Így megy ez Közép-Európában

A szlovák rendőrfőkapitány megpróbálta felakasztani magát a mackófölsőjével. Így megy ez, gondolom, korábban nagyobb legény volt, és azt hitte, örökké neki áll a világ.

Délutáni álom

Azt álmodtam ma délután, hogy vettem valami darálót apámnak karácsonyra, de nem emlékeztem, hova tettem. Ahogy kerestem, elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megvettem-e, aztán rájöttem, hogy hiszen apám már nem is él.

Leépítés miatt

Karikó Katalin 1985-ben leépítés miatt hagyta ott a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot. Erről ennyit.

A szeretetről és a békéről

Magunk számára a tökéletességet kérjük, felebarátunk számára pedig a boldogságot. És soha nem fordítva. A tökéletesség pedig a szeretet, a boldogság pedig béke a testnek és béke a léleknek.

Nyelv és műveltség

Sokak szerint úgy tanulunk meg hatékonyan egy nyelvet, ha bizonyos tárgyakat idegen nyelveken tanulunk. Szerintem meg fordítva: úgy szerzünk műveltséget hatékonyan, ha nyelvtanulás közben foglalkozunk más tantárgyak témáival.

Antifasiszta népfront

Hát létrejött az antifasiszta népfront. Tényleg, így is kéne hívni. Ja, azt nem lehet, mert nem hangzik jól. Na most ment el a kedvem az egésztől. Na de a lényeg: ebből az egészből csak akkor lesz egyáltalán valami, ha nem a győzelmet tekintik az egyetlen célnak, hanem az odavezető utat. Ha az ellenzék meglátja ebben a lehetőséget arra, hogy definiálja magát, ha lesznek elveik, és elkezdik szervezni a népet. Ja, a népet.

Valami bűzlik Dániában

Ez a nyércmizéria Dániában tisztára olyan, mint egy dán film.

A király meztelen

A műveltségi tárgyak alapvető funkciója az, hogy megfossza a fiatalok túlnyomó többségét a műveltségtől. Az online oktatás ezt jobban leleplezi, mint bármi más eddig. A király meztelen, barátaim.

Biztatom magam

Ha az esti imát végig tudom mondani – pláne ezt ki is tudom posztolni szemüveg nélkül –, még nem vagyok teljesen részeg.

A különbségről

A konzervatív kormányok támogatják, a fasiszta (és kommunista) kormányok csicskítják az egyházakat.

Nézeteim rövid foglalata

Nézeteim rövid foglalata (mert bazmeg egy bekezdésnél hosszabb szöveget már nem szokás elolvasni):

1. A demokráciát ma elsősorban az fenyegeti, hogy a választópolgárok bunkók, és részben futóbolondokat, részben üresfejű karrieristákat választanak meg képviselőnek. Ezeket aztán könnyen irányítani tudják dörzsölt maffiózók.
2. A megoldás egyszerű: edukálni kell a polgárokat. Nem szükségszerű, hogy a lakosság örökre ilyen bunkó maradjon.
3. Jó közoktatást csinálni – a közhiedelemmel ellentétben – nem nehéz, voltaképpen semmi más akadálya nincs, csak az, hogy a politikai osztály nem akarja.

Félreolvasás

Kultúraépítésre használja a kormány a válsághelyzetet (klientúraépítésre) #félreolvasás

Kísértésekről

"...egy magát kereszténydemokratának tartó pártnak nagy lehet a kísértés, hogy a saját hitét társadalmi normává formálja." (Gyurcsány) Nem, nincs ilyen kísértés. Kár a cinikus fasizmust világnézeti politizálássá kozmetikázni.

Bass

Ez vicces: rákerestem Bass Lászlóra, és a Google kiadta az összes László nevű basszust.

