Most, hogy belépünk a húszas évekbe, foglalkoztat a régi húszas évek termése. Egy szelet ebből: magyar verseskötetek. Ha valaki ki tudja egészíteni, megköszönöm.
1920
Babits Mihály: Nyugtalanság völgye
Kosztolányi Dezső: Kenyér és bor
Kassák Lajos: Máglyák énekelnek
1921
Áprily Lajos: Falusi elégia
Reményik Sándor: Vadvizek zúgása
Várnai Zseni: A fájdalom könyve
1922
József Attila: Szépség koldusa
Kassák Lajos: MA képeskönyv
Tóth Árpád: Az öröm illan
1923
Balázs Béla: Férfiének
1924
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai
Reményik Sándor: A műhelyből
Sík Sándor: Csend
1925
Babits Mihály: Sziget és tenger
József Attila: Nem én kiáltok
1926
Szabó Lőrinc: Fény, fény, fény
1928
Kosztolányi Dezső: Meztelenül
Sík Sándor: Sarlósboldogasszony
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Babits Mihály: Az istenek halnak, az ember él
József Attila: Nincsen apám se anyám
Illyés Gyula: Nehéz föld
1929
Juhász Gyula: Hárfa
2019. december 31., kedd
2019. december 29., vasárnap
2019. december 28., szombat
A szakadék szélén
A tőkés rendszer össze fog omlani, ez már nem kérdés.
És maga alá temeti az egész világot szőröstül-bőröstül.
És maga alá temeti az egész világot szőröstül-bőröstül.
Nevekről
És minden évben eljön a nap, amikor a FB népe elkezd szörnyülködni, hogy milyen neveket lehet mostantól anyakönyvezni. Ezúttal egy Kövesdi nevű felkészületlen, de a nép rettegését pontosan érző fazon a Népszavába is írt egy viccelődő cikket a témáról. Nos azok kedvéért, akik pont az új nevektől féltik a nemzet jövőjét, megnyugtatásul közlöm, hogy a Hófehérke, a Pintyőke, a Pompónia, a Kandida, a Tonuzóba már az 1971-es Ladó-féle Utónévkönyvben is szerepeltek. Még megnyugtatóbb tény, hogy még akkor, a pártállam kemény körülményei között sem jelentette ez azt, hogy kötelező ilyen nevet adni a gyereknek.
2019. december 27., péntek
A munkamegosztásról
Imádom, amikor kiakadnak a népek azon, hogy klíma ügyben jobban figyel a világ egy impresszív politikai aktivistára, mint egy tudósra. Mintha nem ez lenne a világ rendje, sőt a kettő közötti munkamegosztás lényege.
2019. december 24., kedd
Caritatem habere aude
A szeretet parancsa nem misztikus és nem érthetetlen. Voltaképpen csak ennyi: minden ember fontosabb, mint a dolgok. Ebben az eszmében kell hasonlatossá válnunk Istenhez, aki a szeretet. Ennek azonban legalább két fontos következménye van. Az egyik, hogy a szeretethez bátorság kell. Merj szeretni! A másik, hogy a keresztény ember feladata egy olyan világért munkálkodni, ahol legalább egy kicsivel kevesebb bátorság kell a szeretethez. Számomra ezt jelenti a keresztény szabadság: a bűntől való megszabadulás esélyét, azaz a szeretet lehetőségét.
Szenes Iván leggyengébb pillanatai
Régóta össze akarom szedni Szenes Iván leghülyébb mondatait. Hozzáteszem, én tényleg úgy gondolom, hogy a legnagyobb költőknek is vannak gyenge pillanatai, ráadásul ezek nem csökkentik a nagyságukat. Quandoque bonus dormitat Homerus...
"Az állomás megváltozott, mint az élet."
"Jobb lett volna békességben élni,
s együtt űzni nagy romantikát..."
"Nem felejtem el az együtt formált terveket,
A csókkal töltött forró perceket."
"Gyere ki a zöldbe, menjünk együtt
Holnap délután.
Beleharapni a levegőbe óraszám."
"Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk."
"De akkor is zenére szerettek,
Lányok és a leventék."
2019. december 18., szerda
Vége
Tényleg vége van a történelemnek, csak nem úgy, ahogy Fukuyama gondolta. És vége van a nagy elbeszéléseknek, bár talán nem pont úgy, ahogy Lyotard gondolta. De lehet úgy élni, hogy ez benne van a tudatunkban? Szerintem nagyon is lehet. Most fontosabb, mint bármikor, hogy különbséget tudjunk tenni. Különbséget a lényeges és a lényegtelen között. Mert nincs hosszú táv, hogy most még, de majd később... És nincs inga, gyerekek, nincs inga, amely ide-oda leng. Csak a jelen van, az itt és most. A radikális végesség.
Kisded hatalmi játékok
Állítólag kedden került a kormány elé az az előterjesztés, amely a Miskolci Egyetemhez csatolná az Eszterházy Károly Egyetemet. Hát ezekből a kisded hatalmi játékokból van kurvára elegem.
2019. december 16., hétfő
Töklé
Amikor fiatal voltam, lehetett kapni sütőtöklét. Jó, tudom, hogy most is lehet, de akkor ez hétköznapi volt. Ifjú házasként egyszer ebédeltünk, és volt az asztalon töklé. Nekem meg valahogy az csúszott ki a számon minden irónia nélkül, hogy ha egyszer gazdagok leszünk, minden ebédhez ihatunk töklét.
Romépítés
Romépítés – mondta FÁ –, és ezzel megtalálta az utolsó idők kulcsfogalmát. És mellesleg az egyetlen alternatívát is.
Politikai térben
Olvasom, hogy Eszenyi szerint a törvénymódosításról folyó diskurzus politikai térbe került. Őrület, hogy mi meg nem történhet ebben az országban.
2019. december 15., vasárnap
Nehéz helyzet
Végül is én megértem a katolikus vezetőket. Nem akarnak összeveszni az őket nagyvonalúan támogató és Jézust megtagadó kormánynak. Nehéz helyzet ez. De hát én is voltam seggfej régen. Csak aztán kinőttem.
Ирина! Неси из аптечки!
Jól látja az összefüggéseket, okosan beszél, azt veszem észre, hogy a problémákat társadalmi-politikai kontextusba helyezi, elkötelezett a közéleti szerepvállalás mellett. Most meg azt látom, hogy jobbikos. Haj, megveszett ez a világ... Irina, hozd be a tiszta szeszt!
2019. december 13., péntek
Híradót nézni
Hallgatóktól hallom néha mint a politika iránt átlagosan érdeklődő ember (ön)jellemzését: minden este megnézi a híradót. A mit??? Ezek a gyerekek 20 év körüliek, életükben nem láttak viszonylag normális híradót. (Hacsak nem angolul nézik.)
2019. december 12., csütörtök
Személyes döntések
Sokszor nem látom egészen tisztán, hogy fontos döntéseket milyen megfontolásból hozok meg. Ez nyilván azért van, mert ritkán mérlegelem racionálisan a pro és kontra érveket. Egyszerűen tudom, hogy mit kell tennem. Sajnos ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy etikai értelemben helyes a döntésem. Azt viszont igen, hogy azt teszem, ami az életem elbeszélésének logikus folytatása.
2019. december 11., szerda
Fasizmusról, kommunizmusról
Most mondok egy elhamarkodott leegyszerűsítést. Nagy általánosságban a modern totális rendszereknek két fajtája van. Egyesek valamiféle demokráciából vagy ahhoz hasonlóból jönnek létre, és mindig összefüggenek azzal is, hogy az embereknek elegük van a szabadságból és/vagy a rendetlenségből. Ezeket nevezem fasizmusnak. Más diktatúrákat tekintélyelvű rendszerekben az elnyomás ellen harcoló forradalmi élcsapat hoz létre. Ezeket nevezem kommunizmusnak. A gondolat lényege, hogy nem a struktúra, hanem a genezis felől próbál osztályozni. (Ez megint olyan gondolat, hogy vagy köztudott, vagy hülyeség. Csak nem tudom, melyik.)
2019. december 6., péntek
2019. december 5., csütörtök
Téli utazás
Ötórás buszozás Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy között. Ragyogóan süt a nap a mínusz 4 fokban, csillog a havas táj. A buszon közösség alakul, mint a 99-esen, a sofőr mindenkit tegez, kedvesen goromba, és mindig ordítva beszél, mint Pepin bácsi.
Az életről
A két legsúlyosabb egzisztenciális probléma: hogy egyszer meghalunk, és hogy addig is hízunk.
2019. december 4., szerda
Repülök
Idejét sem tudom, mikor repültem utoljára. Erős a gyanúm, hogy legalább 20 éve. Nagyon erős utazáskerülő magatartás uralkodik rajtam. De most kijöttem Ferihegyre, és fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni, melyik sorba kell beállni. Nagy áldás és tulajdonképpen egészen megható, hogy ilyenkor fel tudom hívni a lányaimat, akik step by step eligazítanak az ismeretlen világban.
2019. december 3., kedd
2019. december 2., hétfő
2019. november 30., szombat
Arról, hogy mi a fasizmus
Nem az a fasizmus, amikor a meccsek közönségének hevesebben ver a szíve. Még csak nem is az, ha felállva éneklik az Ismerős arcok dalát. De nem is az, hogy ebben olyasmi van, hogy "egy vérből valók vagyunk". És meg az sem, hogy a karlendítésükről ez-az eszünkbe juthat. Istenem, hasonlít! Ezek mind régi dolgok, egy erős szubkultúra sajátosságai. A fasizmus ott kezdődik, amikor ezt a falka-feelinget a hatalomhoz közeli sajtó összekapcsolja a nemzet fogalmával és felmagasztalja. Na akkor már baj van.
2019. november 28., csütörtök
Az ún. adminisztratív terhekről
Bocsánat, valószínűleg közhelyeket fogok mondani, de nekem most összeállt valami. Amikor arról panaszkodnak, pl. a pedagógusok, de beszéljünk róluk, szóval amikor a pedagógusok arról panaszkodnak, hogy megnövekedtek az adminisztrációs terhek, akkor olyasmire gondolunk, hogy sok időt kell tölteniük pl. adatszolgáltatással, űrlapok kitöltésével, események regisztrálásával és hasonlókkal, és így kevesebb idő jut a pedagógiai munkára. És ez így is van. Van azonban még két körülmény, amit automatikusan beleértünk ebbe a sommás kijelentésbe. Az egyik az, hogy ezeket az adminisztratív feladatokat sokszor értelmetlennek érzik a pedagógusok. Nemcsak azért, mert az élet fontosabb, mint a papír, hanem mert gyakran az a benyomásuk, hogy az adminisztráció nem tükrözi a valóságot, sok a fiktív adat, a félrevezető beszámoló, a lepapírozás. Az ilyen adminisztráció látszatrendet teremt csak, nem segíti a munka kézben tartását, sőt félrevezető, eltereli a figyelmet a valós problémákról. Mindehhez azonban egy harmadik súlyosbító körülmény is járul. Az, hogy rendben van-e az adminisztráció, aránytalanul nagy szerepet játszik abban, hogy a vezetők hogyan értékelik a pedagógusok munkáját. Ha nincs rendben az adminisztráció (és mikor van rendben?), ez aránytalan mértékben teszi támadhatóvá a pedagógust. Munkájának megítélésében fontosabb szerepet játszik, mint a megfoghatatlan pedagógiai teljesítmény. Ez így összességében joggal vezet ahhoz az érzéshez, hogy már nincs értelme a munkánknak, kiüresedett. Ezt szerintem kiégésnek nevezni egyszerűen nem korrekt, mert a politika és az irányítás által generált problémákat a pedagógus (vagy más dolgozó) pszichéjének problémájaként írja le, mintha ebből ki lehetne lépni némi tréning révén. Nem lehet. A rendszert kell radikálisan átalakítani.
Arról, hogy mi a fontos
Na most bocsánat, de úgy mondom, ahogy gondolom. Szóval van egy világhelyzet, amiről nem tudunk sokat, de azért elég bizonyosnak látszik, hogy a) mi még talán nem, de a gyerekeink biztosan rendkívüli szenvedések között fognak élni és meghalni, b) az unokáink meg láthatóan nem nagyon akarnak megszületni, teljesen érthető megfontolásokból. És akkor mit gondoljunk azokról, akik ebben a helyzetben olyasmivel foglalkoznak, mint pl. a) melegek kigyógyítása a melegségből, b) stadionok építése, c) a magyarság török eredetének kutatása, d) magyar űrhajós kilövése az űrbe?
2019. november 27., szerda
A nyelvtanóráról
A szófajok alsó tagozatos téma. Én nem merem azt mondani, hogy ez marhaság, de azért szívesen meghallgatnék legalább egy érvet, hogy miért kell egy ilyen végtelenül absztrakt témát ilyen kicsi gyerekeknek tanítani.
Mire való az iskola?
Újra és újra megfogalmazódik az igény: ezt is tanítani kéne az iskolában, azt is tanítani kéne, tegyük bele a Nemzeti alaptantervbe, stb. Ezek a sokszor szimpatikus lobbicsoportok megfeledkeznek arról, hogy a mai iskola nem a tanulásról szól, hanem a túlélésről és/vagy a versenyről. Persze, hogy történik néha tanulás, kitűnő pedagógusok emberfeletti erőfeszítéseinek köszönhetően, de ez járulékos haszon, az iskolának egyszerűen nem ez a funkciója (ténylegesen nem ez, ha szeretnénk is). Fantáziajáték. Képzeljünk el a változatosság kedvéért egy olyan iskolát, ahol a tanulás áll a középpontban! Az egykori "nevelő iskola" mintájára nevezhetnénk tanító iskolának. Na ugye, hogy nem úgy nézne ki, mint a mai?!
2019. november 25., hétfő
Nem tévedés
Amikor megszólal az ébresztő, és az az első gondolatod, hogy basszus, elfelejtetted kikapcsolni. De nem.
2019. november 21., csütörtök
2019. november 20., szerda
2019. november 19., kedd
Giccs
Elolvastam a Facebookon egy hülye, érzelgős kitalált történetet, és könny szökött a szemembe. De nem osztom meg, mert nem osztok meg hülye, érzelgős kitalált történeteket.
2019. november 18., hétfő
Kele
Az milyen abszurd már, hogy a 4-es metró két végállomása (azaz két főiránya) ugyanazzal a négy betűvel kezdődik!
2019. november 17., vasárnap
Gazdagítás
A következő félévben lesz egy olyan kurzusunk, hogy Gazdagító programok. Lehet, be kéne iratkozni.
2019. november 16., szombat
2019. november 15., péntek
StayFocusd
Recommended for you – mondja a Chrome Web Store. És mit ajánl elsőnek? StayFocusd, ami ez: "StayFocusd increases your productivity by limiting the amount of time that you can spend on time-wasting websites." Mindent tudnak rólam.
Finnyás és sértődékeny
Először a Frei Kávézó került föl a feketelistámra, mert kétszer is megígérték, hogy cukor nélkül készítenek el egy bizonyos kávét, és mind a kétszer cukorral hozták ki, plusz egyszer tejszínnek kértem a kávét, és cukrozott tejszínt hoztak hozzá, ami figyelmeztetés nélkül legalábbis bizarr.
Másodszor az Avasi Sörház került föl, mert a társaságomban lévő hölgy tejtermék nélkül kérte a krumplilángost, és vastagon tejfölözve hozták ki. Ami nem lett volna baj, de miután újat hoztak ki, kiszámlázták mindkét tálat. Ezt a bojkottot azonban a társaság miatt nem tudom tartani, pedig már nem is olyan jó a krumplilángos, mint régen.
Aztán meg kellett válnom a Keleti egyik kis boltjától, mert tiszteletlenül bántak egy hajléktalannal.
És feketelistára került a Shopmark Cortesi üzlete is, mert egy idő után olyan szintet ért el a vevők ignorálása, hogy az már nem volt tolerálható.
Hát aki ilyen finnyás és sértődékeny, annak nem sok virág nyílik a magyar vendéglátásban. Meg máshol se.
