Koktélra várva a Titanicon

"Már nagyon unom, hogy mindig ezzel a süllyedéssel jönnek. Ahelyett, hogy hoznák végre a koktélomat." (Egy úr a Titanic éttermében)

Homorulnak

Értem én, hogy jó dolog szidni a kormányt, én is feszt ezt csinálom, és azt hiszem, éppen elég gonoszsága van, amiért lehet is. De most komolyan: azzal mi az ördög baj van, hogy egy Petőfi-sort abszolút funkcionálisan átalakít, és a mondanivalójához igazít? Mostantól mindenkit csesztetni fogunk, aki ilyet csinál?

Átok sújtotta könyv

Hobsbawm A nacionalizmus kétszáz éve c. könyve valamikor megvolt nekem, aztán egyszer csak nem találtam. Hirtelen kétségbeesésemben megpróbáltam újra rákeresni, és nagy örömömre egy-két hónap múlva sikerült vennem egy antikvár példányt. Egy kis idő múlva belém állt az ideg: jó, megvettem, de hova tettem. Tűvé tettem a lakást, aztán nagy nehezen megtaláltam. Csakhogy most a Könyvek Nagy Átrendezése után ismét nem találom. Kezdem azt hinni, ez valami átok. Az a baj, hogy most elég áttekinthető a helyzet, szóval félő, hogy végleg elnyelte a föld. Na, csak mondom, ha valaki épp most akar megszabadulni a saját példányától, én vevő vagyok rá.

A kommunizmus örökösei

Egyre világosabb, hogy az Orbán-rendszer a kommunista diktatúra örököse. Gyönyörű történet, ahogy az antikommunista választókat belehajszolta a rendszerváltás visszavonóinak szerepébe. A legfontosabb közös pont talán az egész életet átitató hazugság rendszere: nemzeti jelszavakkal (ne feledjük, a kommunista retorika durván nacionalista volt) kiszolgáltatni az országot az Orosz Birodalomnak, a zemberekre hivatkozva vezérelvű diktatúrát megvalósítani, az ország kifosztását népgazdasági diadalmenetnek beállítani.

Az élet értelmezés

Néha, valami erőfeszítéstől egy pillanatra eltorzul az arcom. Ilyenkor úgy érzem, olyan lehet, mint Ferié, ettől megijedek. Ez valami nagyon mély dolog lehet: a másik arckifejezése (hangsúlya stb.) asszociálódik bennünk azzal a belső testérzékeléssel, amit akkor érzünk, amikor mi maguk vágunk ilyen képet. Feri a hospice régi lakója, erősen zavart, le van lassulva. Általában együttműködő, de néha kellemetlenül agresszív, követelődző. Amikor etetem, elfogadja, de néha a gyűlölet torzítja el az arcát. Nyilván nem. Valószínűbb, hogy egy fájdalom hullámzik át a testén. Az élet folyamatos értelmezés.

Talán egészen biztos

"szerintem kétségbevonhatatlan"

A politikai kommunikációról

Ezt az ellenzéket, beleértve az ellenzéki érzületű értelmiséget cirkuszban kéne mutogatni, komolyan mondom. Még egy ilyen világra szóló diadalt is képes úgy kommunikálni, mintha vereséget szenvedett volna.

Munkaképesség-csökkentőkről

CSÖKKENTETT MUNKAKÉPESSÉGŰ
MUNKAVÁLLALÓKAT FELVESZÜNK.

Amúgy a bolt megérdemli az elismerést. :)

Bakancslista

-- Hozom a felesemet. (Talán aloevera-kivonatot vesz elő a betegek hűtőjéből.)
-- Éppen akartam mondani, hogy milyen jó feles pohara van.
-- Így szoktuk.. a jó kis pálinka... reggel ittunk, aztán mentünk aratni... meg aztán a disznóvágás... Mindig azt mondtam, hogy addig nem halok meg, amíg be nem rúgtam egyszer. Aztán látja... meghalok úgy, hogy nem rúgtam be...

Számvetés

Tegnap este megint egy régi ismerőssel találkoztam, aki biztosított róla, hogy követ a Facebookon. És én arra gondoltam, hogy az én életművem a Facebookon van. Ennek megfelelően naponta sodorja el az idő. Meg lehet próbálni megőrizni belőle valamit, de az csak olyan lesz, mint a lefényképezett homokmandala. És ez nagyon jól van így.

