Cui prodest?

A műveltség megszerzése és az értelmiséggel kötött szövetség a kizsákmányoltak legfőbb eszköze, ha a helyzetükön változtatni akarnak. A politikai osztály passzív-destruktív oktatáspolitikája arra irányul, hogy ettől a lehetőségtől megfossza őket. Ám eközben a műveltség általános alapjait rombolja le, és az egész nemzetet viszi a pusztulásba. A megoldás túlságosan is nyilvánvaló és egyszerű: az iskolát a tanulás színterévé kell tenni, azaz olyan hellyé, amely kedvet csinál a tanuláshoz. Ehhez aktív-defenzív oktatáspolitikára van szükség. Védekezőnek nevezem, mert felveszi a harcot a műveltséget felszámoló kulturális tendenciákkal szemben.

80%

Hogy elég-e a pedagógusoknak a diplomás átlagbér 80%-a, azt majd ők eldöntik. Én annyit tudok, hogy nemzeti katasztrófa az, hogy ez egyáltalán vitatéma lehet. A pedagógust kurvára meg kell fizetni, különben végünk van.

A hiány arcai

Szörnyen hangzik, de amikor sorra meghalnak az ember rokonai, az azt is jelenti, hogy bizonyos ételek végleg megszűnnek. Pacalt és kocsonyát például nálunk csak a nővérem készített, krumplis lángost csak az anyám, de sztrapacskát se csinál senki úgy...

Pedagógusmozgalom vagy oktatásügyi mozgalom?

Lehetséges-e a mostani világállapotban olyan baloldali alternatíva, amely nem mélyíti tovább a közép-európai elmaradottságot, hanem megpróbál modernizálni? Pontosan tudjuk, hogy mi ehhez a kulcsmozzanat: beruházás az emberi tőkébe. Ez baloldali program, mert egyrészt drágítja a munkaerőt, másrészt az általános műveltség kiterjesztésével – ami szerintem elkerülhetetlen – növeli a dolgozók érdekérvényesítési képességét. A rossz hír, hogy ez szinte kizárólag a kétkezi dolgozók, a szegényemberek érdeke, és éppen ők a legkevésbé szervezettek, továbbá nem is látják, hogy a műveltség megszerzése kulcskérdés lenne számukra.

Innen nézve az ún. pedagógusmozgalom lényege nem a pedagógusok érdekeinek érvényesítése, sőt kifejezetten hiba volna az ügyet erre redukálni. Sokkal inkább potenciális osztályharcról van szó, és az a kérdés, ki tudjuk-e használni ezt a lehetőséget. Van-e ennyi bátorság és kreativitás a magyar társadalomban? Talán nincs. De akkor nem is lesz semmi abból a harcból, amit korunk hősei, a pedagógusok mindannyiunk érdekében elkezdtek.