Másodszor az Avasi Sörház került föl, mert a társaságomban lévő hölgy tejtermék nélkül kérte a krumplilángost, és vastagon tejfölözve hozták ki. Ami nem lett volna baj, de miután újat hoztak ki, kiszámlázták mindkét tálat. Ezt a bojkottot azonban a társaság miatt nem tudom tartani, pedig már nem is olyan jó a krumplilángos, mint régen.
Aztán meg kellett válnom a Keleti egyik kis boltjától, mert tiszteletlenül bántak egy hajléktalannal.
És feketelistára került a Shopmark Cortesi üzlete is, mert egy idő után olyan szintet ért el a vevők ignorálása, hogy az már nem volt tolerálható.
Hát aki ilyen finnyás és sértődékeny, annak nem sok virág nyílik a magyar vendéglátásban. Meg máshol se.
Lost
Elindultam haza, azaz Kispest felé a 3-as metróval. Bennem volt, hogy majd át kell szállni, de csak facebookozás közben tettem fel a kérdést magamnak, hogy hol. Hát nyilván a Deákon. A Ferenciek terén kaptam föl a fejem, de gondoltam, oké, a következő a Deák. Persze a Kálvin tér volt a következő, rémülten ugrottam le, hogy visszamenjek a Deákra, ami immár két megállóra volt. El is jutottam a Ferenciek teréig, amikor végre felfogtam, hogy egyáltalán nem kell átszállnom a Deák téren, eredetileg mentem jó irányba, és csak a Nagyvárad téren kell átszállni a metrópótlóra. Hát szabad egy ilyen embernek egyetemen oktatni?
A szombat öröme
Az egész napos szombati levelező oktatás voltaképpen felmentés a hivatali teendők miatti hétvégi szorongás alól. Hawaii.
2019. november 9., szombat
A leendő munkahelyemen
Szerdán Ózdon jártam, a Van Helyed Stúdióban. Egy látogatás nyilván keveset mond, de ami biztos: a dolog szervezetten működik, a gyerekek sokan vannak és jól érzik magukat, a felnőttek pedig szimpatikusak. Kell ennél több?
Kávé
Amikor tegnap hazaértem és megláttam a kávédarálót, arra gondoltam, milyen jó lesz reggel kávét darálni és kávézni. Aztán eszembe jutott, hogy nem így lesz, mert hajnalban kelek, és kávé nélkül indulok el. De aztán meg az jutott eszembe, hogy a Keletiben van két Fornetti, és mindkettőben extra finom a kávé. Ezt komolyan mondom, tudom ajánlani mindenkinek. Van ott egy arab pasi (vagyis nem tudom, hogy arab-e, mindenesetre migráncs), aki kívülről tudja a négy elemből álló listát, amit ott szoktam venni. Ma egy nő szolgált ki, az én emberem valami paraván mögött tevékenykedett, és ahogy soroltam, mit kérek, ő onnan morogta előre. A hangom alapján ismert fel.
2019. november 5., kedd
Érdek és szabadság
Annyiszor mondták el, hogy a normális ember az érdekei szerint cselekszik, hogy lassan elhittük, és igyekszünk úgy élni, mintha gombák lennénk. Az "emberek" talán gombák, de se te, se én nem vagyunk azok. "Tedd azt, amit akarsz!" Ez azt jelenti: ne legyél az érdekeid rabszolgája!
2019. november 4., hétfő
Placebo
A vonatfülkékben az ajtó fölött van egy gomb, amivel elvileg a hőmérsékletet lehet szabályozni. Az elmúlt húsz évben nem tapasztaltam olyat, hogy a gomb csavargatása bármire hatással lett volna. Pedig egy kis zöld led jelzi is, hogy hányasra van állítva.
2019. november 2., szombat
A bölcsességről
Valahogy nagyon megragadt bennem ez az emlék, egyszer már írtam is róla, de mindig újra előjön. Illyés Sorsválasztók c. drámájának bemutatója után mondta Iván, hogy szörnyű, amikor egy emberben bizonyos életkor után sem alakul ki valamiféle bölcsesség. Ez egy nehezen megragadható jelenség, de nagyon valóságos élmény némely idős – és okos – emberekkel kapcsolatban.
2019. november 1., péntek
A nem tudás gyönyörű haszna
"Ember tervez, Isten végez." De miért ezt a depis változatot mondjuk mindig? Ezt is mondhatnánk: "Ember feladja, Isten nem hagyja." Mindkettő ugyanazt jelenti: az élet sokkal ravaszabb, mint a legravaszabb prognózis.
Halottak napja
Amikor egyetemista voltam az előző évezredben, volt egy olyan tárgyunk, hogy Dialektikus logika. Bevallom, elég nagy várakozással kezdtem el látogatni az órákat, de aztán minden nyitottságom ellenére is egyre csalódottabb lettem. A vége felé volt egy olyan feladat, hogy írjunk egy univerzális kijelentést és annak tagadását úgy, hogy mindkettő igaz legyen. (Vagy valami ilyesmi.) Én éreztem, hogy ez csak játék a szavakkal, de hát valamit kellett írni. Ez lett:
"Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész."
"Semmi sem csak jelenés; semmi az ég alatt nem enyész, mint a kis nefelejcs."
El lett fogadva, én meg csak röhögtem. Amúgy tök igaz. #halottaknapja
"Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész."
"Semmi sem csak jelenés; semmi az ég alatt nem enyész, mint a kis nefelejcs."
El lett fogadva, én meg csak röhögtem. Amúgy tök igaz. #halottaknapja
2019. október 27., vasárnap
Cipőpucolók
Nézem a filmeken a szorgalmas cipőpucoló fiúkat. Nem is az, hogy megalázó... de minek? 😮#daddyneedsvodka
2019. október 24., csütörtök
Identitás
Egy panelproli vagyok, aki most történetesen kertes házban lakik. De még bármi lehet. A Szomszédok az én népem.
2019. október 21., hétfő
Leltározunk
Schrödinger leltározási axiómája. Ha feltételezzük, hogy a tévékészülék a szekrényben van, de a szekrény kulcsát pillanatnyilag nem találjuk, akkor a szekrénykulcs megtalálásáig tartó t időpontig a tévékészülék megvan és a tévékészülék nincs meg.
Derrida az új ellenség
Gulyás Gergely a minap a dekonstrukció és a narratívák ellen beszélt. Értem én, hogy a diktatúrák szeretik magukat filozófiai kontextusba helyezni. De lássuk be, ebben a kommunisták mindig jobbak voltak. Nem kéne erőltetni.
Ad Aristium Fuscum
Azt mondja Horatius, hogy aki tisztességes (integer vitae), az nem fél, és megnyugszik a szerelemben. Én inkább megfordítanám: aki nem fél (és megnyugszik a szerelemben), annak nagyobb esélye van arra, hogy tisztességes maradjon.
2019. október 19., szombat
2019. október 18., péntek
A 30. évforduló elé
Hamarosan megünnepelhetjük a köztársaság kikiáltásának 30. évfordulóját. A baltás gyilkos óta Orbán szintet lépett, ma már háborús bűnösöket és nyílt népirtást támogat. Szeretettel gratulálok mindazoknak, akik szerint ez van, ezt kell szeretni.
2019. október 17., csütörtök
Semmiért egészen
Semmiért egészen. Nem az a bajom vele, hogy amorális. Amorális vers, azt hiszem, lehet akár katartikus is. Egyszerűen semmi, de semmi nincs benne, amivel azonosulni tudnék. Mintha egy ufó írta volna. Azt hiszem, nem tudtam volna ezzel az emberrel egy légtérben lenni.
A rímelésről
Azért "beast"-et rímeltetni a "feast"-re szerintem elég gagyi. Bármekkora remekmű is amúgy.
2019. október 16., szerda
SZVSZ
Október 14.
Gondolom, az újonnan hivatalba lépő ellenzéki önkormányzatokat most elborítják a gyilkos hétköznapok. De nagyon remélem, hogy lesz erejük nagypolitikát is csinálni, hogy megértik: ők a Ner-tengerben kristályosodási pontok (oké, én is látom, hogy ez képzavar, csitt). És nagyon remélem, hogy pillanatokon belül megalakul az ellenzéki polgármesterek informális állandó konferenciája.
Október 16.
"A főpolgármester beszélt arról is, hogy még októberben kezdeményezi a most győztes polgármesterek, a Szabad Városok Szövetségének létrejöttét, hogy a városvezetők segíteni tudják egymást, jó gyakorlatokat és tapasztalatot cseréljenek." Az én próféta lelkem! :)
Gondolom, az újonnan hivatalba lépő ellenzéki önkormányzatokat most elborítják a gyilkos hétköznapok. De nagyon remélem, hogy lesz erejük nagypolitikát is csinálni, hogy megértik: ők a Ner-tengerben kristályosodási pontok (oké, én is látom, hogy ez képzavar, csitt). És nagyon remélem, hogy pillanatokon belül megalakul az ellenzéki polgármesterek informális állandó konferenciája.
Október 16.
"A főpolgármester beszélt arról is, hogy még októberben kezdeményezi a most győztes polgármesterek, a Szabad Városok Szövetségének létrejöttét, hogy a városvezetők segíteni tudják egymást, jó gyakorlatokat és tapasztalatot cseréljenek." Az én próféta lelkem! :)
2019. október 12., szombat
Választások előtt
Ha holnap netán néhány fontos ponton áttörés lesz, nagyon fontos, hogy az új városvezetések lássák, hogy mi dolguk. Hát most megmondom, hogy ne kelljen találgatni. Mindennél fontosabb az információ, az igazság eljuttatása a néphez (ja, a néphez). És a társadalmi támogatás megszervezése. Enélkül az új vezetők tragikusan magányosak lesznek.
A demokrácia ünnepe
Olvasom egy ismerősömnél: a választás a demokrácia ünnepnapja. És az önkényuralom szomorú szertartása -- teszem hozzá.
2019. október 11., péntek
Idézetekről
Na most olyan nincs, hogy demokratának valljuk magunkat, de egy nácitól választjuk a jelmondatunkat, mert hát tulajdonképpen olyan szépen megmondta. Az van, hogy nemcsak azzal pozicionáljuk magunkat, hogy mi az idézet tartalma, hanem azzal is (még inkább), hogy kitől idézünk. Hozzá csatlakozunk, és ha náci, akkor egy nácihoz. Ennyi.
Gynophilus
Gynophilus. Ez egy női gyógyszer, azt jelenti, nőbarát. Olyan, mintha egy klasszicizáló dráma vagy egy filozófiai párbeszéd szereplője volna. Mondjuk, tudnék vele azonosulni.
2019. október 10., csütörtök
Szerelmespárt
Ezt olvasom: "egy szerelmespárt", és egy pillanatra elgondolkodom: lehet, hogy tényleg van ilyen párt? #komolygondokvannak
2019. október 9., szerda
Meghalt
Az öreg emberek meghalnak. Ha úgy vesszük, ez rendjén való. De a mai destruktív világállapotban ez különösen keserves. Göncz, Hankiss, Esterházy, Heller, Rajk, Konrád, Loránd, Vekerdy halálával azok hagynak itt bennünket, akik valamiképpen a hiteinket testesítették meg. Mintha a Szabadság és az Igazság testileg is meghalnának, átadva helyüket az immár elkezdődött jövőnek.
2019. szeptember 29., vasárnap
2019. szeptember 25., szerda
Gúny és tagadás
Az ihletett próféták osztályrésze minden korban a gúny és tagadás volt. És aki náluk nagyobb volt, még Ő se járt jobban. Szóval nincs min csodálkozni.
2019. szeptember 23., hétfő
2019. szeptember 22., vasárnap
A nyitottságról
Annyi előadóművészt (színészt, énekest) utáltam, amikor fiatal voltam. És olyan jó rájönni, hogy ez majdnem mind butaság volt, hogy mennyi zseni volt köztük. Hogy nyitottnak kell lenni. Ez arról jutott eszembe, hogy Váradi Hédi ma lenne 90 éves. Kinevettem, lenéztem, nem néztem. Akkor kezdtem el gondolkodni, amikor rájöttem, hogy legtöbbször ő Ingrid Bergman magyar hangja. És ma nem is értem, mi volt a bajom ezzel a tündérrel.
2019. szeptember 14., szombat
Térítőkről
Én nem bánom, ha térítenek, de csinálják otthon a négy fal között. A Nyugati téri aluljáróban az ember sokszor a saját hangját nem hallja. Egyre intoleránsabb vagyok a hittérítőkkel szemben, ezt valahogy Isten elleni véteknek tartom.
2019. szeptember 11., szerda
A létező konzervativizmus
Azt mondja a metrón a hang: Semmelweis-klinikák. Most komolyan: nagyon fájna nekik, ha csak egy picit konzervatívabbak lennének? Ha nem basztatnák azt, ami úgy is jó, ahogy van?
2019. szeptember 10., kedd
Arányok
Azért durva, hogy hetvenéves a Miskolci Egyetem, és én ebből több mint húsz évet nyomtam le ott.
2019. szeptember 8., vasárnap
Az elméletalkotó dilemmája
Az elméletalkotó dilemmája. Amikor a gondolatodról nem tudod eldönteni, hogy unalomig ismert közhelyes igazság, vagy olyasmi, amiről minden józan ember tudja, hogy baromság.
Félre
Sírok és hányok -- olvasom egy kép mellett, és nem értem, mert egy didaktikus magyarázó ábráról van szó. (Síkok és irányok.)
2019. szeptember 6., péntek
2019. szeptember 4., szerda
Elbutulás
Korunk elbutulási jelenségeit elsősorban magamon tanulmányozom. Ez a tapasztalat egy ideig rendkívül megtermékenyítő hatású. De a folyamat előrehaladtával...
2019. szeptember 3., kedd
Szeptemberi félelem
Retteg a tanártól a diák,
s a diáktól fél a tanár.
Fuldokol az egész világ.
Szeptember. Fortélyos halál.
s a diáktól fél a tanár.
Fuldokol az egész világ.
Szeptember. Fortélyos halál.
2019. szeptember 1., vasárnap
Nincs mit mondanom
Mit mondhatok a pedagógusoknak? "Nem rajtatok múlik." És mit mondhatok az oktatáspolitikának? Talán csak ezt: "Elmentek ti a sunyiba." Egyik sem nagyon termékeny mondat elméleti szempontból. Mélyen megértem, hogy senkit nem érdekel a neveléselméleti életművem. Kicsúszott alóla a valóság.
Pótló mindenütt
-- Szerintem túl sok a buszvezető, és nem tudnak nekik munkát adni, nem?
-- ???
-- Hát talán ezért van ennyi pótló.
#mosthallottamabuszon
-- ???
-- Hát talán ezért van ennyi pótló.
#mosthallottamabuszon
A rája
– Na, gyerekek, ki találja ki, hogy melyik a kedvenc állatom?
– A medve?
– A mókus?
– A gödény?
– Nem, a rája. Mindenki vegyen elő egy lapot, és írja a nevét rája.
– A medve?
– A mókus?
– A gödény?
– Nem, a rája. Mindenki vegyen elő egy lapot, és írja a nevét rája.
2019. augusztus 30., péntek
Bármire képes
Azt, hogy konzekvensen a fasisztákra szavaz, lényegében szó nélkül veszem tudomásul. De hogy egy telefonhívásra időpontot beszél meg, amikor majd eljönnek hozzá, megadja a pontos címet részletesen, hogy el ne tévedjenek, miközben fogalma sincs, hogy mit akarnak, és persze elmondja, hogy 91 éves, és egyedül van, ez azért már kivesz az észből. Amúgy igazából nincs kétségem, hogy tényleg hivatalos megbízásból telefonált az a nő. Csak hát éppen a hivatal az, ami bármire képes. A klasszikus maffia legalább az anyákat tisztelte.
2019. augusztus 28., szerda
PayPass
Egy ideje szenvedek már az OTP-kártyámmal, mert nem működik rajta a PayPass. Már csináltattam újat is, és azon se, szóval kísérteties. De most nem erről akarok panaszkodni, hanem arról, hogy több alkalmazott egyöntetű tájékoztatása szerint egyetlen OTP-fiókban sincs (!) olyan kütyü, amellyel ellenőrizni lehetne a PayPass funkció működését. Szóval ha bejelentem, hogy van egy ilyen hiba, nem tudják ellenőrizni. Most ez így hogy?
2019. augusztus 26., hétfő
2019. augusztus 25., vasárnap
Mi vagyok?