Fasizmus és konzervativizmus

Egyszer szépen, okosan beszélni kéne arról, hogy a fasiszta ideológia miért nem konzervatív dolog. Tagadhatatlan, hogy vannak konzervatív gyökerei, mégis radikálisan más. Mindig gyökeres fordulatról beszél, azaz a forradalmak nyelvét használja. Ennek megfelelően át akarja alakítani a mindennapi életet, azaz folyamatosan erodálja az otthonosság érzetét. Imádja a tabudöntögetést, a régi értékek elvetését. És ami talán a legfontosabb: előszeretettel kínál ellenségképet, azaz uszít bizonyos embercsoportok ellen. A konzervativizmus pont nem ilyen. Jelszava inkább ez: a nyugodt vizet nem szabad felkavarni.

Arról, hogy mi a konzervatív

A politikai homofóbia nem konzervatív dolog. Hazugság pl. úgy beszélni, hogy a Szájer-botrány azért vicces, mert ellentmondásban van a Fidesz konzervatív ideológiájával. Mivel???

Rule of Law

Különös érzés megérni, hogy a jogállamiság (RULE OF LAW) alkudozások tárgyát képezheti az EU-ban, mi több, felpuhítható, relativizálható. Valamikor hittünk Európában, ami – úgy tűnik – lassan maga is az orbánizmus martaléka lesz.

Csak HDS

Az Across the Borderline-t tényleg világsztárok énekelték. De csak Harry Dean Stanton előadásában szólal meg. Ki tudja, miért?

Mindmeghalunk

 Ha jól értem, az EU beverte az utolsó szeget a magyar demokrácia koporsójába. Köszönjük, Frau Merkel!

A Párbeszéd és az alaptörvény

A Párbeszéd alaptörvénybe akarja foglaltatni, hogy csak népszavazás után lehessen kilépni az EU-ból. Erre parlamenti súlya alapján nyilván minden esélye megvan. És ha módosítják, az nyilván gránitba van vésve, és nincs az az isten, aki visszacsinálná. Édes faszom, mit gondol ez az ellenzék a saját feladatáról?

Nehéz angolul

 "a bortherhood and sisterhood of men" – egyszer (vagy többször) John Lennon így énekelte. De ez vajon rendben van-e? #nehézangolul

Commercial

Meghallgattam a Dynamite-ot a BTS-től. Arra számítottam, hogy számomra élvezhetetlenül szar lesz. Hát nem ez helyes kifejezés. Annyira semmilyen és hétköznapi, amennyire csak lehet. Hát ezzel van tele a tévéből ömlő reklámvilág. 665 millió letöltés a YouTube-on.

Mindhülye

"apokalüpszosz" #anapszava #BogárLászló

Szájer halálos bűne

Igen, Szájer csúnya dolgokat csinált. De ne feledjük, hogy mind között a legcsúnyább az a visszataszító szerep, amit a Magyar Köztársaság demokratikus államrendjének megdöntésében játszott. Ez az ő halálos bűne, a többi csak Monty Python.

Hazudnak

Hazudnak éjjel-nappal, hazudnak minden hullámhosszon. Hazudnak a szavaikkal, hazudnak a kérdéseikkel, hazudnak a tetteikkel, hazudnak az életükkel. És ezt mindenki tudja kezdettől, aki nem segghülye. Én csak azt nem értem, hogy akkor mi a bajuk Gyurcsánnyal.

Árnyalatok

Bírom, amikor árnyalt megközelítést és kölcsönös megértést prédikálnak egy erőszakolási ügyben. #RudolfPéter #freeszfe

A nyitott társadalom mint gázkamra

Miközben joggal akadunk ki azon, hogy DSZ holokauszt-relativizáló, szinte szó nélkül megyünk el állításának hajmeresztő tartalma mellett. Hogy ti. nem valami szörnyűséget, hanem a szabadság elvét hasonlítja a gázkamrákhoz. "Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni."

Félreolvasás

 "A vértócsa közepén lemond Szájer József." (vétócsata) #félreolvasás

Ha ötösöm lenne

– És mit csinálnál, ha tényleg megnyernéd az ötöst?