Egy parabola

Elmegyek a négy legelfoglaltabb, így bizonyára legjobb fogorvoshoz, hátha valamelyik elvállal. Mindegyiknél van egy előzetes vizsgálat, ott megállapítják, hogy nagyon rosszak a fogaim, ez nekik így nem üzlet, ők ahhoz értenek, hogy csaknem egészséges fogazatú embereket gyógyítsanak. Keressek a lyukas fogaimmal egy kevésbé elfoglalt fogorvost, aki kifejezetten örül, ha valaki bekopog hozzá. (Nem, ez nem történt meg, ez egy negatív utópia. Aki érti, érti.)

[Részleges magyarázat. Nincs szükségem fogorvosra. Fogorvosokkal, orvosokkal amúgy sok bajunk van, de hangsúlyozottan NEM a fenti logika szerint működik az ellátás. Ez egy parabola akar lenni annak megmutatására, milyen "érdekes" lenne, ha az egészségügyben (is) ez a logika érvényesülne.]

Facebook-mese

A szombat reggeli IC-n Miskolc felé. A szokásos zsúfoltság. Előbb még ketten ülünk egy négyes ülésen egymással szemben, aztán csak azt látom bosszankodva, hogy jön egy nagyobb társaság, pont oda szól a jegyük, fel se nézve behúzódom az ablakhoz, a két külső (vagy pont ez a belső? soha nem tudom) ülésre egymással szemben idősebb pár ül le. Aztán nézem a férfit velem srégen szemben. Előbb csak érdekesnek találom az arcát, aztán ismerősnek, aztán úgy tűnik, Hell Istvánra hasonlít, aztán egyre inkább úgy gondolom, hogy nem csak hasonlít. De pár másodpercnek el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek: ha tényleg ő, akkor jó esély van rá, hogy a mellettem levő ülésen a felesége ül. Edit régi kedves ismerősöm Sajókazáról, de aztán már főleg a Facebookról. Nézném, de egy kicsit elfordulva ül, nem vagyok biztos a dolgomban. Akkor előveszi a mobilját. Ó – gondolom –, ha mobil, akkor jó eséllyel Facebook, mert Edittől ez – mondjuk így – nem idegen. Csúnya dolog, de most bevállaltam: ha belenézek a Facebookjába, ki tudom lesni a profilképét, és annak alapján be tudom azonosítani. Így is történt, messziről csak foltokat láttam, de ez elég volt ahhoz, hogy biztosra menjek. Én is a Facebookon vagyok, ráírtam a mellette levő ülésről: "Nem mondod, hogy mellettem ülsz!" Pitty. Az üzenet megérkezett. Edit riadtan körülnéz, majd nem kis meglepetést keltve a társaság körében, fel is kiált. Jó társaságban utaztam Miskolcig.

Vonat, könyv

Velem szemben a vonaton egy nagyon értelmiségi kinézetű ember egy régi, könyvtárban bekötött könyvet olvas. Ez annyira megmozgatja a lelkiismeretemet, hogy elhatározom: a Karamazov testvéreket fogom olvasni a telefonomról. Rögtön miután ezt kiposztoltam.

Pártpolitikai vita

Most két eset van. A 266 ezer aláírás vagy azt jelenti, hogy "egy közös nemzeti ügyből pártpolitikai vita lett", és akkor a Fidesz támogatottsága komolyan megkérdőjeleződött, vagy az aláírások nem a Fidesz ellen szólnak, hanem az olimpiai tervek ellen, ebben az esetben viszont nem lett pártpolitikai vita "egy közös nemzeti ügyből".

Jó lenne-e?

Lehet, hogy jobb lenne, ha nem lenne népszavazás? Végtelenül demoralizáló lenne szembesülni azzal, hogy a budapestiek többsége is legalább hallgatólagosan támogatja az Orbán-rendszert.

Közmondás

A férfi az férfi, még ha tolyut foszt is. #mosthallottamakórházban

People first

Nem annak alapján ítélek meg egy embert, hogy milyen kultúrát kedvel, hanem aszerint leszek nyitott egy kultúrára, hogy ki kedveli. Ez alap. #peoplefirst

Onlie

Onlie

Forró drót

Mai félreolvasás: Trump kért egy perecet Putyintól.