Már írtam itt arról, hogy sose gondoltam magam liberálisnak. Hát akkor mi vagyok? Keresztény-kommunista? Vagy Kołakowski nyomán konzervatív-liberális-szocialista? Anarcho-szindikalista? Szervezetlen trade-unionista? Egyházon kívüli katolikus? Hipokrita-feminista? Leginkább nyilván csak egy eltévedt útkereső.
De mivel manapság a liberális ennyit jelent: 'aki nem simul bele az aljasság rendszerébe', hát talán mégis liberális.
De mivel manapság a liberális ennyit jelent: 'aki nem simul bele az aljasság rendszerébe', hát talán mégis liberális.
Van-e cigid?
Állok a buszmegállóban, most mehetett el a busz, senki se vár rajtam kívül. Fülemben zenedugó, baktatok fel-alá. Hátulról kerül elém egy cigány fiatalember, hogy volna-e cigim, megfizetné. A bal karja végig, körbe sötét vérben. Szivarkám van. Jó lesz az is. Kínálom – mennyit kérsz érte? Semmit. Köszöni. Valami olyasmit magyaráz, hogy a cigányok is emberek, attól, hogy cigány, még nem állat, bár vannak köztünk állatok – teszi hozzá, és a véres karjára mutat. Közben jön a fiatalasszony is a gyerekkel. Megmossam? – kérdezi, de a srác csak legyint, elmennek. A kisfiú még visszanéz, elköszön tőlem: szia! Hát így teltek napjaink az örökös háború korában. #legendary99
2019. augusztus 24., szombat
Könyörgés közéletért
Én nem tudom, hogy tehetünk-e még valamit a civilizáció pusztulása – a jövő feloldódása, a futurolízis – ellen. De azt elég biztosan tudom, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, a vegán életmódra való áttérés stb. csak pótcselekvések. Ha van megoldás, az a kormányok kezében van. Ha mi tehetünk valamit, az az, hogy elvesszük a hatalmat a primitív, infantilis bohócoktól, és felelősen gondolkodó emberek kezébe adjuk. Ja, hogy ez lehetetlen? Oké, akkor mind elpusztulunk.
2019. augusztus 23., péntek
Jót röhögünk a markunkba
Miért jó öregnek lenni? Örkény lényegében megírta. Akik amúgy is pont akkor halnának meg, amikor eljön a világ vége, azok jót röhögnek a markukba.
2019. augusztus 18., vasárnap
Utólag
Két kemény munkával töltött hétvégi nap. Már a szombati felkelés olyan volt, hogy a pokolba kívántam az egészet, és vasárnap délutánig azt néztem, mikor lesz már vége. És aztán vége lett, és úgy érzem, valahogy nagyon jó volt. Sokszor van így...
2019. augusztus 11., vasárnap
Utolsó órák
"Utolsó órák Magyarországon..."
-- Szóval B is külföldre költözik.
-- Ja, nem, egy macskát visznek külföldre.
-- Ja, nem, B már Angliában van, most viszik utána a macskáját.
#azutolsóoltsaleavillanyt
-- Szóval B is külföldre költözik.
-- Ja, nem, egy macskát visznek külföldre.
-- Ja, nem, B már Angliában van, most viszik utána a macskáját.
#azutolsóoltsaleavillanyt
2019. augusztus 10., szombat
Yin és Yang a 60-as években
Amikor én még kicsi gyerek voltam, mindenből kettő volt. Nehéz lenne szétszálazni, hogy ez a gyermeki lélek működéséből fakadt, vagy a 60-as évek szűkös világából.
- Kétféle kockasajt volt: Mackó és Csárdás.
- Kétféle üdítő: Bambi és Utas (Utasüdítő).
- Kétféle kenyér: fehér és barna.
- Ünnepek idején anyám kétféle tortát sütött: csokisat és citromosat.
- Kétféle lekvárt tett el: sárgabarackot és szilvát.
- Kétféle trafik volt: az egyikben a cigi mellett édességet lehetett kapni, a másikban apró játékokat (pl. katonákat).
- Jut eszembe, kétféle katona volt: fém és műanyag.
- Apám pálinkát főzött, és egy részéből likőr készült. Így a vendégek mindig választhattak: erőset vagy édeset?
- Kétféle tévé volt: Orion és Videoton.
Stb.
- Kétféle kockasajt volt: Mackó és Csárdás.
- Kétféle üdítő: Bambi és Utas (Utasüdítő).
- Kétféle kenyér: fehér és barna.
- Ünnepek idején anyám kétféle tortát sütött: csokisat és citromosat.
- Kétféle lekvárt tett el: sárgabarackot és szilvát.
- Kétféle trafik volt: az egyikben a cigi mellett édességet lehetett kapni, a másikban apró játékokat (pl. katonákat).
- Jut eszembe, kétféle katona volt: fém és műanyag.
- Apám pálinkát főzött, és egy részéből likőr készült. Így a vendégek mindig választhattak: erőset vagy édeset?
- Kétféle tévé volt: Orion és Videoton.
Stb.
2019. augusztus 7., szerda
Tolószékben
Üzenem a pesti srácoknak, hogy azt a bizonyos széket általában nem kell tolni, mert a mozgássérültek maguk kezelik. Szóval elég nagy bunkóság tolószékes emberekről beszélni.
2019. augusztus 5., hétfő
Pygmalionized
Azt hiszem, Szebenyi Péter fogalmazta meg egyszer, hogy legtöbbször olyan fiatalok mennek el tanárnak, akik jó tanulók voltak. Ez azért probléma, mert nem tudják, milyen rossz tanulónak lenni, így eleve kevésbé tudnak empatikusak lenni azokkal, akik gyengébben teljesítenek. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy általános igazság, nem érdemes ellenpéldákat keresni, az azért szerintem elfogadható, hogy ez egy szellemes és elég fontos meglátás. Magam is általában jó tanuló voltam, és bár nem szerettem iskolába járni, azért ahhoz voltam hozzászokva, hogy a tanárok szemében elismerést és büszkeséget látok. Csupa olyasmit, ami ösztönzést jelent a további erőfeszítésekre. Először másodéves egyetemista koromban tört meg ez a trend. Egy rossz periódus volt az életemben, a vizsgákon rossz jegyeket kaptam, a szemináriumokon oltári hülyeségeket mondtam, ha egyáltalán muszáj volt megszólalni. Hihetetlen fontos élmény volt pedagógiai szempontból: először tapasztaltam meg, hogy néz a tanár a rossz tanulóra. Borzasztó volt, és borzasztóan tanulságos. Most, hogy megint tanulok, újra nagyon izgalmas élmény szakmailag ( :) ) megtapasztalni a hülye (= lassan tanuló) gyerek státuszát. Ezzel a tapasztalattal – ami voltaképpen azonos azzal, amit Pygmalion-effektusként ismer a szociálpszichológia – majd kell valamit kezdeni elméletileg. :D
2019. augusztus 2., péntek
2019. július 31., szerda
Dilemma
Tanárképzőként – tetejébe a pótfelvételi időszakban – megoszthatok-e egy olyan cikket, amely arról szól, milyen rossz tanárjelöltnek – azaz leendő tanárnak – lenni? Ez komolyabb és radikálisabb dilemma, mint első pillantásra látszik.
2019. július 27., szombat
Az ízlés pusztulása
Azt hiszem, hogy a legszörnyűbb jelenség, amitől a politikai depresszióban fuldoklom, az az ízlés eróziója. Az, hogy ez is elment Tusványosra, meg az is, nem attól szörnyű, hogy ezek az emberek politikailag így döntöttek, és ez nekem nem tetszik, hanem hogy nem látják: Tusványos undorító. Elmennek, és nem hánynak. Ez ijesztő. És nyilvánvalóan összefügg a hagyomány eróziójával. Nincs mérce, nincs kánon, nincs tabu. Ez szabad utat enged a pillanatnyi érdekek uralmának. Orbán legnagyobb tette, hogy fölszámolja a viszonyítási pontokat.
A kulcs
Orbán már régen megadta a kulcsot ahhoz, hogy értelmezzük az ideológiai megnyilvánulásait, és ez pontosan azonos azzal, ahogy a szocializmus önreflexióit kellett értelmezni: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek. Szerintem a "keresztény szabadság" kifejezés kifejezetten jól hangzik, és talán azzal sincs nagy baj, ahogy ezt Orbán értelmezi. Talán kár is ezen rágódni. Egy dologra kell figyelni: kurvára nem ezt csinálja. Hazudik. Ez a kulcs.
2019. július 26., péntek
Monori Liliről
Valami okból újra felkapta a Facebook egy öt évvel ezelőtti (ráadásul májusi) posztom, amelyben Monori Lilit méltattam, aki 2014-ben elnyerte a FESZ életműdíját. Különösen klassz, hogy a poszthoz egy neves pályatárs is szeretetteljes kommentet fűzött. Én viszont indíttatva érzem magam, hogy végre valljak arról a különös érzelemről, amely gyerekkoromtól fogva Monori Lilihez fűz.
Nyolcadikos lehettem, amikor először megbabonázott. A tévében néztem a Thália Légy jó mindhalálig előadását, amelyben ő volt Nyilas Misi, és megbabonázott. A beszéd módja, a hanghordozás olyan húrokat pengetett meg a lelkem mélyén, hogy onnantól kezdve rögeszmésen kerestem az alkalmat, hogy halljam ezt a hangot. Pontosabban akkor még nem, mert nem tudtam a nevét. Nem sokkal később a rádióban hallottam ugyanezt a hangot, és izgatottan vártam, hogy bemondják a szereplőket. Csakhogy félreértettem, és egy ideig azt hittem, hogy bálványomat Monor Ildinek hívják. Valami orosz darabban láttam még gyerekként ugyancsak a tévében, aztán már tudatosan miatta mentem el a Mikroszkóp Színpadra, hogy megnézzem a Csendesek a hajnalok-at.
Sokáig úgy éreztem, csak én látok valami egyedülálló tehetséget ebben a művészben. Akinek beszéltem a rajongásomról, általában elnézően mosolygott. És most őszintén boldoggá tesz, amikor látom, hogy hány ember számára jelent sokat, mennyien szeretik, és mennyire úgy van, ahogy mindig is éreztem: nemcsak arról van szó, hogy más, mint a megszokott, hanem egy igazi, szuverén művész, akinek mondanivalója van a világról.
Nyolcadikos lehettem, amikor először megbabonázott. A tévében néztem a Thália Légy jó mindhalálig előadását, amelyben ő volt Nyilas Misi, és megbabonázott. A beszéd módja, a hanghordozás olyan húrokat pengetett meg a lelkem mélyén, hogy onnantól kezdve rögeszmésen kerestem az alkalmat, hogy halljam ezt a hangot. Pontosabban akkor még nem, mert nem tudtam a nevét. Nem sokkal később a rádióban hallottam ugyanezt a hangot, és izgatottan vártam, hogy bemondják a szereplőket. Csakhogy félreértettem, és egy ideig azt hittem, hogy bálványomat Monor Ildinek hívják. Valami orosz darabban láttam még gyerekként ugyancsak a tévében, aztán már tudatosan miatta mentem el a Mikroszkóp Színpadra, hogy megnézzem a Csendesek a hajnalok-at.
Sokáig úgy éreztem, csak én látok valami egyedülálló tehetséget ebben a művészben. Akinek beszéltem a rajongásomról, általában elnézően mosolygott. És most őszintén boldoggá tesz, amikor látom, hogy hány ember számára jelent sokat, mennyien szeretik, és mennyire úgy van, ahogy mindig is éreztem: nemcsak arról van szó, hogy más, mint a megszokott, hanem egy igazi, szuverén művész, akinek mondanivalója van a világról.
2019. július 19., péntek
Nyelvi ellenállás
A szüleim meglehetősen lojálisak voltak a szocialista rendszerhez. Mondjuk, anyámat inkább csak az érdekelte, hogy ne legyen baj, apám viszont a 70-es években hosszas unszolás után belépett a pártba. Alapjában nem érdekelte a politika, pláne az ideológia, de azt hiszem, őszintén elismerte a Kádár-rendszer relatív vívmányait. 56-ban sem voltak aktívak, gondolom, örültek, hogy baj nélkül megúszták, ennyi. De soha, egyetlenegyszer sem hallottam egyiküktől sem kiejteni azt a szót, hogy "ellenforradalom". Az nekik mindig, konok következetességgel "a forradalom" volt. Ez volt az ő kis nyelvi ellenállásuk.
2019. július 17., szerda
Újbeszél 2.
Lehet, nem kéne rugózni azon, hogy a szentendrei hévet a jövőben 5-ös metrónak kell hívni. Végül is mindegy. Csakhogy én régóta úgy gondolom, hogy az átnevezési mánia a diktatúra nyelvi eszköze. Naponta belekényszerít abba, hogy a dolgokat másképp hívjuk, mint ami az ő nevük, tök mindegy, hogy van-e ennek valami tartalma. Minden ilyen nyelvi változás kiszakít valamit a kultúránkból, és a behódolás szégyenét égeti belénk. A klasszikus példa persze az "ellenforradalom", de annak tartalmi üzenete is van. Ez azonban nem szükségszerű. Ugyanezt a szégyent érezhetjük minden alkalommal, amikor szakközépiskolának nevezzük a szakiskolát tudván, hogy az nem középiskola, a szakközépiskola pedig valami más, aminek persze megint új neve lett minden ésszerű indok nélkül. És majd megszokjuk az 5-ös metró elnevezést is.
Menekülő üzemmód
Megdönteni már nem, megváltoztatni se, megítélni se, már megérteni se. Csak kiszállni belőle, elfordulni tőle, nem érintkezni a remegő bőrével.
2019. július 14., vasárnap
A multik és a Pride
Sokak szerint a multik a Pride-dal és a melegjogok melletti kiállással akarják legitimálni a kizsákmányolást. Most megmondom, hogy ez mért hülyeség. Ha abból indulunk ki, hogy mi a többségi értékrend Magyarországon, de nemcsak nálunk, hanem még a világ nagy részén, akkor rasszista, homofób, gyűlölködő transzparensekkel éppúgy vagy jobban lehetne népszerűséget és elismertséget szerezni. Amúgy nem tartom kizártnak, hogy ez a fordulat valóban be is következik majd. Nagyon is ok az örömre, sőt az elismerésre is, hogy egyelőre nem ez történik, hanem az ellenkezője.
2019. július 13., szombat
Szeret
-- Szeret minket az Isten.
-- Szerintem is. Szeressük mi is őt! Hátha akkor létezni fog...
#beszélgetéseink
-- Szerintem is. Szeressük mi is őt! Hátha akkor létezni fog...
#beszélgetéseink
Alternatívák
-- Mert ő döntési helyzetben van.
-- Mindig mindenki döntési helyzetben van -- mondanák az egzisztencialisták.
-- Faszt! -- mondaná ismerősünk, a csapos.
#beszélgetéseink
-- Mindig mindenki döntési helyzetben van -- mondanák az egzisztencialisták.
-- Faszt! -- mondaná ismerősünk, a csapos.
#beszélgetéseink
2019. július 12., péntek
Az aláíró ember
Az, hogy Áder aláírása hír lehet, implicite azon a feltételezésen alapul, hogy előfordulhat, hogy Áder egy fontos kérdésben szembe mehet a Párttal. Ez azonban akkora marhaság -- és az volt a kinevezésétől fogva --, hogy nem is értem.
2019. július 5., péntek
Koch-sartrosis
A tanár betegségeket diktál, én írok: Koch-sartrosis. Otthon keresem, mi a fene ez? Sehol semmi magyarázat. Egyáltalán mi az a sartrosis? Félelmetesen hangzik. Sehol semmi, nincs is ilyen. Ami van: coxarthrosis.
2019. július 4., csütörtök
Futurolysis
Ha belegondolsz, a legaljasabb megalkuvások mindig a jövőre hivatkoznak. Hogy majd jobb lesz. Hogy majd így elkerüljük a legrosszabbat. Hogy keresztülhazudhatjuk magunkat az igazsághoz. Innen nézve a jövő feloldódása (futurolysis, imádom a neologizmusokat) felszabadító hatású. Nem kell a jövőn vekengeni, elég szeretni és zsigerileg jónak lenni. A többi a Gonosztól van.