– Semmit. Vagyis olvasnék. Esetleg írnék. Meg járnék konditerembe, hogy teljesen ne satnyuljak el. És befejezném a félbehagyott gyógymasszőrképzést, mert nem esett jól abbahagyni. Persze nem akarnék masszőr lenni, de rendesen kitanulni az emberi testet, az jó volna. Meg talán újra önkénteskednék a hospice-ban. Máris pont elég arra, hogy kitöltse az időm.

– Igen, ha nem kéne dolgozni, tanulni volna jó.

– Persze zenét nem tanulnék, pedig az lenne a legnagyobb vágyam. De az alaptehetségem hiányzik hozzá. Legszívesebben talán szaxofonoznék pedig. 😅

Kell valaki, aki megbocsát

Hogy ez a Demeter mekkora fasz! Amúgy kéne neki valaki, aki megbocsát, mert így borzasztó lehet.

Sorosozók

A Soros elleni uszítás próbakő. Aki ezt űzi – mint Demeter Szilárd –, az nem téved, és nem a beteges elveit követi, hanem cinikusan hazudozik, mert Orbán kezes kutyája akar lenni.

A nap szava

"percepciós érzetek" #anapszava

Bukowski

Bukowski azok közé a művészek közé tartozott, akik pontosan tudják, hogy ebben a világban nem lehet élni. A beilleszkedés halál, és csak a törvényen kívüliek szemében van melegség. Janis Joplin volt ilyen, meg Vonnegut.

Születésnapra

A saját öregedésemet nem magamon és nem a velem egykorúakon, és nem is a nálam fiatalabbakon látom leginkább, hanem mindig a nálam kb. tíz évvel idősebb hírességeken. Akikről megtanultam, hogy fiatalok, aztán íme, 70 körül vannak. Lengyel László holnap lesz 70, Isten éltesse!

Férfi és nő

Szerintem Alaptörvénybe kéne foglalni, hogy a kutya férfi, a macska nő. Továbbá: a szarvas férfi, az őzike nő.

Hamis prófétákról

Az abortusz körüli harc nem az életről szól, és nem a választásról, hanem egyes-egyedül az irgalmasságról. Az álruhába öltözött lengyel kormány minden eddiginél nagyobb csapást akar mérni a krisztusi szellemiségre. És ugyanennek a folyamatnak a részesei vagyunk Magyarországon is.

Egy sor alapelvvel szemben

"Politikai ukáz a köztévében: egy sor alapelvvel szembe mennek a hangfelvételen szereplő kijelentések." Hát így is lehet mondani. Én inkább úgy mondom: mocskos gazemberek rombolják szét a hazámat. És tehetetlenül nézzük.

Nem muszáj hősnek lenni

 Ragaszkodnak hozzá, hogy hősök legyenek belőlünk. Isten mentse meg őket attól, hogy így legyen.

Járványdiktatúra

A rendkívüli állapot meghozta a kormány számára a Paradicsomot. Rágyújthatnak a gyerekszobában, elvihetik Apa kocsiját, választási törvényt módosíthatnak, rugdoshatják az LMBTQ-embereket. A járvány a diktátor legjobb barátja.

Pürrhoszi

Nem volt kérdéses, hogy Vidnyánszkyék végül győznek. De mit nyernek? Egy sztrájktörők által működtetett, morálisan amortizálódott egyetemet. A kultúrarombolás ismét sikerült.

Idézetekről

 Az idézeteket gyűjtő oldalak közös sajátossága szerte a világhálón, hogy egyik se adja meg a forrást.

A divat és az ős-mogorva

Egyszer sok évvel ezelőtt egy ős-mogorva művésszel készítettek interjút a rádióban, és a riporter valami olyasmit mondott egy megnyilvánulására, hogy ez mostanában nem divat. "Szarok én arra, hogy mi a divat" – hangzott el a tömör válasz. Azóta várom az alkalmat, hogy én is élhessek ezzel a fordulattal. 😀

A butaságról

Azt mondják, ne nevezzük hülyének a hatalmon levőket, mert amit csinálnak, nem butaságból, hanem okos politikai számításból teszik. Pedig lehet valaki egyszerre politikailag okos, és mégis buta, ha eladja a szörnynek a lelkét. Az ugyanis kell a boldogsághoz.

