én nyelvérzékemnek semmi baja ezzel dialógussal, mások szerint viszont ilyet nem mondunk, (2) helyett a helyes válasz ez lett volna:

(3) Kinek?

A kérdésem mármost az, hogy ez utóbbi felfogás az alábbi kategóriák melyikébe illeszkedik:

1. ún. nyelvi babona,
2. egy az enyémtől eltérő nyelvváltozat (nyelvérzék) vagy
3. az emberi méltóság védelme a dehumanizáló nyelvvel szemben, azaz egy a nyelvészeten túlmutató jogos etikai-politikai igény.

Nagyon is lehetségesnek tartom, hogy meg kell hajoljak az utóbbi igény előtt, hiszen a kérdés mintegy darab-darab alapon az említett (idős) hölgyet egy kalap alá veszi egy (vagy több) másikkal, és csak mint egy kategória egy példányát veszi számításba. De azért nézzük meg közelebbről! Előbbi példámat szándékosan egy etikai szempontból érzékeny kontextusba helyeztem. Lássunk egy semlegesebb példát!

(4) Mért nem veszed el a Vass Jenő bácsi lányát?
(5) Melyiket?

Úgy érzem, itt végképp nem érheti szó a ház elejét, de vajon mi a különbség? Annyi különbség biztosan van, hogy itt semmiképpen nem válaszolhatom azt, hogy

(6) Kit?

hacsak nem valami olyasmit akarok mondani, hogy 'Ki a fene az a Vass Jenő bácsi?'. Komolyan próbáltam találni más különbségeket is, de nem találtam.

Eszembe jutott viszont valami más. Teljesen elfogadottnak tűnnek az ilyenféle mondatok (és aligha érheti őket a dehumanizáció vádja):

(7) Melyik diákom lesz ma a legügyesebb?
(8) Melyik lánynak nincs babája?

Azt hiszem, az a lényeg, hogy a "melyik" itt nem önmagában, hanem jelzőként áll: megnevezzük, hogy emberi lényekről van szó. Talán összefügg ezzel, hogy a gyógypedagógiai pc-beszéd újabban nem helyesli a fogyatékosságokra utaló melléknevek főnevesített használatát. Tabusítja például az ilyen kifejezéseket:

(7) a siketek érdekében tett intézkedések,

és ehelyett ezt ajánlja:

(8) a siket emberek érdekében tett intézkedések.

Érthető ez, hiszen (7)-ben úgy beszélünk a siket emberekről, mintha a siketség teljesen meghatározná őket, mintha nem számítana, hogy ők közben családanyák, szakemberek, állampolgárok stb. Ezzel szemben (8)-ban a "siket" egy jelző, bizonyos emberek egyik (és nem feltétlenül meghatározó) tulajdonsága. Ha így van, talán (5)-öt is érdemes lenne módosítani:

(4) Mért nem veszed el a Vass Jenő bácsi lányát?
(5') Melyik lányát?

Most már csak az a kérdés, beljebb vagyunk-e, ha ezt az elvet alkalmazzuk az első párbeszédre is.

(1) Légy szíves, segíts az idős hölgynek!

(2') Melyik (idős) hölgynek?

Hajlok rá, hogy igen.

Félreolvasás

elemi részegecskék

paleo = őskori?

A swype -- ami egy szövegbeviteli mód -- kifogyhatatlan tárháza a vicces javaslatoknak. De nem szoktam megosztani, mert kevesen ismerik a technikát, és így nem poén. Most viszont kísérteties volt: azt akartam írni: paleo, és azt írta: őskori. Nem, nem valami szemantikus algoritmus. Ha megnézitek, a két szó betűi majdnem rendre szomszédosak a qwertz billentyűzeten.

Lakcím

Egyre gázabb dolog a Mészáros Lőrinc utcában lakni.

Fordulat nem várható

Csak mondom, hogy a Taní-tani Online-t nem akarja megvenni senki, nem is adnám, szóval maradunk a szabad pedagógiai gondolkodás fóruma. Nyáron is.

Taxi

Bámulatos, hol tart már a tudomány...! Ma először rendeltem taxit androidos app-pal.

Félreolvasás

"Mindannyian csak terroristák vagyunk ezen a bolygón." (Turisták.)

Mi lesz a vonatunkkal?

Kommentelgettem a pedagógusmozgalomról. Idemásolom, hátha van rá igény... :)

"A vonat [a kormány által vezetett vonat] a szakadék felé rohan. Ha lelassítjuk, az engedménynek tűnik. Az is, kivéve, ha cserébe mindenkit megkötözünk, aki leállíthatná."

"Különben én nem úgy fogalmaznék, hogy kormányváltást kell hirdetni. Igazuk van azoknak, akik szerint ehhez nincsenek meg a feltételek, ill. egy pedagógusmozgalom ezt nem is hirdetheti. Viszont: a) nem volna szabad kifejezetten elzárkózni az általános kormányellenes (úgymond politikai) követelésektől, b) folyamatosan keresni kellene a különböző elégedetlen csoportok szövetségét (elsősorban az egészségügyiekét), c) a kommunikációban világossá kéne tenni, hogy az oktatásügy nem a pedagógusok ügye, hanem az egész társadalomé (ez azért nagyjából megvan), d) tudatosítani kéne, hogy a jogállami garanciák hiánya miatt a kormány ígéretei nagyon keveset érnek, e) két, max. három követelést kellene állandóan napirenden tartani, nem elveszni a részletekben (több pénz az oktatásba, intézményi autonómia)."