Az élet megy tovább
"Az élet megy tovább." Akartam írni erről valami okosat és hosszút, de nem fog menni. Úgyhogy csak ennyit: negatív. Nem megy tovább. Semmilyen értelemben. Ehhez kéne tartanunk magunkat.
2019. június 30., vasárnap
2019. június 29., szombat
Swype
Újra és újra próbálom leírni Androidon Swype-pal, hogy messiás, de mindig az jön ki, hogy médiatanács. 😲
Mégis Juli
Károlyi Juli is ott volt az álmomban. De valahányszor Julinak neveztem, mindig kijavítottak, hogy ő Réka. Hűvösen fogadta a bocsánatkérésemet. De annyiszor elrontottam, hogy végül azt mondtam, nekem már mindig Juli marad. Elképzelhető, mekkora megnyugvás volt, amikor fölébredtem, és rájöttem, hogy tényleg Juli.
2019. június 28., péntek
Aztán mégis
Engem csak néha vert el az apám, az az áldott jó ember. Aztán mégis egy gátlásos lúzer lett belőlem.
2019. június 27., csütörtök
A világ végéről
Mindig voltak egzaltált emberek, fantaszták, az istenükre hivatkozó önjelölt próféták, akik azt hirdették, hogy közel van a világvége. Akik pedig ésszerűen gondolkodtak, azt mondták erre: ugyan. Ma fordítva van: a ráció emberei bizonyítják, hogy vége ennek a civilizáció dolognak, és reményt csak az a tudás ad, hogy a ráció korlátozott, és a jövő nem sejthető. A világvégét csak azok tartják elkerülhetőnek, akik még hisznek a csodában. Mint én.
2019. június 26., szerda
Jenever, kísértés
Hát az van, hogy már vagy egy hónapja alig iszom töményt, mert egy kitűnő orvos azt nyilatkozta, hogy a betegek semmit se tesznek az egészségükért, én meg magamba szálltam tényleg. Nade mindennek ellen lehet állni, csak a kísértés az, aminek nagyon nehéz. Amikor hallgatóktól kaptam egy üveg pálinkát, azt még el lehetett tenni jobb napokra. De ma Coccinella K. Muliczatól kaptam horribilis indokolatlan mennyiségű jenevert, éspedig kétfélét: közönséges fehéret meg érleltet. Igazán hálátlanság lett volna, ha meg se kóstolom. Jelentem, mindkettő nagyon finom és itatja magát. A fehér inkább a vodkára hasonlít, az érlelt egy kicsit konyak ízű. Köszönöm szépen így nyilvánosan!
Vissza a kiindulópontra
Azoknak, akik esetleg mulattatónak tartják közlekedési kalandjaimat. Kispest felé utazom a metrón. A Nagyvárad téren leszállok, mert onnan metrópótló. Vehetnék egy üdítőt az aluljáróban -- jutott eszembe a gondolat. Úgy is tettem, majd fogtam magam, és felszálltam a metróra. Az irányon nem kellett gondolkodni, mert csak egy volt. A Kálvin térnél jöttem rá, hogy visszaértem a kiindulópontra.
2019. június 25., kedd
Testi fenyítés, politika, kultúra
Na jó, akkor én is megfogalmazok egy-két gondolatot a testi fenyítésről MZP kapcsán. Végül is a szakmámról van szó szegről-végről.
1. A magyar szülők jelentős része kisebb-nagyobb mértékben alkalmaz testi fenyítést a gyerekével szemben. Pusztán e tény alapján én nem ítélnék el senkit. A szülői pofonnak, fenékre verésnek, a nadrágszíj lekapásának számos oka lehet a tehetetlen dühtől a tudatlanságig. Ez a valóság.
2. A fentiektől élesen megkülönböztetem azt, amikor valaki azt hirdeti, hogy a testi fenyítés rendben van. Attól, hogy a ló is megbotlik, még nem lesz a botlás norma. Jobb nem botolni, mint botolni. Aki ezt vitatja, azzal nekem morális vitám van.
3. Az általam olvasott posztok, kommentek szerintem mind nagyon furák, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy MZP politikus, éspedig elég hatékonyan működő politikus. Természetesen nem állítom, hogy nem volt őszinte, amikor a gyermeknevelésről nyilatkozott, de azt igen, hogy ha egy politikus fontosnak tartja elmondani, mit gondol a gyermeknevelésről, akkor annak politikai célja (is) van. Látszólag rosszul sikerült félmondata ily módon az egyszerű magyar emberek lelkének illiberális, a liberális szabadságelvtől viszolygó oldalára kívánt hatni. Nem nagyon más ez szerintem, mint amikor arra célozgat egy politikus, hogy melegnek lenni azért mégsem normális, a cigányokat meg kéne fegyelmezni, az asszony azért jobb, ha vasal inkább, a börtönökben meg mégse legyen már tévé.
1. A magyar szülők jelentős része kisebb-nagyobb mértékben alkalmaz testi fenyítést a gyerekével szemben. Pusztán e tény alapján én nem ítélnék el senkit. A szülői pofonnak, fenékre verésnek, a nadrágszíj lekapásának számos oka lehet a tehetetlen dühtől a tudatlanságig. Ez a valóság.
2. A fentiektől élesen megkülönböztetem azt, amikor valaki azt hirdeti, hogy a testi fenyítés rendben van. Attól, hogy a ló is megbotlik, még nem lesz a botlás norma. Jobb nem botolni, mint botolni. Aki ezt vitatja, azzal nekem morális vitám van.
3. Az általam olvasott posztok, kommentek szerintem mind nagyon furák, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy MZP politikus, éspedig elég hatékonyan működő politikus. Természetesen nem állítom, hogy nem volt őszinte, amikor a gyermeknevelésről nyilatkozott, de azt igen, hogy ha egy politikus fontosnak tartja elmondani, mit gondol a gyermeknevelésről, akkor annak politikai célja (is) van. Látszólag rosszul sikerült félmondata ily módon az egyszerű magyar emberek lelkének illiberális, a liberális szabadságelvtől viszolygó oldalára kívánt hatni. Nem nagyon más ez szerintem, mint amikor arra célozgat egy politikus, hogy melegnek lenni azért mégsem normális, a cigányokat meg kéne fegyelmezni, az asszony azért jobb, ha vasal inkább, a börtönökben meg mégse legyen már tévé.
2019. június 22., szombat
2019. június 21., péntek
A titokzatos királyfi
Gondúta, átutalja azt a pénzt közvetlenül ama külföldi intézménynek, hogy ezzel szolgálja saját munkatársai érdekeit és egyben a határon túli magyarság szép ügyét is. "Á, dehogy közvetlenül" – jutott eszébe a gondolat. Hiszen az nem volna szabályos. Megbíz ezzel egy magáncéget. "Ajj, ez nem ilyen egyszerű" – kezdte furdalni az ijedelem. Közbeszerzést kell hirdetni! Hej, jöttek is a királyfiak a birodalom minden szögletéből, hogy majd ők, ők utalják át azt a pénzt a határon túli magyarság szép ügyéért. Szám szerint két királyfi jelentkezett. Az egyik az összeg 80%-át kérte fáradozásai fejében, a másik – ó a gonosz és mohó! – 110%-ot. A bölcs király nem sokat tétovázott, az első királyfi megnyerte a tendert, így az eredeti árnak mindössze 180%-át kellett kifizetni. Így jól jártak a határon túli magyarok, és jól jártak az európai adófizetők is, akik a pénzt adták, hiszen egy igazán szép ügyet támogattak. És jól járt az első királyfi is, bár engem személy szerint azért érdekelne, hogy ki ő.
Politikai érték
A klímaváltozás nem jó politikai téma, mert nem érint minket közvetlenül. Csak a gyerekeinket. És az unokáinkat. Azok meg le vannak szarva. #irónia
2019. június 20., csütörtök
Számok
Bejön a pali a fülkébe: "az 55-ös az én helyem." "Rendben, uram, akkor átadom" -- mondom szelíden, és legott úgy is teszek. Leül, még megnézi a jegyet, ellenőrzi, 55-ös, igen. Aztán elővesz egy kicsi noteszt, amely telis-tele van írva számokkal. Csak számokkal. Azóta azt tanulmányozza. A pali vagy kódfejtő, vagy szerencsejátékos. Vagy egyszerűen a számok szerelmese.
Ventilátor
A ventilátorról mindannyian azt hisszük, hogy két l-lel kell írni. Jó, van, aki tudja, hogy nem -- lám, én is --, de a szívünk mélyén mégis azt gondoljuk, hogy igazság szerint járna neki az a két l. Mi lehet ennek az oka? Pedig ez nem is olyan, mint a konkurencia vagy barikád, ez eredetileg is egy l. És talán nem is nagyon ejtjük hosszan, bár elég nehéz megállapítani, hogy aki mégis hosszan ejti, az mintegy természetes hajlamból teszi ezt, vagy csak azért, mert így is írja.
2019. június 16., vasárnap
Magánbojkott
Vincze Lilla, a KFT, az Emelet, Szikora Robi és az R-GO, Nagyferó és a Beatrice, Vastag Csaba, Vikidál Gyula, Varga Miklós, Homonyik Sándor, Keresztes Ildikó, a Republic, és a Piramis-évek (Révész Sándor, Závodi János).
Én nem vagyok egy gyűlölködő, de most felírtam azoknak a zenészeknek a nevét, akik az 56-os Intézet felszámolásának másnapján együtt alázzák Nagy Imre és a többi mártír emlékét a fasiszta kormánnyal és a "hazafias alapon" besúgóval. Én nem nagyon tudok, és nem is akarnék kezdeni ezzel semmit. De azt most megfogadom, hogy ezektől az emberektől nem osztok meg semmit ezentúl a Facebookon. Pedig van, akitől szoktam.
Én nem vagyok egy gyűlölködő, de most felírtam azoknak a zenészeknek a nevét, akik az 56-os Intézet felszámolásának másnapján együtt alázzák Nagy Imre és a többi mártír emlékét a fasiszta kormánnyal és a "hazafias alapon" besúgóval. Én nem nagyon tudok, és nem is akarnék kezdeni ezzel semmit. De azt most megfogadom, hogy ezektől az emberektől nem osztok meg semmit ezentúl a Facebookon. Pedig van, akitől szoktam.
Kihagyom
Most fogtam föl, hogy úgy tűnik, legalább hat éve először az idén fogom kihagyni Budapest legszebb, legemberibb tömegrendezvényét, a Pride felvonulást. 6-án kezdődik a masszázsképzés egyhetes terepgyakorlata, és talán hiba volna nem részt venni rajta végig. 😒
2019. június 15., szombat
Hol kezdődik a perverzió?
Elkezdtem olvasni ezt a Nassar-sztorit a tornászlányokat molesztáló orvosról, de abbahagytam annál a résznél, hogy a szülők sokszor végignézték, mert féltem, hogy összehányom a buszt. Mert a perverzió nem ott kezdődik, hogy a doktor bácsi a kislányok hüvelyében turkál, hanem azzal a szervezett gyermekkínzással, amit az ún. élsport a felnőttek kisded játékai érdekében művel. És ne jöjjön senki nekem azzal, hogy a gyerekek is élvezik, mert ez talán igaz, de attól még belehalnak. Ez a kiszolgáltatottság kultúrája, és az ilyen közegben mindig megterem a szexuális abúzus is. Mint látható, a hülye szülők asszisztálása mellett.
Nem
A kislány talán 13 éves. Bájos, babaarcú, és láthatóan zavarban is van, amikor az utcán hozzám lép:
-- Bocsánat, tetszik nekem venni a dohányboltban egy százas piros malbit? (Vagy valami ilyesmit mondott, nem értek hozzá.)
-- Nem.
-- Bocsánat, köszönöm. (El.) Azért megkönnyebbültem, hogy nem szexet kínált.
-- Bocsánat, tetszik nekem venni a dohányboltban egy százas piros malbit? (Vagy valami ilyesmit mondott, nem értek hozzá.)
-- Nem.
-- Bocsánat, köszönöm. (El.) Azért megkönnyebbültem, hogy nem szexet kínált.
Semmi sem tökéletes
Indiában ötven fok van, és nincs víz. Ilyenkor mi van? Ilyenkor az van, hogy meghalnak az emberek. És mivel sokan vannak, sokan halnak meg. Ez üdvös a túlnépesedés szempontjából, de nem üdvös az emberiség sejt közötti állományában felhalmozódó szenvedés összmennyisége szempontjából. Semmi sem tökéletes, még a tömeges pusztulás sem.
2019. június 14., péntek
Moralizáló poszt
A NER-politológusokat, politikai elemzőket hallgatni nem azért szörnyű élmény, mert homlokegyenest másképp látják a helyzetet, mint én. Sokkal inkább az van, hogy fizikai fájdalmat okoz ilyen közvetlenül szembesülni azzal, hogy emberek, akiknek két szemük és két fülük van, és akik épkézláb magyar mondatokat tudnak összerakni, ilyen mélyre tudnak süllyedni. Ez mindig felkavar.
2019. június 13., csütörtök
Egyensúly
A magántanulói jogviszony megszüntetése újabb durva támadás az emberi szabadságjogok ellen. Gyurcsány viszont szemeket lövetett ki, szóval összességében minden rendben van.
Repülj kevesebbet!
Nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor és hova repültem utoljára. Biztos, hogy több mint húsz éve volt. És ha valami rémisztő ok közbe nem jön, nem is fogok már ebben a földi életben. Ez most arról jutott eszembe, hogy olvasom: van valami mozgalom, hogy repüljünk kevesebbet.
2019. június 12., szerda
Első osztály
Újabban néha van szerencsém első osztályon utazni, mivel ha sok az utas, akkor a MÁV egyszerűen kiírja, hogy nincs több jegy. Az valahogy nem merül föl, hogy növelhetné a férőhelyek számát. De nem erről akarok írni, hanem az első osztályról. Hát kérem, fülkés kocsik esetén pontosan ugyanolyan, mint a másodosztály. Érdekes jelenség: nem egy plusz szolgáltatásért fizetsz, hanem azért, hogy kevesebb és válogatottabb útitársad legyen. Persze csak normális esetben, ilyenkor csak azért, hogy egyáltalán legyen helyed, mert az első osztály is pont úgy tele van, mint a másod.
Költözik az ország
Amúgy az Állatkert nem költözik Felcsútra? Csak mert szerintem ez nem lenne rossz ötlet. Hely nyilván lenne rá, a Városligetben meg épülhetne végre egy rendes stadion.
Isten áldja a jó embereket!
A vége jó lesz. Tiszai pályaudvar. Az ATM nem működik. A Relay zárva. Mindhárom büfé, ahol üdítőt lehetne venni a 32 fokban, csak készpénzt fogad el. Az nekem pont egy fillér sincs. Csapdahelyzet. Mentő ötlet: hátul a Fornetti. Ott sincs kártyaleolvasó. Ezen már kiakadok, de a hölgy azt mondja: szokott maga erre járni, adok én szívesen, amit kér. Isten áldja a jó embereket!
2019. június 11., kedd
Lelket menteni
Annak idején a KISZ-ben (hehe) volt egy ilyen mondás, hogy "menti a lelkét", vagyis elkezd moralizálni, amikor egy fontos dolgot meg kéne lépni. Eszerint az eredmény fontosabb lenne, mint az, hogy esetleg folt esik valakinek a habtiszta lelkén. Valójában ez "a cél szentesíti az eszközt" elv, csak akkor még nem láttam ilyen tisztán. Ha valamire rájöhettünk azóta, az ez: Morál néne nem valami fölösleges luxus. De nehogy azt higgyétek, ma már ez nem így van. Tudjuk, hogy ez "magasabb erkölcsi szempontból" nem stimmel, de mit tehetnénk? Kényszerhelyzetekről beszélünk, arról, hogy harc az élet. Így süllyedünk egyre mélyebbre. Egyszer azt találtam mondani, hogy az erény a bűnök közötti okos választás képessége. Azt gondolom, ez így is van. De ez nem felmentés, hanem felelősség. Lelket menteni fontos feladat.