Tervezgetek

Soha nem akartam hirtelen szívhalálban meghalni. De most valahogy úgy találom, hogy a fulladásnál mégis jobb. Az utóbbiban volt elég részem gyerekkoromban. #tervezgetek

Hűtőlámpa

Van egy Candy márkájú hűtőnk, és abban van egy belső lámpa – amint az hűtőknél nem ritka. Úgy van a konstrukció kialakítva, hogy ha kiég a lámpa, az egyszerű polgár nem tudja szétszerelni, ezért szerelőt kell hívni. Telefon a szakszervízbe: a lámpa, a kiszállás és a szerelés együtt 23 ezer forint. Ööö... nem is olyan fontos az a lámpa.

In memoriam

A 20-21. század egyik legbizarrabb torzszülémye: a tehetséges művész, aki hatalmat kap a Szörnyetegtől, és azt hiszi, jóra tudja használni. #inmemoriam

Bebetonozza

Ezt álmodtam félálomban: "Bebetonozza a szemét, aztán mehet, amerre lát."

Gendersemleges

Az is a szörnyek malmára hajtja a vizet, amikor a média azon rugózik, hogy X vagy Y gendersemlegesen akarja nevelni a gyerekét. Futóbolondokat úgy állít be, mintha egy trendet képviselnének, és ezzel félelmet kelt. #balázsék

Nyugdíjas diszi

Bazmeg, azt álmodtam, hogy disszertációt kell írni a nyugdíjba vonuláshoz. Már meg is volt a témám (fogalmam sincs, mi), nehogy már ezen múljon. De akkor egy társaságban valaki azt mondta, minek foglalkozom még ezzel, elő is vett valami könyvet, abban benne volt a nevem meg a disszertációm témája, és valami táblázatból kinézte, hogy az én esetemben a benyújtástól számított 12 évnek kell eltelni a nyugdíjba vonulásig. Shit.

Nooormális?

"(Pl. a férfi uralma a nő felett a normális szexuális aktusban.)" #GyörgyJúlia #nooormális?

This is how it goes

Embertelenség esetén mindig kéznél van a mentség: itt így mennek a dolgok. Ne akard, hogy a rendőrök gondolkodjanak, a politikusok igazat mondjanak, a szerkesztők ne adják el az anyjukat egy ütős hírért, ne akard, mert hát ez a dolguk. This is how it goes. Az a bátorság, amikor azt mondjuk erre: nem. Az ember akkor is ember, ha rendőr, ha politikus, ha szerkesztő. A találkozás kultúrája fontosabb, mint az érdekek kultúrája. Azt hiszem, ez Ferenc pápa tanításának lényege.

A gerincről

Nem a politika puhítja föl az emberi gerincet, hanem a Gonosszal kötött szövetség. És ez nem a politizálásból következik, hanem személyes döntés eredménye.

A keresztény megoldás

A járvány áldozatainak minimalizálására kell törekedni vagy a munkanélküliség és általában a gazdasági recesszió pusztító hatásait kell csökkenteni? A keresztény megoldás az lenne, ha a gazdagok összefognának a kisemberek megmentéséért. Tudom, hogy nem lesz így, főleg, mivel a big business is áldozatnak érzi magát, és a maga mércéje szerint az is. De ettől függetlenül ki kell mondani, hogy ez a keresztény megoldás.

Öröklés, tanulás, tolerancia

Én pl. nem szeretek utazni. Ez viszonylag ritka, utazni majdnem mindenki szeret. Biztosra vehető, hogy ez egy tanult tulajdonság, nem nagyon merül fel a genetikus eredet gyanúja. És mégis: senki se akar ebből kigyógyítani, holott – ha együttműködöm – ez feltehetőleg sikeres lenne, ügyesen ki lehetne találni az átnevelés hatékony módszereit. Miért? Nyilvánvaló a válasz: mert ez az averzióm senkit se irritál. "Ha nem szeret utazni, majd nem utazik, oszt jónapot" – gondolhatja joggal az olvasó. Következtetés: hogy a társadalom toleráns-e egy tulajdonsággal szemben, annak semmi (de az égvilágon semmi) köze nincs ahhoz, hogy az tanult vagy genetikusan meghatározott tulajdonság.

