Ignác doktor országa

Szegény Semmelweisnek pont olyan seggfejekkel kellett megküzdenie, mint akik ma nem viselnek maszkot, mert minek. Vannak masszív trendek ebben az országban.

Egy vad ötlet

Ez nagyon hülye ötlet lenne? (Tényleg nem tudom, csak kérdezem, szóval ne dorongoljatok le durván. :) )

Előfizetésekből és részben önkéntes munkával fenntartani egy nyomtatott, a független (vagy inkább így mondom: viszonylag megbízható) sajtóból szemléző lapot. De a nyomtatott példányokat nem az előfizetők kapnák meg, hanem a postaládákba dobálnák, vagy utcán osztogatnák, miközben az előfizetők hozzáférést kapnának a webes változathoz. Szóval pont fordítva, mint szokás.

Arról, hogy mi a sajtószabadság

Én értem, hogy a szabad sajtót meg kell támogatni előfizetésekkel. Én is előfizetek, bár mérsékelten érzem fontosnak, amihez így hozzájutok. De. Azok, akiket elsősorban el kéne érni, nem fognak fizetni az információért. Szóval persze, csináljuk, csak ne gondoljuk, hogy ez a megoldás. A megoldás a tekintélyuralmi rendszer megdöntése.

Ferde hajlamú

Ha az Egyház nem határolódik el Osztie Zoltántól, akkor ezzel megpróbálja "a természetellenest természetesnek beállítani". Amúgy a félreértések elkerülése végett: én "nem egyes emberekről mondok ítéletet, hanem egyfajta magamutogatásról és provokációról".

Azt se tudja eldönteni...

Gyakran látok ilyet a Facebookon: azt se tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Milyen vicces! Hahaha! Szerintem ennél sokkal viccesebb, amikor az állampolgárok nem tudják eldönteni, hogy demokráciában vagy diktatúrában élnek. Hahaha!

Az alázatról

Egy homályos emlék rémlik föl a múltból. Törőcsik Mari egy felkészületlen riporterre panaszkodott, és valami olyasmit mondott, hogy nem tudta, ki az a Fábri. És ezzel nem azt akarta mondani, hogy fogalma sem volt, hanem a jelentőségét nem fogta föl. Amit itt Törőcsik felpanaszolt, az valahogy egyszerre volt az ismeret és az alázat hiánya. Ez jutott eszembe, amikor Demeter Szilárd megnyilatkozását olvastam Székely Gáborról. Felkészületlen senkik próbálják megjátszani a konzervatívot. Nem nagyon megy.

Megérdemelt pihenés

Én végül is megértem Szijjártót. Ha valaki munka közben ennyi gazemberséget kénytelen elkövetni, amivel nemcsak az életét teszi tönkre, hanem még az üdvözülésről is lecsúszik, akkor annak legalább legyen valami értelme. Egy kis jachtozás az Adrián...

Apokalipszis most

Gondoltam, csinálok egy kávét, már eltelt annyi idő az első óta. Vinném a csészém, hát ott van még benne érintetlenül a reggeli kávém. Elfelejtettem meginni. Iszonyú dolgok történülnek mostanában, talán tényleg vége lesz a világnak.

Egy megjegyzés a Pride kapcsán

Szerintem veszélyes tévedés lenne azt hinni, hogy a kormányoldali homofóbia merő primitivizmus vagy elmaradottság. Természetesen a kormányzat tele van primitív alakokkal és futóbolondokkal, akik ezen a szinten rekedtek meg. De ami őket is mozgatja, az egész más. Az egy világjelenség, amit én politikai homofóbiának nevezek. És ami nem kevésbé hatékony eszköz a fasiszta kormányok kezében, mint az antiszemitizmus volt a 30-as években. És ha így van, akkor viszont az LBTQ-emberek melletti kiállás sem egyszerűen egy kisebbség emberi jogainak védelme, hanem mindenekelőtt a fasizálódással szembeni ellenállás. Elsőrendű politikai kérdés.

Ellenzéki összefogás

Most jól látom, hogy a borsodi időközin az ellenzéki összefogás eredményeképpen sikerült egy ellenzéki fasisztát kiállítani a kormányzati fasisztával szemben? Ez jól mutatja az ország helyzetét és egyben persze a 2022-es ellenzéki összefogás ironikus jellegét is.

Egyik vagy másik párt

"Hodász András [atya] a kormányoldali támadásra úgy reagált, hogy soha nem volt, és nem is lesz egyetlen pártnak sem tagja. Magánemberként van politikai véleménye, de sosem fog egyik vagy másik párt mellett kampányolni, ahogy eddig sem tette."

Szögezzük le újra és újra: Magyarország politikai rendszere nem pluralista demokrácia, ezért az "egyik vagy másik párt" kifejezés nálunk nem értelmezhető. A kormány elleni (vagy melletti) állásfoglalás nem ún. pártpolitikai kérdés, hanem színtisztán morális döntés. A "mit tenne Jézus?" kérdése.

Nem számított rá

"Vidnyánszky Attila: ilyen szintű gyűlöletre, nyílt fenyegetésre nem számítottam." Kíváncsi lennék, hogy mire számított. Gondolom arra, hogy ez egy rendes diktatúra, ahol az emberek moderálják magukat, és nem mutatják ki ellenszenvüket a hatalom vérebeivel szemben.

Számít

A legjobb dolog a tanári munkában, hogy számít, tényleg számít. A legrosszabb pedig az, hogy ez nem számít.