2019. június 5., szerda
Amikor
Amikor megerőszakolták a tudósokat, nem szóltam egy kurva szót se, mert nem vagyok tudós. Igaz, a többi tudós se szólt, mert nem akadémiai alkalmazott. Hát így teltek napjaink az örökös háború korában.
2019. június 4., kedd
Apokalipszis-pedagógia
Apokalipszis-pedagógia. Ha azt kérdezed, mi kéne nagyon, hát ez. Kétféle értelemben is. Egyrészt abban a közvetlenebb értelemben, hogy többet kéne foglalkozni, olyan alapvető skillekkel, mint a víztisztítás vagy a tűzgyújtás, betegápolás orvos nélkül stb. Másrészt -- és szerintem ez a fontosabb -- többet kéne foglalkozni azzal, hogy mi a fontos, és mi az, ami nem számít. Ez viszont a műveltséggel függ össze. #noirony
2019. június 2., vasárnap
Összeomlások
Tizenöt éven belül összeomlik a civilizáció, plusz jövőre nyelvvizsga kell a felvételihez. Most komolyan, miről beszélünk?
Edit néni
#kapitányom
Amikor Edit néni először jött be, hogy magyarórát tartson, az osztályt elfogta az ellenállhatatlan röhögés. Annyira nem tudtuk abbahagyni, hogy idegességében valami felmérő dolgozatot íratott velünk. Pár hét múlva már senki nem értette, mit találtunk benne annyira komikusnak. én ma sem értem.
Nem volt korszerű tanár. Négy évig előadásokat tartott nekünk, és abból feleltetett. Egy csomó füzetet teleírtam. Elmesélt egy sor regényt, ezek feladatként rögzültek bennem. Azt hiszem, egy életre meghatározta, hogy nézzek egy irodalmi műre.
Amikor válságban volt az osztály, és senki nem merte szóba hozni, hogy mi történt, ő egyszerűen elkezdett beszélni róla. És kérdezni minket. Szünetben köré gyűlt az osztály. Különben nem szokott beszélgetni velünk.
Negyedikben, érettségi előtt házi dolgozatot kellett írni egy kortárs regényről. Megírtam határidőre, de otthon felejtettem. "Akkor iskola után hazamész, és behozod" – mondta Edit néni. Ebben maradtunk, örültem is neki, hogy bizonyíthatom, tényleg elkészült. Aztán a menzán, amikor sorban álltam, váratlanul odalépett hozzám. "Imre, ha esetleg nem készült el a dolgozat, nincs semmi baj, behozod később." Ez az empátiabomba mind a mai napig meghatározza pedagógiai gondolkodásomat.
Ez a poszt dr. Alszeghy Zsoltné dr. Tési Editről (1922.11.05 – 2006.01.08), a Veres Pálné Gimnázium magyar-latin szakos tanáráról szól.
Amikor Edit néni először jött be, hogy magyarórát tartson, az osztályt elfogta az ellenállhatatlan röhögés. Annyira nem tudtuk abbahagyni, hogy idegességében valami felmérő dolgozatot íratott velünk. Pár hét múlva már senki nem értette, mit találtunk benne annyira komikusnak. én ma sem értem.
Nem volt korszerű tanár. Négy évig előadásokat tartott nekünk, és abból feleltetett. Egy csomó füzetet teleírtam. Elmesélt egy sor regényt, ezek feladatként rögzültek bennem. Azt hiszem, egy életre meghatározta, hogy nézzek egy irodalmi műre.
Amikor válságban volt az osztály, és senki nem merte szóba hozni, hogy mi történt, ő egyszerűen elkezdett beszélni róla. És kérdezni minket. Szünetben köré gyűlt az osztály. Különben nem szokott beszélgetni velünk.
Negyedikben, érettségi előtt házi dolgozatot kellett írni egy kortárs regényről. Megírtam határidőre, de otthon felejtettem. "Akkor iskola után hazamész, és behozod" – mondta Edit néni. Ebben maradtunk, örültem is neki, hogy bizonyíthatom, tényleg elkészült. Aztán a menzán, amikor sorban álltam, váratlanul odalépett hozzám. "Imre, ha esetleg nem készült el a dolgozat, nincs semmi baj, behozod később." Ez az empátiabomba mind a mai napig meghatározza pedagógiai gondolkodásomat.
Ez a poszt dr. Alszeghy Zsoltné dr. Tési Editről (1922.11.05 – 2006.01.08), a Veres Pálné Gimnázium magyar-latin szakos tanáráról szól.
A nevelési célról
(Vigyázat, spekulatív szöveg, idegen szavakkal stb.)
Mi a nevelés? c. írásomban olyasmit írtam, hogy a nevelés nem tevékenység, hanem viszony, és ezért nem is teleologikus, azaz nem célokat valósít meg. (Miközben persze vannak pedagógiai tevékenységek: oktatás, tanítás, szoktatás, fejlesztés stb., és ezeknek nyilvánvalóan van is céljuk.) Ez marhaságnak tűnhet, mert ha csak azt mondjuk, hogy jót akarunk a másiknak, már az is cél, mindenesetre valamiféle intencionalitás van benne. Csakhogy nevelési célon klasszikusan nem ilyesmit szoktak érteni, hanem inkább olyat, hogy kigondolom, milyen legyen a növendék, és arrafelé alakítom. Érdemes ilyenkor az embernek megnézni, milyen, amikor ténylegesen nevel Hát az én esetemben ilyen helyzet volt a lányaimmal (ma már felnőttek). Volt nekem elképzelésem arról, hogy milyenek lesznek, de azt hiszem, soha nem alakítottuk úgy a helyzeteket, hogy ilyen módon hassunk rájuk. Inkább az számított, hogy helyzetbe hozzuk őket, hogy szabadon dönthessenek. És egyáltalán nem olyanok lettek, amilyeneknek kigondoltuk/kigondoltam, és még azt se mondhatom, hogy mindent jól csináltam, vagy akár alapvetően meg lennék elégedve a saját nevelői mivoltommal ebben a dologban. De amit elmondhatok: hogy büszke vagyok rájuk, mert klassz emberek lettek. Azt hiszem, ez a nevelés.
Mi a nevelés? c. írásomban olyasmit írtam, hogy a nevelés nem tevékenység, hanem viszony, és ezért nem is teleologikus, azaz nem célokat valósít meg. (Miközben persze vannak pedagógiai tevékenységek: oktatás, tanítás, szoktatás, fejlesztés stb., és ezeknek nyilvánvalóan van is céljuk.) Ez marhaságnak tűnhet, mert ha csak azt mondjuk, hogy jót akarunk a másiknak, már az is cél, mindenesetre valamiféle intencionalitás van benne. Csakhogy nevelési célon klasszikusan nem ilyesmit szoktak érteni, hanem inkább olyat, hogy kigondolom, milyen legyen a növendék, és arrafelé alakítom. Érdemes ilyenkor az embernek megnézni, milyen, amikor ténylegesen nevel Hát az én esetemben ilyen helyzet volt a lányaimmal (ma már felnőttek). Volt nekem elképzelésem arról, hogy milyenek lesznek, de azt hiszem, soha nem alakítottuk úgy a helyzeteket, hogy ilyen módon hassunk rájuk. Inkább az számított, hogy helyzetbe hozzuk őket, hogy szabadon dönthessenek. És egyáltalán nem olyanok lettek, amilyeneknek kigondoltuk/kigondoltam, és még azt se mondhatom, hogy mindent jól csináltam, vagy akár alapvetően meg lennék elégedve a saját nevelői mivoltommal ebben a dologban. De amit elmondhatok: hogy büszke vagyok rájuk, mert klassz emberek lettek. Azt hiszem, ez a nevelés.
2019. május 31., péntek
Csak egy emlék
"Maguk vőlegény és menyasszony?" -- kérdezte a rendőr, amikor felírta a nevünket. Vihogtunk, mert nem voltunk azok, csak barátok, de lehettünk volna. Valami rendezvényen voltunk, és hazafelé az esti aluljáróban találtunk egy kis női karórát. Nem gondoltuk, hogy simán hazavihetnénk, hiszen ez valakié, aki elvesztette, talán keresi. De az sem látszott jó ötletnek, hogy hagyjuk ott, ahol van. Hát akkor mi? Adjuk oda egy rendőrnek! Akkoriban a rendőrök csak úgy sétáltak az utcán, nem volt meglepő, hogy éppen szembejött egy. Kicsit csodálkozott, hogy mit akarunk azzal a vacak órával, de aztán átvette, és a biztonság kedvéért felírta a nevünket. Régen volt. Ma már csak én emlékszem erre. 😞
2019. május 29., szerda
Mobiljegy
Életveszélyesen elkényelmesít az a lehetőség, hogy mobilon tudok vonatjegyet venni. Nagyon-nagyon jó amúgy, csak éppen annyira egyszerű, hogy nem is tekintem teendőnek, és egyszerűen elfelejtem. A múltkor tényleg ez történt. Jön a jegykezelő, hát mondom, elfelejtettem jegyet venni. De nehogy azt higgyétek, hogy tanultam ebből. Most is sokszor az utolsó pillanatban jut eszembe.
Sztrájk és düh
Amíg nincs düh, nem érdemes sztrájkot emlegetni. Márpedig nincs. Rossz közérzet van, és fáradtság. Ebből viszont még soha nem lett változás.
Az élet értelméről
Az egymásra találások alkotják a világ szilárd vázát. Vajon nem ez-e az élet értelme az eldologiasodás körülményei között?
2019. május 28., kedd
Valami mindig eltűnik...
Valami mindig eltűnik, pl. ilyen-olyan jegyzőkönyvek, feldobog a szívünk, most mi lesz, keressük őket, homlokunkon hideg verejték, aztán lassan előkerülnek innen-onnan, nem értjük, hogy kerültek oda, de legalább megvannak, huh. Nem így a fecskék. Most éppen kétmillió tűnt el, nem lesznek meg soha, olyan bajban vagyunk, ami nem korrigálható, szóval kár úgy csinálni, mintha lenne értelme a DOLGOKNAK: nincs.
2019. május 26., vasárnap
A kiejtésnáci naplójából
Régebben többen megróttak: mi bajom van azzal, hogy az anatómus [isium]-nak mondja az "ischium"-ot. Oké, el is fogadom, mindenütt mások a konvenciók. De most ő akadt ki azon, hogy egyesek odáig süllyednek, hogy [iszkémia]-nak mondják az "ischemia"-t. Szóval akkor most azon az oldalon pattog a nyelvi intolerancia. 😀
Intermittáló alvás
Nektek megvan ez a tapasztalat? Nekem csak azóta, hogy egész napos előadásokat hallgatok. Hogy 5-10 percenként elalszom 10 másodpercre. Teljesen követem az előadást, de elkalandozik a gondolatom, aztán rögtön visszazökkenek, és következő két dolgot konstatálom: 1. fogalmam sincs, mire gondoltam az előbb, 2. az valószínűleg nem is volt értelmes dolog, egyáltalán nem baj, hogy nem gondolom tovább, hiszen az már álom volt. Tök érdekes a dolog lélektana. :D
2019. május 25., szombat
Arról, hogy kik döntenek helyettem
Azt mondja a Momentum kampányvideója, hogy ha nem megyek el szavazni, akkor a hülye ismerőseim fognak dönteni helyettem. Ez nem igaz beszéd. A hülye ismerőseim éppúgy nem fognak dönteni, ahogy én sem. Azt kell mondanom: akár elmegyek szavazni, akár nem. A hatalom tényleges birtokosai fognak dönteni, azok, akik felszámolták a magyar demokráciát. Olyan politikusokat szeretnék, akik igaz szavakat szólnak, nem olyanokat, amelyeket a pillanatnyi politikai racionalitás diktál.
Klubkártya
Tegnap úgy döntöttem, váltok egy 50%-os StartKlub kártyát, mert betelt a közalkalmazottim :( , és hát valahogy csak kell utazni. A Keleti ugye zárva, hát gondoltam, beugrom a Nyugatiba, max. egy negyedóra. Na nem, iszonyú sor kígyózik a jegypénztárnál, ez kilátástalannak tűnik. De akkor hol? Hát ugye van ez a budapesti jegyiroda. Én még leragadtam ott, hogy valahol az Andrássyn volt egy elegáns irodájuk, az nincs messze, de gyanítottam, hogy már nem ott van. Elő a Google-t, aszongya, Teréz krt. 55. Az nem lehet messze, a Nyugati melletti házra – az Eiffel tér vagy mi másik oldalán – az van kiírva, hogy 55-57. De ott semmi ilyesmi. Megkérdezem az utcán dohányzókat, hát ők csak annyit tudnak, hogy itt semmi ilyesmi nincs. Talán a pályaudvaron. Ez igen logikus, de basszus, ide van kiírva, hogy 55. Újra keresem a neten, kiderül, hogy tényleg a pályaudvaron van, sőt azt is megtudom, hogy a 10. vágány mellett. Látok is egy irodát, de oda az van kiírva, hogy StartKlub kártya a szomszéd irodában. Szomszéd iroda? Hát van ott egy ajtó, kiírva semmi, ha ott belépsz, csak egy zárt ajtó meg egy lépcső, de tényleg minden tábla vagy ilyesmi nélkül. Isten neki, felmegyek, közben jönnek lefelé utas kinézetű emberek, ez jó jel. A második emeleten fullasztó hőségben szomorú emberek ülnek a folyosón, sorszámot húztak és várnak. Kafkai. Ki van írva, hányas kódot kell megnyomni, ha az elkészült kártyádért jöttél, de én még csak most akarom megrendelni, fogalmam sincs, azt egyáltalán lehet-e itt. De azért húzok egy 3-as kódú sorszámot. Innen már minden flottul ment, leszámítva a hosszas várakozást, és hogy átizzadtam az ingem.
A hús a macskáé
"És olyan vádlóan néz rám mindig, amikor jön a macskáért. Hogy én biztosan etetem, azért jár hozzánk annyit, nyilván ezt gondolja. Pedig szinte nem is eszik nálunk. ... Figyelj, ugye nem ettél abból a húsból? Mert azt a macskának csináltam."
2019. május 23., csütörtök
Szekértábor-háború?
"Való igaz, mintha önnek sikerülne kimaradnia a nagy szekértáborháborúból. Hogy csinálja?" – kérdezi a Magyar Hang riportere 2019 májusában. Most a hiányzó kötőjelet engedjük el! De muszáj kimondani: nincs Magyarországon szekértábor-háború. Volt ilyen a 90-es években, és volt a 2000-es években is: jobboldal és baloldal, népiesek és urbánusok, nemzetiek és liberálisok, igen, volt értelme a szekértábor metaforának. Ma nincs. Ma van elnyomó hatalom, és vannak hátukra fordult bogárként hat lábbal kalimpáló áldozatok. Ezt én nem nevezném szekértábor-háborúnak.
2019. május 22., szerda
Megúsztam, megúsztuk
Egyszer majdnem iskolaigazgató lettem. Rémülettel gondolok arra, mi lett volna. :D Pedig a hiúságom azt súgta, vágjak bele. 33 éves voltam. És miután mégis lemondtam erről, még kaptam néhány telefont tanároktól, hogy tényleg nem pályázok? De akkor már hajthatatlan voltam, akkor kerültem történelemtanárként a Károlyi Gimnáziumba, ahol valami okból egészen csodálatosan éreztem magam. Ha akkor belevágok, és netán tényleg kineveznek, alighanem tönkretettem volna az életem, meg az iskolát is. :D
Utána iszunk
Egy dolog biztos az EP-választással kapcsolatban: utána iszunk. Vagy ezért, vagy azért. Vagy csak úgy.
Tabukról
Egyre inkább azt gondolom, hogy minden kultúra a tabukon alapul. A "tabudöntögetés" persze néha hasznos, sokszor viszont egyszerűen azt jelenti, hogy már nem kötődünk semmihez, és bármit elhiszünk, amit elég meggyőzően mondanak.
2019. május 21., kedd
PC-poszt
-- És hát oda meg csak olyan gyerekeket vesznek fel... hát akik nem annyira fehér bőrűek.
-- ?
-- Szóval nemzetiségieket.
-- Nemzetiségieket? Nem értem, németeket?
-- Hát nem akarom mondani...
-- Akkor viszont nem értem.
-- Hát ott szinte minden gyerek cigány származású.
-- ?
