Zöld Marokkó

sótalanítólétesítmény #napszava

Mivégre?

Van-e, lehet-e nem önző célja a gyermekvállalásnak? Talán csak az, hogy nem tudjuk, mi lesz a gyerekből. "Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, S csak későbben fejlik szokott pimasszá" – így Madách. A messiás talán túlzás – bár ki tudja –, de talán tényleg pont ő lesz, aki segít megmenekülni.

Mit érdekelne?

Pedagógus vagyok. Mit érdekelne engem a pedagógia maga?

Mi lesz ebből?

Az amúgy megvan, hogy a Republikánus Párt rohamosan fasizálódik? Talán el kell gondolkodnom azon, hogy a konzervatív ideológiák és a fasizmus között mégis jóval intimebb a kapcsolat, mint eddig gondoltam. És ez azért azt is jelenti, hogy a "fasizmus vagy szocializmus" jelszó nem is olyan hülyeség.

Cringe

Néhány hónapja fiatalokkal beszélgettem a tüntetések tapasztalatairól, és azt találtam mondani – nem először, bevallom –, hogy addig nem lesz változás, amíg nem lesz a tüntetéseken közös éneklés. Beszélgetőpartnereim kifejezetten megrökönyödtek ekkora ostobaság hallatán, és kedves iróniával megköszönték, hogy végre megvilágítottam az eddigi kudarcok egyszerű okát. De azt hiszem, volt, aki a szíve mélyén érezte, hogy valami azért van ennek a gondolatnak a mélyén. Valójában ugyanis a közösségek hiányáról van szó, mindenekelőtt a baloldali szcénán. A kollektív cselekvés fogalma egyszerűen ismeretlen, jól látszik ez például a pedagógussztrájkok történetében, ahol teljesen újra lett értelmezve a sztrájk fogalma egyéni cselekvésként, ami persze teljesen működésképtelenné tette azt. És igen, ebből a közösséghiányból és elszigetelődésből következik, hogy a tüntetésen éneklőknek még a látványa is cringy. És szerintem ennek a következménye az is, hogy akik megpróbáltak valamilyen dalt kötni a megmozdulásokhoz, rendre olyan dalokat választottak, amelyek tömegdalnak kifejezetten alkalmatlanok (Rabszolgakórus, Örömóda, Mi vagyunk a grund). 

És most jön az igazi cringe: az alábbiakban megpróbálok konkrét javaslatot tenni egy mozgalmi dal szövegének – a pedagógusmozgalomhoz kötődő – aktualizálására. A kiválasztott dal(lam): We shall not be moved, No nos moverán, Nem hajlunk sosem. (Ó igen, ez egy baloldali mozgalmi dal, fasiszta himnuszokban nem vagyok jó.)

A felépítés nagyon primitív. A változatlan szövegű refrén mellett a verze jórészt szintén a refrént ismétli, mindig csak egy – jelszószerű – sor tartalmaz új szöveget. A refrén ismerős lesz két magyar versből. Van benne egy durva enjambement, remélem, ez senkit nem fog elriasztani. Próbálom a sorokba tördeléssel érzékeltetni, hogy képzelem a kapcsolódást a dallamhoz.

Én egész
népemet fogom
én egész
népemet fogom
nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

A verze pedig ilyen:

Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

Az így énekelt jelszavak (első sor) száma aztán tetszés szerint gyarapítható. Ezzel már nem akarom égetni magam, mások nálam jobbakat tudnak kitalálni.

Indián tanmese

– A pedagógusok a jövő.

– Igen, de egy részük harcol, sztrájkol, kiáll az elveiért, példát mutat, egy másik részük fél, közömbös, tudatlan. Melyik csoport fogja meghatározni a jövőt?

– Amelyik mellé állunk.

Ész és gyomor

Gyomoridegem van, mert túl sok minden jár a fejemben egyszerre. A tiszta ész kritikáját olvasom (nehéz, de élvezem), TGM-interjúkat hallgatok, egy megírandó esszé jár a fejemben a baloldal oktatásfókuszú stratégiájáról, közben próbálom érteni a török választásokat és követni az ukrajnai háborút, muszáj némi vodkát inni, aztán jön a cica és masszíroza a hasam, mint aki tudja, mire van szükség.

A felfegyverzett nép

Ismeretes, hogy a szabad fegyverviselés amerikai eszménye a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogából vezethető le: ha az államnak fegyverviselési monopóliuma van, akkor a néppel bármi megtehető. Az ellenállási jog kodifikálásának amúgy nagy hagyománya van az európai történelemben, a legismertebb példa a Magna Charta vagy nálunk az Aranybulla ellenállási záradéka. Ezekben az oklevelekben persze szó sincs a népről, egyfajta ultima ratióról azonban igen a hatalom elfajulásának esetére. 

Ma már nemigen kell érvelni amellett, hogy a fegyverviselés szabadsága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenben tragédiák tömegéhez vezetett. Van azonban egy fegyver, amely a gyerek kezében sem veszélyes, a zsarnok mégis okkal retteg tőle. Persze, hogy a tudásról beszélek. Nem oszthatnánk ki a nép között? Van egy vad, radikális utópiám. Szívesen álmodozom egy olyan iskoláról, ahol tanítás történik, és így kiművelt emberfők jönnek ki belőle: a felfegyverzett nép.