A politikai képmutatás rétegeiről

Azt szokták mondani, hogy az Orbán-rendszer demokráciának mutatja magát, de valójában autokratikus jellegű. Közelebbről megnézve azonban látható: az Orbán-rendszer egyáltalán nem akarja a szabadság vagy alkotmányosság látszatát kelteni. Inkább úgy viselkedik, mint az egyszeri pártfunkci a szocializmusban: "Az elvtárs ne csak hirdesse, hogy diktatúra van, hanem viselkedjék is ennek megfelelően!" Ha például tárgyalások kezdődnének a kormány és a lázadó SZFE között, az azt a látszatot keltené, hogy demokrácia van, és ez a látszat hosszabb távon végzetes lehetne a rendszerre. Persze van egy olyan layer is, hogy ez demokrácia, de ez egy olyan hazugság, amelyről mindenki tudja, hogy hazugság, csak néha muszáj eszerint beszélni. (Különben ezek a legkártékonyabb hazugságok.) Azaz ebből a szempontból minden pontosan úgy van, mint a kommunizmusban: volt "szocialista demokrácia", amelynek amúgy tényleg voltak demokratikus elemei, de kifejezetten vigyázott a rendszer arra, hogy senki ne élje bele magát abba az illúzióba, hogy szabad.

Leiterjakab

"Ha ezekben az államokban valaki eléri a húszéves kort, fújhatja a szél a fejét, s vágtathat a hajszálai között."

"Once citizens of those states reach their maturity, they can let the wind, and all too often the pavement, run through their hair."

És ez nyomtatásban megjelent drága pénzért.

Az eszmék pluralizmusáról

Az a tapasztalat, hogy léteznek az én nézeteimtől eltérő, de teljesen értelmes és védhető nézetek, elementárisan szükséges ahhoz, hogy ne legyek manipulálható. Ha egy olyan szociális közeget látok magam körül, ahol minden értelmes ember ugyanazt gondolja, akkor ennek a közegnek minden változása automatikusan az én nézeteimet is megváltoztatja.

Az én kis forradalmam

Elkezdtem használni a Facebookot (2007 lehetett), és nagyon tetszett. Éreztem, hogy beszippant, de azt gondoltam, ez így lesz jó. Aztán ezt gondoltam: ha pedagógusként meg akarom érteni a fiatalokat, használnom kell azokat a médiumokat, amiket ők is használnak. Éspedig teljes mélységükben. És akkor már büszke voltam, hogy jobban ismerem a Facebookot, mint a fiatalok. És tudtam, hogy függő vagyok, de azt gondoltam, hogy ha meg akarom érteni a Facebook-függő fiatalokat, akkor nekem is függővé kell válnom. És aztán rájöttem, hogy a Facebook nagy társadalmi károkat okoz. De azt is gondoltam, hogy ez elkerülhetetlen. Aztán rájöttem, hogy mindezt csak azért gondolom, mert függő vagyok. És akkor bejelentettem, hogy le akarok jönni a Facebookról. És a barátaim türelmesen elmagyarázták nekem, hogy ez csak egy eszköz, és ha jól használom, nem árt. És hogy szükségük van rám a Facebookon, mert olyan jókat posztolok. De szerencsére volt elég erőm, hogy mindezt figyelmen kívül hagyjam.