Kis hermeneutika

Ha szembejön velünk egy állítás, amivel nem értünk egyet, az egyik lehetséges reakció, hogy cáfolni próbáljuk. A másik szintén gyakori reakció, hogy figyelmen kívül hagyjuk: hülyeségekkel nem foglalkozunk. Van azonban egy harmadik út is: két dolgon is elgondolkodhatunk. 1. Jól értettük-e az állítást, tényleg azt a butaságot mondja-e, ami számunkra teljesen elfogadhatatlan. (Az állítások ritkán egyértelműek.) 2. Biztos vagyok-e a saját véleményemben? Nem lehet-e, hogy azt is lehet cizellálni, a dolgokat összetettebben látni? És miközben ezeken gondolkodunk,az eredeti állítás talán feledésbe is merül, sokkal fontosabb, hogy mi okosodtunk tőle. Azt hiszem, ilyen elfelejtésre ítélt szövegeket szeretnék alkotni, amelyek talán nem igazak, de mások okosodására szolgálnak.

Nosztalgia

"Nosztalgia sajtos" szendvics. Van benne sajt bőven, meg friss zöldség. A péksütemény is kiváló. Gondolom, attól nosztalgia, hogy nincs benne vaj, sem más ilyesmi. Emlékeztet azokra az időkre, amikor volt vajas kenyér, párizsis kenyér és (kényeztetésképpen) vajas-párizsis kenyér. (Mondjuk, azt díjazom, hogy nincs a szendvicsben ecetes-cukros szósz sem.)

Annyiféle határozó van

Álmodtam egy mondatrészt: erőszakhatározó.

Valami német nevű betegség

Följön egy ismerősöm blogposztja, tök jó fénykép van hozzá, meg a címe is jó, rákattintok, elolvasom. Nagyon tetszik. Gondolom, lájkolom, megosztom, de ugye ilyenkor már nem olyan könnyű megtalálni a Facebookon. Megyek az ismerősöm idővonalára: a posztnak nyoma sincs. Végül kisül: a Facebook azért dobta föl, mert tavaly ilyenkor már megosztottam.

Sorsotok előre lássátok...

"Budától Pestig ért a büntető tömeg..." (tüntető)

Mindszenty útja

Amit sose gondoltam volna magamról: azt szeretném, ha a magyar katolikusok Mindszenty útját követnék. A diktatúrával, az önkényuralommal szembeni harcos ellenállás útját.

Pedagógustüntetés, újra

Leszakad az ég, teljesen védtelenül állsz az ömlő esőben, közben rendületlenül mondja végtelenül unalmas beszédét, bár nem nagyon lehet hallani.

Közöny

Annyira megszokta, hogy ügyesen átlépi a földön fekvő nyomorultakat, hogy saját magát is átlépte, amikor görcsökben a földön feküdt. Sietett ugyanis.

"Ez az Einbahn is a munkásmozgalom nagy harcosa lehetett, ha ennyi utcát neveztek el róla."

Csak ennyi

-- Ha meghallom ezt a hangot, már nagyon rossz. Rettegek.
-- De ezt már nem neked készítik.
-- Igen. Igen...
A félelmetes hang a gyógyszertörő mozsár messziről hallatszó halk kopogása. Márti napok óta "nem tud nyelni". Valójában tud, de úgy éli meg, hogy nem tud, inni sem tud, és a gyógyszer bevétele a nap egyik ijesztő eseménye. Folyamatos fájdalmai vannak, és nagyon gyenge. A halált hívja türelmetlenül.
-- De jó meleg a kezed... Ha úgy tudnék inni, mint Ágika...
Ági a szomszéd ágyon fekszik. Nehezen beszél, nem mindig érteni a szavát. Sír. Sokszor sír.
-- Csak ennyi.. csak ennyi...
-- Mi csak ennyi?
-- Csak fel tudnám köhögni... Mért nem tudom felköhögni?
-- Próbáld apránként! Kicsi köhintésekkel...
-- Igen... De nem megy.
Sír.

Direkt marketing

Felhív a promoter, bemutatkozik, egy mondatban összefoglalja, hogy milyen típusú ajánlattal keres meg, és utána megkérdezi, hogy érdekel-e. Ez így annyira korrekt, és olyan kevés időmet rabolta el, hogy muszáj ideírnom a cég nevét is: minden tiszteletem a Vodafone-é.

A multikulturalizmus lehetőségéről

A kultúrák konstruktív együttélésének van egy magától értetődő feltétele, amit nem szoktunk kimondani: közmegegyezésre van szükség arról, hogy mi a bűn. Enélkül legalábbis a bizalmatlanság további tombolása várható. Lehetséges-e ez? Szerintem igen, mások szerint talán nem, de másképp nem fog menni. Multikulturalizmus és univerzális etika nem kizárják, hanem feltételezik egymást.

Intellektuális Költészeti Hivatal

Félreolvasás a Köztársaság téren: Hungarian Intellectual Poetry Office. (Property)

Az oktatáspolitikáról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az az oktatáspolitika, amely hat éve uralkodik, nem egy irányzat megvalósulása, nem jobboldali vagy konzervatív oktatáspolitika. Pedagógiai szempontból egyszerűen az ostobaság és tájékozatlanság terroruralma. Ha valami célt akarunk tulajdonítani neki, akkor az legföljebb annyi lehet, hogy végleg megfossza a nemzet új generációját a tudástól és műveltségtől. Az előre arra van, amerre Sugata Mitra mutatja.

Felkészültség és tisztesség

Biztos, hogy a náci vezetők között is voltak nagyon okos és felkészült szakemberek. De tisztességesek aligha.

Nehezen cáfolható hiedelmek

A hitelkártyámról rendszeresen azt hiszik, hogy sima spar-pontgyűjtő. Most egyenesen könyörögni kellett, hogy legalább tegyen egy próbát. Pszichológiailag érthető: az ember valahogy nem szívesen próbál ki olyasmit, amiről biztosan tudja, hogy hülyeség.