Tézisek a nemzetről

Mintegy két és fél éve írtam az alábbi szöveget. Ott, ahova írtam, teljesen visszhangtalan maradt, és ezt valahogy nem is bántam: úgy éreztem, kisfiú vagyok én ahhoz, hogy az okos tudósok dolgába beleszóljak. Most azonban újra előszedtem, mert úgy érzem, sokszor a demokrácia barátai is rosszul fogják föl a nemzet kérdését, a Facebook meg sok mindent elbír. Mégse maradjon teljesen a fiókban. Ha vitatjátok, az nekem nagyon hasznos még akkor is, ha nem válaszolok rögtön. Mert jobban szeretek gondolkodni, mint rögtön lecsapni a feldobott labdát.

1. A nemzet fogalmi meghatározásának nehézsége abból fakad, hogy egyszerre utal az állampolgárok összességére és egy kulturális közösségre. Minden olyan meghatározás, amely az egyik vonatkoztatási pontot elhanyagolja, téves.
2. A nemzet fogalmában ugyanis az az igény fejeződik ki, hogy az állam és a kulturális közösség valamiképpen feltételezik egymást. Az azonban már nemzetfelfogás kérdése, hogy melyik feltételezi melyiket: az egy kulturális közösséghez tartozó emberek igénylik-e a független és egységes államot (ezt nevezem nacionalizmusnak), vagy az állampolgári lét feltételének tekintjük a (kulturális) közösséget.
3. Történetileg az utóbbi összefüggés az elsődleges. Klasszikus példa Franciaország és az Egyesült Államok, ahol a rendi különbségek lebontásával, illetve egy hangsúlyozottan nem rendi állam létrehozásával fogalmazódott meg az az igény, hogy a közügyek mindenkire tartoznak. A közügyek ilyen (demokratikus) felfogása azonban egy olyan politikai diskurzust feltételez, amelyben rendelkezésre áll egy közös nyelv (tág értelemben, egy közös tudásbázist is feltételezve) és rendelkezésre állnak közös értékek, amelyeket nem kell folyton magyarázni és igazolni.
4. Európában ez a közös kulturális bázis az etnikai kultúra talaján jött létre, legfontosabb összetevői a közös nyelv és az („államalkotó”) etnikai közösség – jelentős mértékben utólag konstruált – közös múltja. Ez nem kevés feszültséghez vezetett, hiszen állam és etnikum szinte sehol nem esett egybe maradéktalanul, Közép- és Kelet-Európában pedig végképp nem. Így szinte szükségszerűen erősödött föl és vált uralkodóvá a nemzetfogalom nacionalista értelmezése, amely a nemzetek állami aspirációit tekinti elsődlegesnek, és nem az államok nemzetépítő feladatait. Érdemes itt jelezni azt is, hogy Európán kívül nem ennyire magától értetődő a nemzeti közösségek nyelvi-etnikai öndefiníciója. Jellegzetes ellenpélda az Egyesült Államok (és voltaképpen az egész amerikai kontinens), valamint teljesen más jelleggel India.
5. A nemzetfogalom nem-nacionalista értelmezésének abból a szükségletből kell kiindulnia, hogy a részvételi demokrácia különböző szinteken (helyi, nemzetállami, szupranacionális szinteken) megvalósuló politikai diskurzusokat feltételez, amelyek viszont nem jöhetnek létre közös tudások (műveltség) és közös értékrend nélkül.