Buborék

A posztmodern média, és különösen a Facebook által létrehozott véleménybuborék egy különösen fontos jelenség. Nem értem még pontosan, de azt látom, hogy nagyon sokan félreértik, és ebből kifolyólag le is becsülik. Általában azt gondolják, az ezzel a baj, hogy az ember csak a sajátjával egyező véleményeket hallja, és így téves képzet alakul ki benne a világról, a megoldás tehát az lenne, hogy nyitottabban kell tájékozódni. Ez biztosan a probléma része, de nem a lényege. A véleménybuborék számomra azt jelenti, hogy a kommunikációnak az a formája vész el, ami a demokrácia lényege: hogy megpróbáljuk egymást rábeszélni valamire, és különösen hogy a társadalom politikailag iskolázottabb része próbálja felvilágosítani és cselekvésre ösztönözni a politikailag kevésbé iskolázott részt. Így alakulnak ki közösen vállalható politikai akaratok. Ezt a dolgot a munkásmozgalom hagyományosan agitációnak nevezte. Ezt teszi tönkre a Facebook által létrehozott véleménybuborék, amiben tehát nem az a veszélyes, hogy nem ismerjük meg pl. a kormánypártiak véleményét (őszintén? kurvára nem érdekel), hanem hogy nem teszünk kísérletet a passzív tömegek meggyőzésére, ehelyett egymást szórakoztatjuk a nézeteinkkel. Komolyan azt gondolom, hogy a Facebooknak nagy szerepe van a demokrácia világméretű összeomlásában.

Facebook-poszt

Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy lezárom életemben a Facebook-korszakot, és fokozatosan kivonulok ebből a világból. Talán nem kell nagyon magyarázni: kisebb részt a Facebook új ocsmány megjelenésének erőszakos bevezetése, nagyobb részt fontos régi funkcióknak (elsősorban a láthatóság finomhangolásának) az elhagyása vezetett erre az elhatározásra. Értem, hogy én itt nem megrendelő vagyok, hanem termék, nem is lázadozom ez ellen, viszont csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg a fejlesztők az én igényeimet is figyelembe veszik.

Ugyanakkor szükségem van rátok, és remélem, más platformokon újra összejövünk. Az alábbiakban leírom, hogy milyen módon tervezem a megjelenést a jövőben. Ha bekövettek, én is visszakövetlek benneteket, remélem, újraépíthetjük a közösséget más keretek között.

hotigris néven ott vagyok a Twitteren. Itt megjelennek azok a posztjaim is, amelyeket a Mind marhák ezek, uram c. blogomra írok (http://hotigris.blogspot.com/).

A saját versek és más személyesebb posztok kedvéért létrehoztam a PalSzilvasi Twitter-fiókot is. A versek továbbra is olvashatók a Testamentum (https://szilvasi.blogspot.com/) blogon is.

Hamarosan elérhetetlen leszek a Facebook Messengeren. Elérhető leszek viszont (ha tényleg fontos) Skype-on (knauszi), WhatsAppon (Imre Knausz), Viberen (Imre Knausz), Google Hangoutson (hotigris@gmail.com). 🙂

És kommentben:

Nagyon köszönöm nektek a sok énerősítő kommentet, és higgyétek el, hogy nekem is fáj a szívem a sok ismerősért, és nem is látom most tisztán, hogy hogy bírom majd a Facebook nélkül. Viszont nem fogom meggondolni magam. Az indokokat részben leírtam, de persze van más is, hisz – mint nyilván sokan – én is sokszor gondoltam már korábban is egy ilyen lépésre. Most csak két okra utalok röviden. Egyrészt a Facebookról mint jelenségről egyre rosszabb véleményem van. Nem kell meggyőzni a pozitívumairól, de a negatívumok szerintem összességében nagyobb súlyt képviselnek. Ez a bizonyos véleménybuborék iszonyatos mértékben szegmentálja a társadalmat, és felszámolja a valódi politikai közösségszervezést (a látszattal ellentétben). Továbbá elhiteti az emberekkel, hogy elég posztok alapján tájékozódni a világban, én legalábbis biztos, hogy kevesebbet olvasok (értsd: hosszabb írásokat), mint a FB előtt. Végül durván manipulál. Másrészt magamról is egyre rosszabb véleményem van a FB óta. :) Úgy értem, ez egy addikció, és elég rossz fajta, mert nemcsak abban az értelemben addiktív, hogy mindig valami újat kínál (amúgy nem), hanem pl. abban a nárcisztikus értelemben is, hogy az ember azért részben a lájkokért és a kedves kommentekért csinálja az egészet.