-- Szóval nemzetiségieket.
-- Nemzetiségieket? Nem értem, németeket?
-- Hát nem akarom mondani...
-- Akkor viszont nem értem.
-- Hát ott szinte minden gyerek cigány származású.
2019. május 19., vasárnap
Hosszú ellenállásra készülve
"Legyél majdnem mindig őszinte!" Én ezt a radikális anarchista jelszót írnám a hosszú ellenállás zászlajára.
2019. május 17., péntek
Ki mit tud?
Megnéztem 10 tanulságos percet az 1977-es Ki mit tud?-ból. Az egyik érdekességet, Szinetár egy félmondatát, lejjebb megosztottam már. A másik dolog, és elég lehangoló, hogy három versenyzőt hasonlított össze a zsűri, és végig úgy hivatkoztak rájuk, hogy az első, a második, a harmadik. Csak egyetlen egyszer nevezték nevén az egyik versenyzőt, Dévényi Ádámot. A harmadik megfigyelésem, hogy Pernye András végig cigizett zsűrizés közben. :) Korjellemző.
"Váci Mihály az utolsó 30 év egyik legnagyobb költője" – mondta Szinetár Miklós 1977-ben.
"Váci Mihály az utolsó 30 év egyik legnagyobb költője" – mondta Szinetár Miklós 1977-ben.
Caligula lova
Csiszár Jenő nagykövet lett. Akit ez a hír meglepett, az nem figyelt oda, amikor Schmitt Pált köztársasági elnökké nevezte ki Orbán.
Mehr Licht!
Mehr Licht -- mondta, aztán meg is halt. Azóta se húzta szét senki azt a kurva függönyt.
Újra az agitációról
Én nem tudom, hogyan kell sztrájkot szervezni. Tényleg, nincs tapasztalatom ezen a téren, csak ülök a karosszékben és a körmöm reszelem. De. Egy dologban azért elég biztos vagyok. A sztrájkolni akarók legfontosabb (!) feladata, hogy meggyőzzék a többieket, hogy ők is akarják a sztrájkot. Ezt (archaikus elnevezéssel: az agitációt) kell a szakszervezetnek a szervezés középpontjába állítani. Különben SOHA a büdös életben nem fog sikerülni.
2019. május 16., csütörtök
ALL DIFFERENT – ALL EQUAL
Van egy álmom. Egy olyan világ, ahol nemcsak hogy minden ember egyenrangú, de feltétlenül annak is érzi magát. ALL DIFFERENT – ALL EQUAL
Az önzésről
Na most Gulyás Gergelytől megtudtuk, hogy gyereket örökbefogadni önzés. Lehet benne valami, sőt igazság szerint sokszor saját gyereket vállalni is önzés. Az én esetemben biztosan az volt, hiszen nem a nemzet, pláne nem az emberiség érdekeit tartottam szem előtt, azt meg végképp hülyeség lenne állítani, hogy a majdani gyerekeiméit. Csak nem akartam egyedül maradni.
Vivaldi
Már ofisöl: lassan egy hete a Vivaldi böngészőt használom, tök jól működik, eddig semmit nem kellett nélkülöznöm, amit a Chrome-ban megszoktam. Azt sem mondom, hogy többet tud, mint a Chrome, de pénteken berágtam, mert a Chrome makacsul megtagadta, hogy betöltse a Gmailt és a Drive-ot.
2019. május 15., szerda
Szavak nélkül maradunk
Hát én nem vagyok egy idegengyűlölő, de ez a "szavak nélkül maradtam" azért megfekszi a gyomrom. Nem baj, majd megszokom, tényleg csak arról van szó, hogy az öreg ember rugalmatlan. :)
Magyarország iszlamizácója
Nekem úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány iszlamizálja az országot. Természetesen nem abban az értelemben, hogy Allah szeretetét hirdetné, hanem az iszlám fundamentalizmus szellemi örököseként tagad meg olyan európai vívmányokat, mint az emberi és polgári jogok, a nők és férfiak egyenjogúsága és a szekularizált állam.
2019. május 13., hétfő
Pornó
Pornóvideó vasárnap 21 órakor. Ez volt kiírva a tévében. Csodálkoztam, hogy már ilyen is van, de kiderült, hogy ez egy film címe.
2019. május 12., vasárnap
Tabudöntögetés
Nem tudom elég frappánsan megfogalmazni, csak ez a bonyolult mondat bír kijönni belőlem. Szóval egy olyan országban, amely lassan egy évtizede vállvonogatva érvényesnek tekint olyan parlamenti választásokat, amelyeken rendre megsértik a legelemibb szabályokat, miért csodálkozunk, ha az állam érvényesnek ismer el csalással megszerzett felvételi pontszámokat? A jogszerűség nyilván valami hülye liberális tabu.
2019. május 1., szerda
Az értelmiségi létről
Utoljára 1982 és 88 között éreztem magam szabad, alkotó értelmiséginek, amikor az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében dolgoztam. Megkérdezték, mit akarok kutatni, megmondtam, azt mondták jól van, aztán csináltam. És még csak azt se mondhatom, hogy senkit nem érdekelt a dolog, mert érdekelte a kollégáim egy részét, segítettek és megbíráltak időnként. Ezzel semmit nem akarok mondani a létező szocializmusról, nem következik ebből az, hogy az jó volt, vagy ilyesmi. Csak azt mondom, nem jó az, hogy ma ilyen nincs. Az országnak nem jó hosszú távon. Ez most arról jutott eszembe, hogy a mai szép ünnepi napon nem tudok felállni a számítógép elől: szövegeket másolok egyik táblázatból a másikba, és közben szorongok, hogy mennyi mindent kellene még ma elvégezni.
2019. április 28., vasárnap
A fasizálódásról
A nyomorultak nyomorúságáért okolhatunk embereket és embercsoportokat vagy struktúrákat. Az előbbi kézenfekvőbb, az utóbbihoz tudás kell. Az előbbi mindig a fasizmus világa volt, az utóbbi mindig a baloldalé. És ha most azt mondod, hogy Sztálin is embercsoportok elleni gyűlöletre épített, akkor azt mondom, hogy igen, Sztálin is fasiszta volt. Ily módon az elbutulás – vagy ami ugyanaz: a hagyományról való leszakadás – szükségszerűen vezet a fasizálódáshoz. És ez történik világszerte.
A demagógián túl
Az Orbán-kormány egyik legnagyobb bűne, hogy meg sem próbál értelmes válaszokat találni korunk két igen nagy kihívásra, a migrációs válságra és a társadalom elöregedésére.
Ötkor kelni
Ötkor kelni a legkirályabb. Van egy csomó idő dolgozni. És kétszer is kávézhatsz egy délelőtt
2019. április 22., hétfő
Háttérádiózás
Vízállás-jelentés a rádióban. Távolról olyan, mintha Berek Kati szavalna egy tragikus oratóriumban.
Mi minden nem lettem?!
Mi minden nem lettem?! Nem lettem például kocsmáros. Amatőr színjátszóként játsztam kocsmárost Weöres Csalóka Péterében, azóta úgy érzem, ez testhezálló foglalkozás lenne. És irigylem a Kabait.
2019. április 21., vasárnap
Loser power
Nyilván lehet azt mondani, hogy "a feltámadt Jézus győztes" (Erdő Péter). Én mégis inkább úgy fogalmaznék, hogy a feltámadás a vesztesek erejét és hatalmát mutatja. Loser power. Ez az örömhír.
2019. április 20., szombat
Ragadozó barátaink
Nehéz dolog ez ragadozó barátainkkal. A vendégmacska nagyon is rászokott a vadászatra, egy valóságos Semjén Zsolt lesz belőle. De amennyire örvendetes a pusztítás, amit a rágcsálók körében véghez visz, annyira problémás a madarakra irányuló ölési vágy. Az imént egy hatalmas galambbal a szájában futott át a kerten. Szerencsére nem nekünk hozta. Átmászott a drótkerítésen a szomszéd kertbe, ott játszott az áldozatával. Elengedte, az vergődött, újra birkózott vele, újra vergődött. Végül csendben maradt, de a macska is csendben várt. Aztán kis idő múlva kezdődött elölről a kínzás. És s galamb még mindig élt. Elvonszolta magát egy olyan helyre, ahol nem láttam. A macska hagyta, aztán ráérősen utána ment. Még láttam, hogy a szájába veszi, a további fejleményeket nem ismerem Nehéz dolog ez ragadozó barátainkkal.
2019. április 19., péntek
Vitamódszer
"Kedvenc" vitatkozási technikám:
Arisztid: A közkeletű vélekedéssel szemben nem igaz, hogy p, ezért meg ezért meg ezért.
Tasziló: Arisztidnek nincs igaza, hiszen köztudott, hogy p.
😁
Arisztid: A közkeletű vélekedéssel szemben nem igaz, hogy p, ezért meg ezért meg ezért.
Tasziló: Arisztidnek nincs igaza, hiszen köztudott, hogy p.
😁
2019. április 18., csütörtök
Egy
Bár már régen feltűnt, de nem akadtam fönn rajta. Ti. azon, hogy az Egy magyar nábob c. Jókai-regény címében az "egy"-et mindenki hangsúlyosan ejti, mintha számnév lenne. Gondoltam, biztos azért van, mert egy címet nehéz lenne másképp mondani. De mostanában a kislányom felhívta a figyelmem, hogy ez egyáltalán nincs így, az "egy"-gyel kezdődő címeket általában normálisan mondjuk, pl. Egy jó házból való úrilány: nem úgy mondjuk, mintha egyetlen házból való lenne. Akkor miért mondjuk, hogy EGY magyar nábob? :D :D
2019. április 17., szerda
A nagypapám
Amikor -- nagyon lájtosan -- elkezdtem szivarkát szívni, azt hittem, apámat utánozom, aki nagy dohányos volt. De amikor rágyújtok, mégis inkább a költő vagyok, amint hosszan és élvezettel beleszív a szivarjába. Bár lehet, hogy ő meg a nagypapám. If you know what I mean.
2019. április 16., kedd
Rövid önjellemzés
Rövid önjellemzés. Van egy pali, van egy -- nem szakmai -- ügyünk, amiben együtt kell működnünk. Ritkán találkozunk, de már hosszú évek óta tart ez a kapcsolat. Ez idő alatt többször gondoltam arra, micsoda merev ember ez, mi az ördögért nem tegeződik velem? Mígnem egyszercsak beugrott: végül is legalább tíz évvel idősebb vagyok nála. Úgyhogy most talán ő is ugyanezt gondolja rólam -- csak egy kicsit több joggal.
Aggodalomra ok
– minden rendben? kicsit aggódtam
– ?
– hát tegnap semmit sem posztoltál a facebookra 😀 nem emlékszem ilyesmire az elmúlt 5 évben
– de mért aggódtál?
– hogy nincs-e valami nagy bajod
#beszélgetéseink
– ?
– hát tegnap semmit sem posztoltál a facebookra 😀 nem emlékszem ilyesmire az elmúlt 5 évben
– de mért aggódtál?
– hogy nincs-e valami nagy bajod
#beszélgetéseink
2019. április 13., szombat
Esetleges világunk (és az Isten)
Gimiben néha azt mondta a matektanár, hogy rajzoljunk egy "általános" háromszöget. Én gyakran a padtársnőmet kértem meg, hogy rajzoljon egyet, mert az enyém mindig vagy derékszögű lett, vagy egyenlő szárú. És most azt hiszem, hogy ez a legfélelmetesebb az életben. Hogy tele van "általános háromszögekkel", esetleges dolgokkal, sőt az egész világ merőben esetleges. Hacsak nem Isten teremtése, ami mégiscsak egyfajta magyarázat.
2019. április 11., csütörtök
A patkányfogó
A macska, akit már nem engedünk be, azóta is kitartóan próbálkozik. Vagy csak ül a kerti asztalon. Tegnap megölt nekünk egy termetes patkányt. Ez igazán szép gesztus volt tőle. És jó érzés tudni, hogy kies környékünkön éjszaka patkányok járnak.
2019. április 10., szerda
Műveltség, tanárság
Szerelmes voltam belé 16 évesen, és azt mondta, örül, hogy magyar-történelem szakos tanár akarok lenni, mert akkor én fogok majd műveltséget adni a diákjaimnak. Ez ugyan soha nem történt meg, de legalább megpróbáltam megírni, hogy mért nem megy. Az élet csupa szublimáció.
2019. április 8., hétfő
Kukac
Hát ugye van ez a ravasz, cseles dolog, hogy az ímélcímet kukac nélkül tesszük ki a honlapra (a kukac helyett valami mást írunk), hogy a spamrobotok dolgát megnehezítsük. Hát most egy ilyen címet bemásoltam egy Gmail-üzenet címzett rovatába – a kukac helyén (at) volt – és ott azonnal szabályos címzéssé alakult át. Bámulatos hol tart már a tudomány! :)
Absztrakt
Minden évben jelentkezem egy konferenciára, és ezzel egyben jelentkezem egy pofonért is, mert olyan még nem volt, hogy a tudós bírálók ne szólták volna le az absztraktomat. Olyan is volt már, hogy nem akartak beengedni, most meg küldtek egy linket, hogy hogyan kell egy tisztességes absztraktot összerakni. Azt írták, ez inkább esszé, mint kutatási beszámoló. Hát ja, stimmel. :D Ez arról jutott eszembe, hogy befejeztem a bajai előadásom (huh!), és igen, az is inkább kiáltvány lett, mint tudomány. Én már csak így maradok...
2019. április 6., szombat
Nem megoldás
Én sajnos lebénulok, ha egy szakmai diskurzusban valaki szépen, logikusan kifejti a Jobbik programját. Ez talán baj. A belső sírás talán nem megoldás. De ki mondta, hogy van megoldás?
Ölbe venni
Pszichopata kalauz ölbe veteti a kínai családdal a kisgyereket, akinek nem kell helyjegyet venni. Persze tegezi őket, de így sem értik, ezért megmutatja: leveszi az egyik üres székről a magyar utas csomagját, udvariasan elnézést kér, leül, és bemutatja az ölbe vétel lényegét. Mondanom sem kell, hogy a gyerek azért nem volt ölben, mert volt hely. Komolyan menekülni kéne ebből a világból, amíg nem késő.
2019. április 1., hétfő
Szimpatikus történet
Szombaton az írásbeli vizsga elején kifogyott a tollam. A legbénább dolog egy vizsgán, mindegy, kértem, kaptam. Ma rutinszerűen előkapom ugyanazt a tollat, simán ír. Az izgalmi állapot áttevődött a tollra: jelentkeztek rajta a szimpatikus eredetű kiszáradási tünetek.
Emberevők
A hatalom mai birtokosai perspektíván élnek. Ez a táplálékuk. Vagy ahogy ők szeretik mondani: az emberi erőforrás. Emberevők. Kevésbé képes beszéddel: az egészségügy, az oktatás és a tudomány feláldozása zajlik kevesek napi érdekeiért. Az első kettő felőrlése tulajdonképpen megtörtént. Az ellenállás utolsó zászlóvivője, arca és hőse egy szelíd beszédű matematikus. Ez persze nem jó, de jól mutatja, hogy miről van szó.
Hatvan fölött
Az MVK-ellenőr csak intett, hogy rendben, mielőtt megmozdultam volna. :o #hatvanfölöttazélet
2019. március 27., szerda
Tekintetük
Vannak emberek – többen, mint gondolnánk –, akik könyveket írnak, de szakirodalmi munkásságuk igazából feledhető. Gondolkodók, de gondolataik nem hatolnak elég mélyre. Közéleti emberek, de tevékenységük vitatható. És mégis: tekintetük nemzedékek emlékezetébe ég bele. Nélkülük még élhetetlenebb lenne a világ.
Kiegészítések
Egyszerűen van egy olyan sejtésem, hogy van az alkotás (amit létrehoz az alkotó ember) és van a közvetlen emberi hatás, ami nem nagyon számba vehető. És elég tipikus, hogy az utóbbi döbbenetesen erős, ebből azonban nem kell annak következnie, hogy az előbbi is hasonlóan erős. Vannak példák a fejemben, halottak főleg, de nem fogom megnevezni őket. Olyan is, aki sokat írt, de unom az írásait, nem is tudom elolvasni. Olyan is, aki alig írt valamit, holott dolga lett volna. Meg mindenféle "alkotás", amivel nem tudok mit kezdeni. Miközben a mögöttük álló ember valamilyen értelemben igazodási pont volt.