Ismerkedés és közös nevező

– Láttam is mindjárt, hogy tanár! És így... a cigányok között szeret lenni? Itt érzi jól magát?
– ...
– Vagy olyan vegyes?
– Hogyhogy vegyes?
– Hát hogy cigányokkal is barátkozik, meg magyarokkal is...
– Hát mindenhol vannak jó emberek meg rosszak is.
– Na ezt akartam kihozni az egészből.

A maszkviselésről

Én nem tudom, hogy Kohlberg elmélete az erkölcsi fejlődésről rendben van-e. Szerintem amúgy nem annyira. De az biztos, hogy elég sok ember él köztünk, aki csak azért (és akkor) nem teszi a rosszat, mert (és ha) okkal félhet a büntetéstől. Ez számomra jól ismert attitűd, ezért nem csodálkozom azon, hogy hányan szarnak a maszkviselési előírásokra. Ezen kár böstörögni, a megoldást pedig már régen kitalálták, csak ugye költséges: a szabálysértést büntetni kell.

Humán forradalom?

Ha volt valami reménykeltő a NER tíz évében, akkor az a pedagógusok mozgalma volt. Miközben  a nemzet jórészt fásultan és közönyösen tűrte, hogy maffiózók ültek a nyakára és rabolták ki, addig a pedagógusok szervezeteket hoztak létre, megfogalmazták követeléseiket és tömegtüntetéseket szerveztek. Teljesen félrevezető tehát az a narratíva, amely a pedagógusokat egy homogén passzív és konzervatív tömegnek írja le. Talán valamikor ez így volt (amúgy nem), de mostanra biztosan nem erről van szó. Az igaz persze, hogy egy idő után kifulladt a mozgalom. Ennek okait nagyon is érdemes volna keresni, én röviden itt csak ennyit mondanék: a pedagógusok mozgalma magára maradt, jórészt azért, mert ezt is akarta. Görcsösen szakmai akart maradni, jóllehet könnyen belátható, hogy politikai változások nélkül szakmai eredmények nem érhetők el. A nyílt politikai fordulat tette volna érdekeltté a nem pedagógusokat, hogy a mozgalom mellé álljanak. Így viszont a kudarcok érthetően elvették a tanárok kedvét a tartós lázongástól.

Mit akarok ezzel mondani? Csak annyit, hogy érdemes volna a mozgalom újjáélesztésén gondolkodni, de úgy, hogy eleve kétkörös összefogásban gondolkodunk: egyrészt a humánszféra (pedagógusok, egészségügyiek, szociális munkások) összefogásában, másrészt a NER-rel elégedetlen tömegekkel kötött szövetségben. Ez utóbbi azért nem lehetetlen, mert egyre nehezebb nem észrevenni: a humánszféra kifosztása a NER lényegéhez tartozik. Ez a rezsim a társadalom nagy részét (a "magyar embereket") valóban "emberi erőforrásnak" tekinti: kannibálként életerejük elfogyasztása révén hozza létre az államtól függő, az államhatalmat készségesen kiszolgáló "nemzeti burzsoáziát". Azaz: a társadalom túlnyomó többségének nem adja meg a megfelelő egészségügyi ellátást és a boldoguláshoz szükséges tudást, azokat pedig, akik ily módon a perifériára sodródnak, kíméletlenül magukra hagyja. Ez olyan fájdalom, amely távolról sem csak a humánszféra dolgozóinak fáj. Egyszerűen csak fel kellene világosítani a polgárokat: "Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat." Ugyanakkor még többről van szó: a humánszféra kifosztása a jövő, a nemzet felszámolását jelenti.

A pandémia nagyon sok mindent nyilvánvalóvá tett ebből mind az egészségügy, mind az oktatás területén. A mozgalomnak minden területen a sztrájkot kell a középpontba állítani. A sztrájk azonban nem olyan, hogy ma kitalálom, holnap meghirdetem, holnapután lefújom. És főleg nem olyan, hogy aki akar, sztrájkol, aki nem akar, az nem. Programot kell fogalmazni, és fel kell készülni. A felkészülés pedig azt jelenti, hogy agitációt kell folytatni az egész országban. Első körben arról, hogy mi a cél, és hogy mit jelent a célokért folytatott harc. És csak ezután lehet az egész szakmára (és több szakmára) kiterjedő sztrájk megszervezésébe fogni. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő előkészítés mellett széleskörű szakmai támogatásra számíthat a mozgalom.

A szakszervezeteknek itt mással nem pótolható szerepe lehet. És az agitációnak egyik fő célja éppen ez kell, hogy legyen: meggyőzni a pedagógusokat (és az ápolókat stb.), hogy végre itt az ideje belépni szakszervezetekbe. Mert különben? Mert különben "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!" Nem viccelek.

Kuratórium

Nagyon meglehet, hogy a Miskolci Egyetemnek hasznára válik, ha kuratóriumában a NER-maffia prominensei foglalnak helyet. Ezt legalábbis nem tudjuk, mindenesetre nem lehetetlen. Csakhogy itt nem egy egyetemről van szó, hanem a hazánkról. A maffia minden terjeszkedése a sötétséget erősíti.

Kamuoldalakról

 Azonnal és automatikusan kikövetem azokat, akik kamuoldalak cikkeit osztják meg. Tudom, ez nekik mindegy, de innentől kezdve egyáltalán nem érdekel, hogy amúgy mi jár a fejükben, és mit gondolnak a világról. Hülyének lenni nem muszáj, ez egyéni döntés kérdése.

Lájkolhatnék

Verseket olvasok. Már kattintanék a lájkra, de ez egy nyomtatott könyv.