Sokan írtátok, hogy nem akartok twitterezni. Ezt tökéletesen megértem. Az igazi kérdés azonban számomra nem az, hogy hány követőm lesz a Twitteren. Sokkal fontosabb, hogy képes leszek-e még aforizmáknál hosszabb és komplexebb dolgokat írni. És még ennél is fontosabb, hogy ha netán igen, akkor ez érdekelni fog-e valakit. Mert ha netán ez is igen, akkor nem kétséges, hogy meg fogjuk találni egymást.

Szolidaritás

Ma reggel neves művészek két órán át olvasták fel a szellemi élet minden területéről érkező szolidaritási nyilatkozatokat az ITM előtti tüntetésen. Sajnos csak online néztem, de így is felemelő volt. #freeSZFE

A szembenézésről

Harminc éve volt a rendszerváltás, ami azt jelenti, hogy lassan (oké, lassan, de ez a lassúság hihetetlen gyors tud lenni) kihalnak a Kádár-rendszer tanúi, azaz mi. Ez azért baj, mert ahogy a fasizmussal, úgy ezzel sem történt meg a szembenézés, és ez már így is marad. Álmom egy interjúsorozat a Kádár-kori "egyszerű emberekkel", akik támogatták vagy tűrték a rendszert, vagy pláne ellenállók voltak. Enélkül semmi nem értehető meg a korszakból. Ami engem illet, nekem vallanom kellene vétkekről is (szerintem kevés kevés és kicsi volt, de bevallásra érdemesek), és főleg arról, hogy mit ettem a szocializmuson és a marxizmuson. Nyilván elég egyedi, mégis tipikus nézőpont. És nyilván kéne beszélni arról is, hogy talán sok mindent jól sejtettem meg, és mégsem volt igazam semmiben, mert nem kerestem az igazságot eléggé. Meg arról is, hogy szexinek gondoltam a marxizmust, de csak annyira volt az, mint a mai alt right: a hatalom védte bensőség terméke. A dolgok megismétlődnek: másképp, de ugyanúgy.

Ki szotyizik?

Azt álmodtam, hogy Orbán Viktor nyilatkozott a tévében, a feje betöltötte az egész képernyőt, és közben szotyolázott. De valahogy úgy tudtam, hogy ez nem OV, és csak azért szotyizik, mert a főnökét, OV-t utánozza.

Durva

"Több pénzt keresnek a NER-cégek a hazai rémálmokból, mint a Facebook és a Google együtt." (reklámokból)

#azeredetiiselégdurva

Félreolvasás

"Náciszületés lesz..." Ó, jaj! (nárciszültetés) #félreolvasás

A fasizmusról

Egyelőre nem tudok leszakadni a témáról. Mi az én ügyem? – vetődik fel a kérdés. A könyv vagy a darálás? És valóban sokan úgy vannak ezzel, hogy vagy a könyvet védik, vagy a darálástól iszonyodnak. Nekem a könyv azért nem ügyem, mert nem olvastam (nem is tudtam még megszerezni). A darálást meg ízléstelen performansznak tartom, de ennyi. Akkor mi a bajom? Nekem három dologgal van bajom: (1) azzal, amit Dúró Dóra ennek kapcsán MOND, (2) azzal, amit általában mondani SZOKOTT, (3) azzal, ahogy Magyarország MINISZTERELNÖKE ezekhez a szavakhoz viszonyul.

Az időzítésről

Ez a poszt az időzítéséről szól. Szóval hogy a Meseország mindenkié c. könyvben jó mesék vannak-e vagy csapnivalóak, az egy nagyon releváns esztétikai kérdés. Hogy helyes-e a gyerekeket mesékkel érzékenyíteni a másság elfogadására (és ha igen, akkor hány éves kortól), az egy nagyon releváns pszichológiai és pedagógiai kérdés. De amikor a hazai szélsőjobb (azaz a Fidesz és holdudvara) nyilvánosan darálja és tépi szét ezt a könyvet, akkor egy olyan "szakvéleményt" közzé tenni, hogy ez a könyv nincs rendben, egyszerűen nem helyénvaló. Egy ilyen álláspont ebben a közegben nem vitaképes, mert pontosan lehet tudni, hogy egy embertelen hatalom direkt szolgálata a célja. (Pláne ha az embertelen hatalom propagandakiadványában olvasható.) És innentől – bocsánat, de – nem érdekel, hogy amúgy hány százalékban lenne igaza. Nincs igaza, mert nem az igazságot keresi, hanem szolgál.