De még az is lehet, hogy ezek az "alkotások" nagyon is fontosak, de nem önmagukban, hanem az emberi magatartás, a "tekintet" részeként.
Hittérítők ellen
Se Jézus, se az apostolok nem térítettek énekelve és zászlókat lengetve. Ez jutott az eszembe ma este a Baross téri aluljáróban. Ők csak hirdették az örömhírt. Miért utálok minden hittérítést, és különösen a csábító, zenés-táncos happeningeket színpadokon és aluljárókban? Azt hiszem, azért, mert elaltatják az észt, a kritikai gondolkodást, és elhitetik az emberekkel, hogy megtalálták Istent. Hogy felhagyjanak a kereséssel. Pedig aki felhagy Isten keresésével, az sose találja meg. (Hoppá, ez paradoxon. De igaz.)
A Taní-tani Klubról
Valamikor a nyolcvanas évek végén volt nekünk egy teljesen spontán szerveződő klubunk. Véletlen egybeesés, de talán éppen Taní-tani Klubnak hívtuk, és az volt a mondás, hogy össze akarjuk hozni egy társaságba az oktatáskutatókat, a pedagógusokat és a pedagógusjelölteket. Néha előadókat hívtunk, néha csak úgy beszélgettünk. De mivel egyáltalán nem volt pénzünk, egy ponton úgy éreztük, jó volna, ha lenne. Megkörnyékeztük e célból Szabolcsi Miklóst, az Országos Pedagógiai Intézet igazgatóját, adna nekünk mint hasznos kezdeményezésnek némi pénzt. Pl. arra, hogy az előadóknak fizetni tudjunk. És mit ad Isten, adott emlékezetem szerint tízezer forintokat. Nagy pénz volt az akkor, mindenesetre több, mint egy átlagos értelmiségi havi fizetése. Aztán volt is olyan előadó, akit kifizettünk ebből, de úgy esett, hogy akkorra már hanyatlóban volt a klub, a pénz nagy része még megvolt, de a klub inkább csak baráti társaságként üzemelt. Az egyik utolsó meghívottunk bizonyos Pokorni Zoltán volt (neki nem fizettünk), aki akkor alapította meg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét. Nagyon szimpatikus volt, drukkoltunk a kezdeményezésnek. Aztán teltek a hetek, és minket gyötört a lelkiismeret, hogy mi legyen a sok pénzzel, és némi tanakodás után úgy döntöttünk, felajánljuk a PDSZ-nek, ott biztos jó helyen lesz. Nagyon örültek neki. (A mi kis klubunk amúgy még sokáig megmaradt mint asztaltársaság. Erzsébet Söröző volt az ott a Nagykörúton?)
A minap pedig, némi spéttel, úgy döntöttem, belépek a PDSZ-be. Hogy ne legyek már annyira szervezetlen. Mert az gáz.
A minap pedig, némi spéttel, úgy döntöttem, belépek a PDSZ-be. Hogy ne legyek már annyira szervezetlen. Mert az gáz.
2019. március 24., vasárnap
2019. március 23., szombat
Irgalom
Felébredtem és álmos voltam, és nem csináltatok kávét. Erre ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk álmosan ébredve, s nem csináltunk neked kávét? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
2019. március 21., csütörtök
Apátia
Az tök jó, hogy mi itt röhögünk Orbán magyarázkodásain. De valahogy nem látom a dühös és csalódott tömegeket a pesti utcán, amint autókat gyújtanak fel, és elfoglalják a tévészékházat.
2019. március 20., szerda
Sőt, saját kérésére
Arra gondoltam, be kéne vezetni az egyetemen is – EU-s példára hivatkozva – a közös megegyezéssel adott elégtelen fogalmát. Jobban hangzik, na.
2019. március 18., hétfő
Álmom
Ezt a kifejezést álmodtam: Yrie Chare erimona. Nem tudom, mi ez, és ez már alighanem így is marad.
Stockholm-szindróma
Stockholm-szindróma. Igazából jó egy sötét hajnalon a rázós buszon ülni. Itt nem fúj a szél, meleg van, nem kell megfelelni, sőt gondolkodni se
2019. március 16., szombat
Szijács
Amikor az ember úgy érzi, az egész világ megbolondult körülötte.
Megnéztem a szótárban, mit jelent az, hogy "sappy". Ez volt benne: "mn 1. a) nedvdús b) szijácsos c) átv életerős, élettől duzzadó". Szijácsos? Az meg mi a szőr? Rágugliztam, ezt kaptam: "A szíjács általában világosabb mint a geszt..." Jaj, hol vagyok, hová kerültem?
Megnéztem a szótárban, mit jelent az, hogy "sappy". Ez volt benne: "mn 1. a) nedvdús b) szijácsos c) átv életerős, élettől duzzadó". Szijácsos? Az meg mi a szőr? Rágugliztam, ezt kaptam: "A szíjács általában világosabb mint a geszt..." Jaj, hol vagyok, hová kerültem?
Rossz a hírem
– Mindent kurzívan látok a weboldalamon, de csak én. Mások szerencsére nem.
– Az akciós konyak?
#rosszahírem #beszélgetéseink
– Az akciós konyak?
#rosszahírem #beszélgetéseink
2019. március 15., péntek
2019. március 14., csütörtök
Szolidaritás
Pedagógussztrájk. A tantestület kisebbik fele nem megy be két órára. Az okozott kárt levonják a fizetésükből, és ellenőrizhetetlen, hogy milyen listákra kerül föl a nevük. A többiek jót röhögnek rajtuk. Ennek az eseménynek tudományos neve: szolidaritási sztrájk. De van rá egy másik kifejezés is: nemzeti tragédia. A jobb érzésű kollégák el vannak keseredve, hogy micsoda közömbösség uralkodik. Nekik sincs teljesen igazuk: sztrájkmozgalom akkor van, ha van szakszervezet, amely sztrájkot szervezni képes. A sztrájkszervezés nélkülözhetetlen (!) eleme az agitáció. Ha senki nem hív össze dolgozói gyűlést, ha senki nem próbálja meg az egybegyűlt dolgozóknak elmagyarázni, hogy miről van szó, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a megmozdulás önmaga paródiája lesz. És nem, nem igaz, hogy ennek is van hatása. Egy ilyen akció évekre vetheti vissza a szervezkedést.
2019. március 13., szerda
A Macska
Van úgy, hogy átjön az asszony. Hogy nincs-e nálunk a Macska. Néha nálunk van, néha nincs. De ugye enni nem adunk neki? Nem, persze, ugyan. Újabban – meséli az asszony – éjszaka kapar az ajtón, ki kell engedni, elmegy. De hová? Hová, hová? Hát hozzánk. Fölmászik a tetőre, kapar az ablakon az éjszaka kellős közepén. A feleségem beengedi, az helyezkedik egy kicsit, aztán alszik reggelig. Nem tudjuk a nevét, csak úgy emlegetjük, a Macska.
Az ún. fakultatív sztrájkról
A fakultatív sztrájk* már eleve egy politikai agysorvadásban szenvedő ország öngyilkos találmánya. A fakultatív szolidaritási sztrájk viszont egészen különleges csemege kultúrakutatóknak: nyilvánosan demonstrálja, hogy nincs és nem is lehetséges szolidaritás a dolgozók között, hogy erről lemondtunk, hogy ennek a korszaknak vége.
*Fakultatív sztrájkon azt értem, amikor egy intézmény, vállalat dolgozóinak egy része sztrájkol, a többiek meg dolgoznak, és ez így is van kitalálva.
*Fakultatív sztrájkon azt értem, amikor egy intézmény, vállalat dolgozóinak egy része sztrájkol, a többiek meg dolgoznak, és ez így is van kitalálva.
2019. március 10., vasárnap
A hagyományról
Van egy Esterházy-mondat, amit annyiszor idéztem, hogy a gyűjteményes kötetemből ki kellett gyomlálni, mert mégis furcsa, hogy 4-5 esszében is ugyanazt idézem. Így is benne maradt kétszer. Így hangzik:
"A tradíció azért jó, fontos, mert nem kell folyton külön mindent átgondolni, elég csak az egészet. Aki az egészről gondolkodik, az nincs egyedül."
Most még érvényesebbnek érzem, mint korábban. Borzasztó fontos lenne ezt az összefüggést fogalmilag is megragadni: nem lehet minden fogalmat – újra és újra – definiálni, és nem lehet minden értékítéletet – újra és újra – racionálisan megvédeni. Kellenek fogalmak, amelyeket vita nélkül is nagyjából azonos értelemben használunk, és kellenek értékek, amelyeket vita nélkül is mind elfogadunk. Erre való a hagyomány. Különben nem tudunk beszélni egymással, akkor pedig nincs közélet, nincs politikai cselekvés, és bármi megtörténhet. Mint a mellékelt ábra mutatja.
"A tradíció azért jó, fontos, mert nem kell folyton külön mindent átgondolni, elég csak az egészet. Aki az egészről gondolkodik, az nincs egyedül."
Most még érvényesebbnek érzem, mint korábban. Borzasztó fontos lenne ezt az összefüggést fogalmilag is megragadni: nem lehet minden fogalmat – újra és újra – definiálni, és nem lehet minden értékítéletet – újra és újra – racionálisan megvédeni. Kellenek fogalmak, amelyeket vita nélkül is nagyjából azonos értelemben használunk, és kellenek értékek, amelyeket vita nélkül is mind elfogadunk. Erre való a hagyomány. Különben nem tudunk beszélni egymással, akkor pedig nincs közélet, nincs politikai cselekvés, és bármi megtörténhet. Mint a mellékelt ábra mutatja.
2019. március 9., szombat
2015-ről
Amikor elveszítem a reményt, 2015-re gondolok. Azokra az emberekre, akik naponta mentek le a Bérkocsis utcai pincébe főzni, hagymát vágni, vásárolni a saját pénzükön, mosogatni, pedig alig volt meleg víz, szendvicset kenni, ételt dobozolni. Idegeneknek – a szó minden értelmében.
Féldisznó
Azt beszélik, hogy az akadémiai kutatóhálózat nerifikálása után minden kutató fog kapni (vagy kap fogni, már nem emlékszem) egy féldisznót húsvétra.
2019. március 7., csütörtök
Lakájmédia
Hehe, véletlenül egy kormánypárti cikket kezdtem el olvasni, és sokáig azt hittem, merő irónia. Aztán rájöttem, hogy nem, képes valóban ilyen lenni. Őrület!
2019. március 6., szerda
A nemzetépítésről (vodkával)
A társadalom egymással kommunikálni képtelen forgácsokra esett szét. Elbeszélünk egymás mellett, mindenki csak a magáét fújja. Minden politikai szerveződés lehetetlenné válik, a közügyek megszűnnek, csak gátlástalan bűnözők magánügyei vannak, akik egykor polgároknak képzelhették magukat, már csak bábuk egy Ki nevet a végén? játékban. Ha pártot kéne csinálni, ha volna értelme, ha lehetne cselekvésről álmodozni, a pártprogram középpontjába a nemzetépítést állítanám. És tudom, hogy most elborul a tekintete liberális és szocialista barátaimnak, mert a nemzet szót vettem a számra, úgy látszik, a Knausz is fideszes lett. Hát nagyon nem. És hát nagyon fura, hogy nem látja mindenki: nem lehet másképp előrelépni, csak közösséget építve, hogy legyenek közös szavaink. És ehhez az oktatást kell rendbe hozni, és a közművelődést (ja!) kell rendbe hozni, és a tudományt kell rendbe hozni, és persze az eleven jog fájáról lehulló szegényeknek jövőt adni, azaz a szociálpolitikát rendbe hozni, és persze, hogy ne a betegségektől rettegve sivalkodjunk, szóval az egészségpolitikát kell rendbe hozni, és ezt nevezem nemzetépítésnek. És ugye világos, hogy éppen ezek a dolgok történnek meg a legkevésbé. Sok minden nincs, de ami biztosan nincs, nyomokban se, az a nemzet, vagyis hogy világos legyek: az állampolgárok közössége. És ebben a helyzetben gyakorlatilag biztos, hogy egy disztopikus diktatúra felé tartunk. Mert még csak félig vagyunk benne.
Ultimátum
Nem tudom, én Weber ultimátumát valahogy úgy fordítom le, hogy az EPP-nek nincs kifogása a demokrácia fölszámolása ellen feltéve, hogy a diktátor nem anyázza a néppárti politikusokat.
2019. március 4., hétfő
2019. március 3., vasárnap
Vagy-vagy
Ha volnának Orbán hívei között keresztények, már rég nem lennének Orbán hívei. (Vagy keresztények.)
2019. március 1., péntek
A demokrácia fundamentumáról
Tldr. A demokráciával kapcsolatban az egyik legnagyobb tévedés – és a magyar rendszerváltás egyik ősbűne –, hogy azt hisszük: a demokrácia alapja az alkotmány és a jogszabályok. Ezek persze alapvetőek, de a legmélyebb alapok kulturálisak, sőt egy tág értelemben véve szinte azt mondhatnánk, nyelviek. Mert a jogszabályok ugyan elvileg pontosan fogalmaznak, de értelmezésre szorulnak, és egy ponton túl a definíciók már nem segítenek: ha az alapkérdésekben nincs egy hallgatólagos konszenzus, minden összekavarodik.
Mondok egy nem politikai példát. Ha látunk egy dohányzó kismamát, esetleg felháborodunk. De megtehetjük, hogy figyelmeztetjük: ezt nem kéne tennie. Ha visszakérdez, hogy miért, esetleg még jobban felháborodunk, de mégis el tudjuk magyarázni neki, hogy ez árt a magzatnak. Ha erre azt mondja, hogy semmi közünk hozzá, tovább nő a felháborodásunk, de belátjuk, hogy nem akar erről diskurálni, és még mindig a normális keretek között vagyunk. Ha viszont visszakérdez, hogy ez miért baj, furcsa fordulatot vesz a beszélgetés: elveszítjük a szavakat. Ugyanígy vagyunk például az emberi jogokkal. (Jut eszembe, az imént is azokról beszéltem.) Hogy egy konkrét eset jogsérelemnek számít-e, ebben segítenek a kifinomult definíciók, de egy ponton túl csak a sok korábbi konkrét megítélésen (hagyományon) alapuló "jogérzék" dönt. Ha ez nincs, kicsúszik a talaj a lábunk alól. Még inkább ez történik, amikor vitapartnerünk nem érti, miért baj az emberi jogok megsértése. És pontosan ez az elbizonytalanodás játszódik le világszerte, és különösen Kelet-Közép-Európában. A hagyomány elvesztéséről van szó, és nemcsak az ún. demokratikus hagyományokéról, amik nem is nagyon vertek gyökeret nálunk, hanem általános múltfelejtésről, a közös értékek hiányáról, arról, hogy minden magyarázatra szorulna, de nem elégséges a nyelv ahhoz, mindent megmagyarázzunk. Az ún. tabukat feszegető beszédmódban éppen ez fejeződik ki. A kulturális hagyomány egyik lényege ugyanis éppen az, hogy tudjuk, mi számít tabunak. Pl. nem nyitunk vitát arról, hogy tolerálható-e az emberevés.
Mi következik ebből? Pl. az, hogy az iskola innen nézve eminensen nagypolitikai kérdés, és hogy a magyar közoktatás évtizedek óta tartó kudarca közvetlenül felelős a demokrácia összeomlásáért. Aztán még az is, hogy a demokráciát – ha egyszer újra nekifutunk – nem állapotként, hanem projektként kell felfogni, valami olyanként, ami nem van vagy nincs, hanem "építeni" kell. Lehet, hogy egy egészen más alkotmány keretei között.
