Bármire képes

Azt, hogy konzekvensen a fasisztákra szavaz, lényegében szó nélkül veszem tudomásul. De hogy egy telefonhívásra időpontot beszél meg, amikor majd eljönnek hozzá, megadja a pontos címet részletesen, hogy el ne tévedjenek, miközben fogalma sincs, hogy mit akarnak, és persze elmondja, hogy 91 éves, és egyedül van, ez azért már kivesz az észből. Amúgy igazából nincs kétségem, hogy tényleg hivatalos megbízásból telefonált az a nő. Csak hát éppen a hivatal az, ami bármire képes. A klasszikus maffia legalább az anyákat tisztelte.

PayPass

Egy ideje szenvedek már az OTP-kártyámmal, mert nem működik rajta a PayPass. Már csináltattam újat is, és azon se, szóval kísérteties. De most nem erről akarok panaszkodni, hanem arról, hogy több alkalmazott egyöntetű tájékoztatása szerint egyetlen OTP-fiókban sincs (!) olyan kütyü, amellyel ellenőrizni lehetne a PayPass funkció működését. Szóval ha bejelentem, hogy van egy ilyen hiba, nem tudják ellenőrizni. Most ez így hogy?

Fejlesztünk, neted

A Telekom reklámjának félreolvasása: "Azért felejtünk, hogy legyen jó neked."

örkényuralom

örkényuralom

Mi vagyok?

Már írtam itt arról, hogy sose gondoltam magam liberálisnak. Hát akkor mi vagyok? Keresztény-kommunista? Vagy Kołakowski nyomán konzervatív-liberális-szocialista? Anarcho-szindikalista? Szervezetlen trade-unionista? Egyházon kívüli katolikus? Hipokrita-feminista? Leginkább nyilván csak egy eltévedt útkereső.

De mivel manapság a liberális ennyit jelent: 'aki nem simul bele az aljasság rendszerébe', hát talán mégis liberális.

Van-e cigid?

Állok a buszmegállóban, most mehetett el a busz, senki se vár rajtam kívül. Fülemben zenedugó, baktatok fel-alá. Hátulról kerül elém egy cigány fiatalember, hogy volna-e cigim, megfizetné. A bal karja végig, körbe sötét vérben. Szivarkám van. Jó lesz az is. Kínálom – mennyit kérsz érte? Semmit. Köszöni. Valami olyasmit magyaráz, hogy a cigányok is emberek, attól, hogy cigány, még nem állat, bár vannak köztünk állatok – teszi hozzá, és a véres karjára mutat. Közben jön a fiatalasszony is a gyerekkel. Megmossam? – kérdezi, de a srác csak legyint, elmennek. A kisfiú még visszanéz, elköszön tőlem: szia! Hát így teltek napjaink az örökös háború korában. #legendary99

Könyörgés közéletért

Én nem tudom, hogy tehetünk-e még valamit a civilizáció pusztulása – a jövő feloldódása, a futurolízis – ellen. De azt elég biztosan tudom, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, a vegán életmódra való áttérés stb. csak pótcselekvések. Ha van megoldás, az a kormányok kezében van. Ha mi tehetünk valamit, az az, hogy elvesszük a hatalmat a primitív, infantilis bohócoktól, és felelősen gondolkodó emberek kezébe adjuk. Ja, hogy ez lehetetlen? Oké, akkor mind elpusztulunk.

Az igazi tanár

Az igazi tanár az életével tanít. Kegyetlen teher.

Jót röhögünk a markunkba

Miért jó öregnek lenni? Örkény lényegében megírta. Akik amúgy is pont akkor halnának meg, amikor eljön a világ vége, azok jót röhögnek a markukba.

Utólag

Két kemény munkával töltött hétvégi nap. Már a szombati felkelés olyan volt, hogy a pokolba kívántam az egészet, és vasárnap délutánig azt néztem, mikor lesz már vége. És aztán vége lett, és úgy érzem, valahogy nagyon jó volt. Sokszor van így...

Utolsó órák

"Utolsó órák Magyarországon..."
-- Szóval B is külföldre költözik.
-- Ja, nem, egy macskát visznek külföldre.
-- Ja, nem, B már Angliában van, most viszik utána a macskáját.
#azutolsóoltsaleavillanyt

Yin és Yang a 60-as években

Amikor én még kicsi gyerek voltam, mindenből kettő volt. Nehéz lenne szétszálazni, hogy ez a gyermeki lélek működéséből fakadt, vagy a 60-as évek szűkös világából.
- Kétféle kockasajt volt: Mackó és Csárdás.
- Kétféle üdítő: Bambi és Utas (Utasüdítő).
- Kétféle kenyér: fehér és barna.
- Ünnepek idején anyám kétféle tortát sütött: csokisat és citromosat.
- Kétféle lekvárt tett el: sárgabarackot és szilvát.
- Kétféle trafik volt: az egyikben a cigi mellett édességet lehetett kapni, a másikban apró játékokat (pl. katonákat).
- Jut eszembe, kétféle katona volt: fém és műanyag.
- Apám pálinkát főzött, és egy részéből likőr készült. Így a vendégek mindig választhattak: erőset vagy édeset?
- Kétféle tévé volt: Orion és Videoton.
Stb.

Tolószékben

Üzenem a pesti srácoknak, hogy azt a bizonyos széket általában nem kell tolni, mert a mozgássérültek maguk kezelik. Szóval elég nagy bunkóság tolószékes emberekről beszélni.

Pygmalionized

Azt hiszem, Szebenyi Péter fogalmazta meg egyszer, hogy legtöbbször olyan fiatalok mennek el tanárnak, akik jó tanulók voltak. Ez azért probléma, mert nem tudják, milyen rossz tanulónak lenni, így eleve kevésbé tudnak empatikusak lenni azokkal, akik gyengébben teljesítenek. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy általános igazság, nem érdemes ellenpéldákat keresni, az azért szerintem elfogadható, hogy ez egy szellemes és elég fontos meglátás. Magam is általában jó tanuló voltam, és bár nem szerettem iskolába járni, azért ahhoz voltam hozzászokva, hogy a tanárok szemében elismerést és büszkeséget látok. Csupa olyasmit, ami ösztönzést jelent a további erőfeszítésekre. Először másodéves egyetemista koromban tört meg ez a trend. Egy rossz periódus volt az életemben, a vizsgákon rossz jegyeket kaptam, a szemináriumokon oltári hülyeségeket mondtam, ha egyáltalán muszáj volt megszólalni. Hihetetlen fontos élmény volt pedagógiai szempontból: először tapasztaltam meg, hogy néz a tanár a rossz tanulóra. Borzasztó volt, és borzasztóan tanulságos. Most, hogy megint tanulok, újra nagyon izgalmas élmény szakmailag ( :) ) megtapasztalni a hülye (= lassan tanuló) gyerek státuszát. Ezzel a tapasztalattal – ami voltaképpen azonos azzal, amit Pygmalion-effektusként ismer a szociálpszichológia – majd kell valamit kezdeni elméletileg. :D

Szűkölő?

A szabadság egyre szűkülő körei...