6. Ugyanakkor nem lehet negligálni a mai európai nemzeti identitások – köztük a magyar nemzeti identitás – nyelvi-etnikai meghatározottságát. Ebből a bonyolult képletből egy nyitott (befogadó) nemzetfelfogás következik, amely elfogadja egyfelől a nemzet etnikai heterogenitását (mindenki magyar, aki a magyar állam hűséges polgára, és magyarnak vallja magát), másfelől a nemzeti-etnikai identitások határokon túlnyúló jellegét (a kettős vagy többes nemzeti identitást, azaz a Magyarországon élő szerbek szolidaritását a más országokban élő szerbekkel, de hasonlóképpen az itthoni magyarok szolidaritását a határon túli magyarokkal).
7. Ebből viszont az is következik, hogy a nemzet kulturális egysége nem jelenthet a hagyományos értelemben vett nyelvi vagy műveltségbeli homogenitást. Sokkal inkább egy kommunikatív műveltségben kell gondolkodni, ahol a közösséget nem azonos „szövegek” ismerete biztosítja (a „szöveg” szót itt nagyon tág értelemben véve), hanem valami mélyebb, ami a különböző kulturális csoportokhoz tartozó emberek között a megértést lehetővé teszi. (Ezt még ki kell találni.)
8. Nem elég azonban azt mondani, hogy a nemzetfelfogásunk nyitott/befogadó. Ennél többre van szükség: integratív nemzetfelfogásra. Ma Magyarországon egész népcsoportok vannak kizárva a nemzetből, és nem azért, mert az uralkodó nemzetfelfogás kirekeszti őket, hanem mert helyzetüknél fogva önmagukat rekesztik ki: nem érdeklik őket az ország ügyei. Ez a közügyek iránti érdektelenség a magyar demokrácia mai válságának (összeomlásának?) egyik legmélyebb oka. Idetartoznak mindenekelőtt a szegények és részben más okokból a cigányok. De nagyon erős szegmentálódás, a magánéletbe és csoportkultúrákba való bezárkózás figyelhető meg a társadalom magasabb régióiban is. Megkockáztatnám azt is, hogy a nők és a nemzet viszonya is külön elemzést érdemel. Az, hogy a legmagasabb állami tisztségekben nincsenek, vagy alig vannak nők, nem elsősorban az uralkodó párt értékrendjét mutatja, hanem inkább egy olyan társadalmilag meghatározott helyzetet, amelyben a nők alig vesznek részt a közügyek intézésében, és a magánszférába szorulnak vissza egy teljesen hagyományos nemiszerep-felfogás keretében. A munkavállalók általános szervezetlensége szintén a közügyektől való elforduláshoz, és ennek következtében a nemzetből való önkirekesztéshez vezet. Összességében tehát a nemzet széthullásának vagyunk tanúi a mai Magyarországon.
9. Pozitív programként nemzetépítést javaslok. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a nemzetépítés szót jó átfogó fogalomnak gondolom mindannak a meghatározására, amire ma szükség van. Ennek központi eleme az empowerment, amit úgy határoznék meg, hogy a társadalom minél több rétegét kellene olyan helyzetbe hozni, hogy képes legyen (ha akar) a közügyek aktív résztvevője lenni. Ez részben szociálpolitikai kérdés: a szegénység automatikusan tárgyiasítja és kizárja a nemzetből azokat, akiket sújt. Részben polgárjogi kérdés: fel kell számolni a különböző elnyomásokat, hatalmi aszimmetriákat és kirekesztéseket. Részben szervezeti kérdés: támogatni kell a társadalom önszerveződését minden szinten, különös tekintettel a szakszervezetekre. És nem utolsó sorban kulturális, különösen oktatási kérdés: a nemzet közös műveltségének elsajátítása mégis az iskolákban történhet meg elsősorban. 

