Öregszem

"Most elmegyek infarktust kapni" – idéztem (félig) tréfásan, és azonnal segítő karok nyúltak felém. Ez a telefonbeszélgetés "örök pillanatként" égett bele a szívembe. És ma úgy gondolom, életem egyik nagy ajándéka, hogy része lehettem annak a munkatársi ÉS szeretetközösségnek, amelynek tagjai Ádám Anetta, Juhász Orchidea, Lubinszki Mária, Szurmai Éva, Ugrai János és utóbb Makrai Kata voltak, és ahol a másikért érzett aggodalom mindig fontosabb volt, mint a Dolgok és az Ügyek. "Sajátos szervezeti kultúra" – mondta erre valaki rosszallóan. És a maga szempontjából bizonyára igaza is volt. Öregszem. Szentimentális lettem.

Moll

Mozarttal kapcsolatban Annától kértem tanácsot, mert ő kiemelkedően szerepelt az országos Mozart-versenyen. Gimisek voltunk, szóval ez még a történelem előtti időkben volt. Azt találtam ki, hogy zongoraversenyeket szeretnék hallgatni, és Annától kérdeztem, hogy melyiket vegyem meg lemezen. Azt mondta, hogy ez és ez a leghíresebb, de szerinte a d-moll a legjobb. Örültem, mert valami okból úgy éreztem, hogy a moll az én világom. Meg is vettem egy lemezt Fischer Annie-val, valóban csodálatos volt, ma is imádom.

Az általam egyébként nagyra becsült Makarenkóval is ez volt a fő bajom. A dúr hangnem. (Amúgy egy kicsit Loránd Ferivel is, aki legnagyszerűbb hazai követője volt.) Anton Szemjonovics valamiért dúr hangnemnek nevezte az általa preferált életérzést, amit most meg sem próbálok kifejteni. Én mindenesetre maradok a mollnál.

A verseny ellen

Nincs olyan, hogy egészséges versenyszellem, ahogy nincs egészséges gyűlölködés sem. Együttműködés van – vagy halál.

Tűzijáték

Azelőtt a kommunizmus jelképe volt a tűzijáték, most a fasizmusé. Kis ország vagyunk, nincs gazdag jelképtárunk.

A célok és az élet

"Az vagy, ami a célod." Van, akire ez a mondás nagyon ráillik, tőlem teljesen idegen. Mindig voltak céljaim, köztük fontosak is, de az életem majdnem mindig kívülesett rajtuk.

Pink education

"Pink education" – Jézusom! Egy ismerős tanárnő így reagált az ÁSZ anyagára messengeren: "Hát ez mi a fasz, kérdeztem volna, ha nem itt élnék." Szívemből szólt.

Relatív

Nem szabad a NER-t a kommunista diktatúrákhoz hasonlítani – mondta a szakember. Hiszen nálunk nincs politikai pszichiátria, rendőrségi verés stb. Szerintem igaza van. A kényszermunkatáborban nosztalgiával fogunk visszaemlékezni 2022 szabad levegőjére.

A gazdagságról

Azt soha nem gondoltam, hogy a szegénység dicsőség, és amellett sem szívesen érvelnék, hogy a gazdagság szégyen. De az utóbbi gondolat gyerekkorom óta bele van tetoválva a zsigereimbe (képzavar).

Szupererő?

Fiatal pár ül a villamoson, kezükben sör, csomagjuk a szemben lévő két ülésen. Miközben közeledem, a lépteimet nem is lassítva, szúrósan nézek a csaj szemébe, csak oda, a csomagokra nem. Azonnal nyúlnak a csomagokért. Én persze megyek tovább. Mindig szerettem volna egy ilyen szupererőt.

Ami jó, az jó

Azért az egyik legszebb öröm: literes üveget felbontani. A tudat, hogy még nagyon sok van benne.

A hagyomány természetéről

Azért az egy nemzeti tragédia, hogy Magyarországon a szórakoztató művészetek múltja egyszerűen elenyészik, mintha soha nem lett volna. Jut eszembe, Gina Lollobrigida júliusban volt 95 (!) éves, ha van valaki, aki hallotta már ezt az igét.

Papó

Már hivatalos és nyilvános: december végén megszületik első unokám, egyben első férfi utódom. Papó leszek.

Nincs igazam szindróma

Irigylem azokat, akik folyton kiakadnak mások helytelen viselkedésén. Én, ha valaki másképp reagál, mint ahogy szeretném, rögtön arra gondolok: biztos rosszul tudom a szabályokat. Összhangban van ez azzal a másik tulajdonságommal, hogy ha valaki vitába száll velem, mindig úgy érzem – és mélyen, belül érzem így –, hogy neki van igaza. Ez azért nem jó.

Vegyünk országot!

Esetleg Elon Musk megvehetné Magyarországot... Amúgy talán már meg is vette, és most kísérletezik. Mit lehet megtenni egy nemzettel?

Tűpontos líra

Amikor azt olvasom versekről, hogy tűpontosak, kibiztosítom a vodkás üvegem.