Mondok egy nem politikai példát. Ha látunk egy dohányzó kismamát, esetleg felháborodunk. De megtehetjük, hogy figyelmeztetjük: ezt nem kéne tennie. Ha visszakérdez, hogy miért, esetleg még jobban felháborodunk, de mégis el tudjuk magyarázni neki, hogy ez árt a magzatnak. Ha erre azt mondja, hogy semmi közünk hozzá, tovább nő a felháborodásunk, de belátjuk, hogy nem akar erről diskurálni, és még mindig a normális keretek között vagyunk. Ha viszont visszakérdez, hogy ez miért baj, furcsa fordulatot vesz a beszélgetés: elveszítjük a szavakat. Ugyanígy vagyunk például az emberi jogokkal. (Jut eszembe, az imént is azokról beszéltem.) Hogy egy konkrét eset jogsérelemnek számít-e, ebben segítenek a kifinomult definíciók, de egy ponton túl csak a sok korábbi konkrét megítélésen (hagyományon) alapuló "jogérzék" dönt. Ha ez nincs, kicsúszik a talaj a lábunk alól. Még inkább ez történik, amikor vitapartnerünk nem érti, miért baj az emberi jogok megsértése. És pontosan ez az elbizonytalanodás játszódik le világszerte, és különösen Kelet-Közép-Európában. A hagyomány elvesztéséről van szó, és nemcsak az ún. demokratikus hagyományokéról, amik nem is nagyon vertek gyökeret nálunk, hanem általános múltfelejtésről, a közös értékek hiányáról, arról, hogy minden magyarázatra szorulna, de nem elégséges a nyelv ahhoz, mindent megmagyarázzunk. Az ún. tabukat feszegető beszédmódban éppen ez fejeződik ki. A kulturális hagyomány egyik lényege ugyanis éppen az, hogy tudjuk, mi számít tabunak. Pl. nem nyitunk vitát arról, hogy tolerálható-e az emberevés.
Mi következik ebből? Pl. az, hogy az iskola innen nézve eminensen nagypolitikai kérdés, és hogy a magyar közoktatás évtizedek óta tartó kudarca közvetlenül felelős a demokrácia összeomlásáért. Aztán még az is, hogy a demokráciát – ha egyszer újra nekifutunk – nem állapotként, hanem projektként kell felfogni, valami olyanként, ami nem van vagy nincs, hanem "építeni" kell. Lehet, hogy egy egészen más alkotmány keretei között.
Déja vu
Amikor Gene Hackman a Gyorsabb a halálnál-ban (Sam Raimi, 1995) kivégzi a város által felbérelt bérgyilkost, és utána alázza a parasztokat, az pontosan ugyanaz a jelenet, mint amikor a Nincs bocsánat-ban (Clint Eastwood, 1992) szétrúgja a lányok által felbérelt bérgyilkos, English Bob fejét. Sőt, amikor a kártyás dicsekvőt, Ace Hanlont azzal alázza, hogy ő ott volt, szemben Ace-szel, aki csak mesél róla, az is erősen emlékeztet arra, amikor English Bobnak ugyanezt dörgöli az orra alá. Vicces ugyanakkor, hogy míg az egyik filmben szimpatizálunk a Hackman által formált figurával, addig a másikban gyűlöljük ugyanezeket a gesztusokat.
2019. február 28., csütörtök
Arról, hogy mi a sztrájk
„Mivel ez egy szolidaritási sztrájk, esetünkben most nem az a lényeg, hogy mennyi időre állunk le, hanem az, hogy minél többen vegyünk benne részt."
Szerintem figyelni kellene a megfogalmazásra, mert nem apróság. Nem az a lényeg, hogy minél többen vegyenek részt a sztrájkban, hanem hogy minél több intézmény csatlakozzon. Ez az, amit tanulni kell, amivel kapcsolatban tapasztalatokat kell szerezni: az intézmény teljes leállásának megszervezése ott, ahol a többség ezt akarja.
Szerintem figyelni kellene a megfogalmazásra, mert nem apróság. Nem az a lényeg, hogy minél többen vegyenek részt a sztrájkban, hanem hogy minél több intézmény csatlakozzon. Ez az, amit tanulni kell, amivel kapcsolatban tapasztalatokat kell szerezni: az intézmény teljes leállásának megszervezése ott, ahol a többség ezt akarja.
2019. február 27., szerda
2019. február 26., kedd
Brit álom
Azt álmodtam, hogy én vagyok a frissen kinevezett brit miniszterelnök, és egy nagy eseményen vagyok, azt mondják, a parlament alakuló ülése. De nem olyan, inkább egy hatalmas állófogadás, én fekete pólópulcsiban vagyok, a kezemben egy félüveg ásványvíz, ez egy kicsit feszélyez. Aztán sorra köszönteni kell a királyi család tagjait. Ők valami kanapékon félig fekszenek, különös régies és nőies öltözékekben. Nézem a többieket, hogy mit kell csinálni, de mindenki csak röviden megfogja a méltóságok kezét, és mintha mondanának egy-két szót a fülükbe, de semmit nem lehet hallani. Félek, hogy nem tudok majd angolul megszólalni, de aztán kiderül, hogy mindenki magyarul beszél, át is fut az agyamon, hogy úgy látszik, szinkronizálták a rendezvényt. Azt azért elhatározom, hogy a királynak (igen, akkor már király volt, meg királyné) ezt fogom mondani: I'll try to do my best. Aztán sorra kezet fogok ezekkel a furcsa alakokkal, sokan a bal kezüket nyújtják puhán, ezt furcsállom. Van, aki felíratja velem a nevem egy papírra, hogy megjegyezze. Aztán eljutok a királyhoz, de ez már homályos.
2019. február 24., vasárnap
Contra curriculum
Nagyon nagy baj az egyentankönyv, és teljesen rendben van, hogy a szakma jobbik része tiltakozik ellene. De ne feledjük, hogy nagyon nagy baj az "egyentanterv" is. A problémák mélyebben gyökereznek, mint sokszor gondoljuk.
2019. február 23., szombat
2019. február 22., péntek
Reggel a metrón
Korán reggel, az emberek ülnek a metróban, és Lokált olvasnak. Fél szemmel belelesek, persze, hogy gyűlölet és félelem. Ijesztő. Egy disztópiában élek.
2019. február 21., csütörtök
Betegirányító
– Jó reggelt kívánok! Szeretnék egy időpontot kérni XY doktorhoz.
– Sajnos nem tudunk adni, a doktor úr mind a mai napig nem adta meg, hogy mely napokon tud fogadni.
– Értem. Hát sajnos akkor gyakran kell telefonon próbálkoznom.
– Ó semmi baj, hívjon bátran, csak ne ránk haragudjon, mert mi nem tehetünk róla.
– Ugyan, dehogy haragszom magukra.
– Jaj, ha mindenki így beszélne velünk, de jó is lenne!
#éhségajószóra
– Sajnos nem tudunk adni, a doktor úr mind a mai napig nem adta meg, hogy mely napokon tud fogadni.
– Értem. Hát sajnos akkor gyakran kell telefonon próbálkoznom.
– Ó semmi baj, hívjon bátran, csak ne ránk haragudjon, mert mi nem tehetünk róla.
– Ugyan, dehogy haragszom magukra.
– Jaj, ha mindenki így beszélne velünk, de jó is lenne!
#éhségajószóra
Tüntetés-végrehajtás
Több mint 1500 ember hiányzik a tüntetés-végrehajtásból. #félrehallás #szerintemmégtöbb
2019. február 20., szerda
Rádiójáték
Ülök a cukormentes cukrászdában, eszem a somlóimat. Közben hallom, hogy az eladó lány rádiójátékot hallgat. Rádiójátékot! Nem hallom jól, de pont olyannak tűnik, mint ama régi irodalmi műsorok, amelyekben a szereplők költői szövegeket mondtak egymásnak, és közben a párbeszédet néha lassú, elnyújtott zene szakította meg. Van még olyan csatorna, ahol ilyenek mennek? Vagy az irodalmi érdeklődésű csaj egyenesen YouTube-ról hallgatja, netán offline, a Mahabháratát? De ahogy jobban figyelek, kitisztul a kép: tévét ugyan nem látok, de nyilván az megy. A Szulejmán.
Utazom
Vonatpótló busz, szól a Retró Rádió, hangulatos, de időnként megszakítják a műsort, hogy beolvassák az aktuális fasiszta uszítást. És hallgatjuk.
Hagyományról, elnyomásról
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a tudatlanság, a műveletlenség, az olvasottság hiánya eléggé közvetlenül felelős a fejünkre növő autokráciáért. Ha üres, hagyományokat nem ismerő emberek kezébe kerül a hatalom, akkor ők szégyen nélkül fognak legyalulni minden értéket, ami súrlódást okozhat.
2019. február 18., hétfő
Puskát kellett volna hozni
Krassó György kéne ehhez a melóhoz. Nem hittem volna 89-ben, hogy ezt fogom valaha mondani, de felértékelődtek a szememben a kérlelhetetlenek. (Na, sose voltak sokan.)
2019. február 8., péntek
Sapere aude!
Az ötvenes években voltak iskolai füzetek, amelyekre ez volt rányomtatva: "A tudás fegyver az imperialisták elleni harcban." Most jó lenne egy ilyen feliratos füzet (vagy póló): "Az igazmondás fegyver a fasiszták elleni harcban." Ennek pedig feltétele az igazat gondolás. Sapere aude!
2019. február 7., csütörtök
Nem kell mindig győzni
Nem tudnak szabadulni attól a téveszmétől, hogy a politikai cselekvés célja a győzelem. És ebből fakad a legostobább tévedés: hogy a győzelemért semmi ár nem lehet túl magas. Pedig a szocializmusban megtanultuk, hogy akkor is kell cselekedni, amikor tudjuk, hogy nem fog sikerülni, amikor tudjuk, hogy nem fogunk győzni. Vegyük át, hogy miért érdemes reménytelen helyzetben is lépni:
1. A cselekvésből tapasztalat származik. Legközelebb már okosabbak leszünk.
2. A közös cselekvés növeli a tömegek szervezettségét.
3. A politikai akciók szervezői ismertté válnak, tekintélyt szereznek (és közben tapasztalatot is).
Mindez persze csak akkor igaz, ha nem kötünk ócska kompromisszumokat az – amúgy is reménytelen – győzelemre áhítozva.
1. A cselekvésből tapasztalat származik. Legközelebb már okosabbak leszünk.
2. A közös cselekvés növeli a tömegek szervezettségét.
3. A politikai akciók szervezői ismertté válnak, tekintélyt szereznek (és közben tapasztalatot is).
Mindez persze csak akkor igaz, ha nem kötünk ócska kompromisszumokat az – amúgy is reménytelen – győzelemre áhítozva.
2019. február 6., szerda
2019. február 4., hétfő
2019. január 30., szerda
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
2013-ban egy országos kampányhoz csatlakozva készítettem egy videót a YouTube-ra, amelyben Orbán Viktort megszólítva foglaltam össze, hogy mi a bajom a NER-rel. Én ma már ezt nem osztogatom (ide sem linkelem be, de itt van a blog oldalsávján már régóta), ám az internet népe megtisztelő módon időről időre felfedezi és megosztja. Az egyik oldal 2016-ban egyenesen Facebook-videót csinált belőle, azóta legtöbbször azt osztják meg. Természetesen vállalom, és magam is úgy érzem, hogy nem veszített az aktualitásából, de a történelem szakon belém nevelték, hogy a szövegek keletkezési ideje – a kontextus miatt – fontos. Ezért most kihirdetem, hogy az a videó ötéves.
2019. január 28., hétfő
Kívül vagy belül?
A vonaton a legtöbb ember az ablak mellett szeret ülni, a buszon éppen ellenkezőleg. Az előbbi különben azért érdekes, mert az ablaknál érezhető a leginkább a légkondi keltette huzat. De ez csak olyan öreges szempont.
2019. január 27., vasárnap
In memoriam Sz. A.
Addig verték, amíg el nem vesztette minden erejét. Aztán meghalt végelgyengülésben.
2019. január 25., péntek
A giccsről
– Én tulajdonképpen nagyon szeretem a giccset.
– Jaj, én is! Nyálas amerikai dalok a 30-as évekből...
– De képzeld, én Horváth Pistát is imádom. – ???? De hát Horváth Pista nagyon jó, igazi tehetség!!
#jódologaközösérdeklődésikör #kordagyörgyhallgatásaközbenjutotteszembe
– Jaj, én is! Nyálas amerikai dalok a 30-as évekből...
– De képzeld, én Horváth Pistát is imádom. – ???? De hát Horváth Pista nagyon jó, igazi tehetség!!
#jódologaközösérdeklődésikör #kordagyörgyhallgatásaközbenjutotteszembe
Az emberközpontú politikáról
A jövő felszámolásának harmadik komponense -- az egészségügy és az oktatás lerombolása után -- a tudomány lerombolása. Ez egy elég koherens politika. És ebből számomra következnek dolgok. Egyrészt az, hogy egy majdani erős ellenzéki párt eszmerendszerének középpontjába éppen ezeket a humán rendszereket kell állítani. Hogy nem azért kell rendbe hozni az oktatást, az egészségügyet és a tudományt, mert rossz állapotban vannak, hanem azért, mert ezekről szól minden, az emberről. És nekem még az is következik, hogy talán most már tényleg be kéne lépni a szakszervezetbe.
2019. január 24., csütörtök
Je suis un proli
Lehet okoskodni, hogy mit jelent a "proli", és mit nem. De a "prolik" megvető emlegetése akkor is a lecsúszó alsó középosztály szánalmas védekezése marad. Je suis un proli.
2019. január 23., szerda
Anatómia
Az előbb azon kaptam magam, hogy egy kigyúrt férfi félmeztelen fotóján mélázok: nagy mellizom, deltaizom, egyenes hasizom...
2019. január 22., kedd
Anakreón reloaded
"Én már öreg vagyok, már csak a szexnek akarok élni." #valaholhallottam #anakreonreloaded
2019. január 21., hétfő
Következetesség
-- Vigyázz, hogy mit mondasz előtte, mindent azonnal továbbad. Például, hogy azt mondtad, leszarod.
-- Leszarom.
#mosthallottamakocsmában
-- Leszarom.
#mosthallottamakocsmában
2019. január 18., péntek
Tilalmakról
Olvasom egy friss cikkben, hogy nem ajánlatos petrezselymet tenni a hüvelybe. A tanács emlékeztet az Általános iskola c. csehszlovák film örökbecsű poénjára. Az iskolában az egyik órán bemondják a hangosban, hogy beköszöntött a tél, nagyon hideg van, és senkinek ne jusson eszébe megnyalni az iskola előtti vaskorlátot. A következményeket ki lehet találni...
2019. január 10., csütörtök
2019. január 9., szerda
2019. január 8., kedd
2019. január 5., szombat
A sztrájkról
Ha netán mégis lesz valami sztrájk...
Sztrájkolni ott lehet, ahol meg van szervezve a sztrájk. Ahol nem sztrájkolnak, ott nincs sztrájk. Különösen nincs olyan, hogy néhányan sztrájkolnak, mások dolgoznak. Olyan meg aztán végképp nincs, hogy leadjuk a sztrájkolni kívánó kollégák névsorát a főnöknek. A sztrájk úgy működik, hogy mindenki sztrájkol. Aki mégsem, azoknak neve sztrájktörő, és nem szeretjük őket. A sztrájkolók továbbá általában gondoskodnak arról, hogy a sztrájktörők ne jussanak be az üzembe. Erre szolgál a sztrájkőrség. Ha úgy gondoljátok, hogy ez így túl bonyolult, akkor talán nem kéne belekezdeni. Mert az béna. És a bénázás csak a hatalmat erősíti.
Sztrájkolni ott lehet, ahol meg van szervezve a sztrájk. Ahol nem sztrájkolnak, ott nincs sztrájk. Különösen nincs olyan, hogy néhányan sztrájkolnak, mások dolgoznak. Olyan meg aztán végképp nincs, hogy leadjuk a sztrájkolni kívánó kollégák névsorát a főnöknek. A sztrájk úgy működik, hogy mindenki sztrájkol. Aki mégsem, azoknak neve sztrájktörő, és nem szeretjük őket. A sztrájkolók továbbá általában gondoskodnak arról, hogy a sztrájktörők ne jussanak be az üzembe. Erre szolgál a sztrájkőrség. Ha úgy gondoljátok, hogy ez így túl bonyolult, akkor talán nem kéne belekezdeni. Mert az béna. És a bénázás csak a hatalmat erősíti.
2019. január 4., péntek
2019. január 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)