2014. július 15.

Az udvariasságról

Nyilván öregszem, de egyre jobban zavar, ha bizonyos kötelező kifejezések elmaradnak: sajnos, elnézést, köszönöm. Mentségemre szolgáljon, hogy igazából csak akkor fáj ez a hiány, amikor profi szolgáltatóknál jelentkezik. Ez valahogy szakszerűtlenség. A magán jellegű érintkezésben nincsenek udvariassági elvárásaim.

Hangtani poszt

deszaturált nesz

Népszavazás a korrupció ellen

Szóval ha nem lenne világos: a Momentum és az őt támogató szervezetek egy radikális korrupció ellenes népszavazást szeretnének kezdeményezni. Hogy a jelenleg az országot kézben tartó gátlástalan rablóbanda ne tehesse tönkre végleg a hazánkat. Szóval aki még nem tette, emelje fel a fenekét, és menjen aláírni. Ez azért nem akkora dolog...

Facebook-versek

Oravecz Imre öreg kori verseit olvasom. Ezek Facebook-bejegyzések.

Szamár

A Tanítanék tegnap azt ajánlotta, hogy legyen egy szamár a miniszter. Csakhogy ez nem vicc. Szerintem simán elképzelhető, hogy Orbán hamarosan tényleg egy valóságos szamarat tesz miniszterré (vagy köztársasági elnöké vagy az alkotmánybíróság elnökévé). És még csak arra se számíthatunk, hogy ez majd kiveri a biztosítékot.

Üresedés

– Pista is elment. Sokat szenvedett.
– Meghalt valaki ezen az ágyon, ahol most én vagyok?
– Persze. Hát különben?
(Nem, nem ezt válaszoltam. Csak annyit mondtam, igen.)

Gasztrokultúra és feketelista

Majdnem csak nagyon jó dolgok történtek velem az elmúlt három napon Miskolcon, de azért ezt a két bosszúságomat elmesélem.

Avasi Sörház, a társaság krumplilángosozik. Egyikünk laktózérzékeny, kéri, hogy erre legyenek figyelemmel. Kérdi, hogy van-e a paprikás alapban tejföl. A pincér – végtelenül készséges, kedves kisfiú – azt mondja, szerinte nincs, volt már laktózérzékeny vendég, az ő kedvéért már megkérdezte korábban. Jó, akkor még annyit kérünk, hogy sajt se legyen rajta. Telik-múlik az idő, kisfiú hozza a krumplilángost. Valóban nincs rajta sajt, viszont az alap szemmel láthatóan csupa tejföl. A vendég finoman utal rá, hogy nem erről volt szó, ő ugyan nagyon megértő, de a laktózzal szemben intoleráns, ezt így sajnos nem tudja megenni. Ezen a ponton a film elakad. A kisfiú néz, csendben vár, hátha elmúlik a vendég laktózérzékenysége. Láthatóan fogalma sincs, mit lehet egy ilyen helyzetben tenni. Hát, mondjuk neki, kéne egy ugyanilyen tejföl nélkül. De ezt nem enné meg valaki? Hát ööö... nem, itt van előttünk a sajátunk. Nem vinnénk el, ha becsomagolja? Nem, köszönjük. De hát ki kell fizetni, nyögi ki végül. Hát, jó, kifizetjük, de hozzon egy másikat, mert ugye éhes a vendég. Kisfiú el, viszi az inkriminált krumplilángost is, pár perc múlva jön, jelenti, hogy természetesen elkészíti a konyha az alternatív lángos. Kisvártatva el is készül, megvacsorázunk, fizetünk. Akkurátusan kiszámlázták mindkét krumplilángost. Ne jöjjek ide többet!

Café Frei. Ennek történeti előzményei vannak. Amikor még volt üzletük az Egyetemvárosban, kértem egy – talán – berber kávét, amit cukorral készítenek el. De kértem, hogy nem lehet-e cukor nélkül. De, lehet, el is készítették, nagyon finom volt. Ezen felbátorodva, további két alkalommal tettem próbát a városi üzletben. Mind a kétszer megígérték, hogy megcsinálják cukor nélkül, és mind a kétszer cukrozva hozták ki. Szóval ez a cukor dolog üldöz engem a Freinél. Ma is bementem, már nem kísérleteztem berber különlegességekkel, kértem egy espresso doppiót. Tejet, tejszínt hozhatok hozzá? Igen, tejszínt kértem. Kihozzák, a tejszín külön kis kiöntőben, nagyon étvágygerjesztő. Beleöntöm mindet a kávéba. Na mi lehet itt a probléma? Igen, a tejszín durván cukrozott volt. Na most az, hogy a kávé mellé édesített tejszínt szolgálnak fel, ez lehet nagyon klassz dolog, de semmiképpen nem magától értetődő, és egy olyan üzletben, amelynek önképe a kávékultúra ápolásához kapcsolódik, talán érdemes lenne erről tájékoztatni a vendégeket. Ez így gáz. Ne engedjétek, hogy újra próbálkozzam!

Kezdjünk el ásni?

Szerintem kezdjünk el ásni a Kossuth téren, és szabadítsuk ki a foglyokat. Én szoktam hallani a halálsikolyokat és a dörömbölést, amikor megállás nélkül áthalad a metró.