Ledaráltam

 Ma reggel ledaráltam egy marék kávét. Leforráztam, és megittam a levét. Magyarázat nincs.

Kihívás és válasz

Ha jól érzékelem, a Meseország mindenkié könyv kapcsán az uralkodó narratíva az, hogy a könyv célja a kisebbségek iránti érzékenyítés, és erre a kormány politikai agresszióval válaszolt. Nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy nem fordítva van. Hogy ennek a kormánynak régóta kitapintható célja, hogy kifejezetten erősítse közös kultúránk intoleráns tendenciáit, a gyűlöletkultúrát, ily módon érve el a társadalom mélyrétegeit. És ez a könyv (is) már kifejezetten erre válasz: ti. érezzük, hogy nagyobb szükség van az érzékenyítésre, mint valaha.

(Ezzel azt is mondom, hogy nem, nem gumicsont. A kultúraátalakító folyamatok vannak olyan fontosak, mint a törvények és a lopás.)

Háttérből

Szarka Gábor mint volt katona és mint éles eszű ember hamar átlátta, hogy az SZFE mozgalma csak úgy tud működni, ha vannak vezetői, irányítói. Ez fontos felismerés, olyan, amit az ellenzéki politikai mozgalmaknak valóban meg kéne tanulniuk.

Nincs olyan, hogy a többség diktatúrája

"Összekeverik a demokráciát a többség diktatúrájával" – mondta Barley. Szerintem ez szerencsétlen megfogalmazás. Attól a pillanattól fogva, hogy diktatúra van, nincs megfelelő módszerünk annak kimutatásra, hogy mit akar a többség. Más szavakkal: a diktatúra mindig a kisebbség diktatúrája.

Hát így hogy?

Tök jó lenne promotálni az esszékötetem, de teljesen digitális, úgyhogy nem lehet ledarálni.

Egy türelmes pali

Ha azt olvasom, hogy valaki (pl. Magyarország miniszterelnöke) "türelmes a homoszexualitás tekintetében", kibiztosítom a revolverem.

https://hotigris.blogspot.com/2020/09/a-toleranciarol.html

Könyvterhek

Van úgy, hogy az ember évekre, évtizedekre megjegyez könyvcímeket, és mindig frusztrációt él át, amikor eszébe jutnak: ezt sem sikerült még elolvasnom! Én több mint negyven éve hordozok így – feladatként – két szakkönyvet: György Júlia Az antiszociális személyiség és Popper Péter A kriminális személyiségzavar kialakulása c. monográfiáját. És lám, most eljött az idő, hogy elolvassam őket.

Pedagógiai forradalmat

A 21. század a tudatlanság orgiája. Legyinthetünk erre addig, amíg vicces emberek a csillagászat tanításaival fordulnak szembe, de amikor a vírustagadás és a maszk-szkepticizmus hullahegyeket produkál, már lefagy a szánkról a mosoly. De nincs mit csodálkozni ezen sem, hiszen már jó ideje látjuk, hogy kerülnek hatalomra futóbolondok a választópolgárok akaratából szerte a demokratikus világban (amelyhez tíz éve még hazánkat is hozzászámoltam volna), és hogyan számolják fel napról napra a demokratikus politikai kultúrát.

Szerintem van a problémára elvi megoldás, nevezetesen a közoktatás forradalmi átalakítása, ami tehát nem egy mellékes szakpolitikai kérdés, hanem egy a jelen problémáira komolyan reflektáló politikai stratégia központi eleme. És most jön az egóm. Úgy gondolom, hogy Műveltség és demokrácia c. kötetemben ennek a pedagógiai forradalomnak az elméleti körvonalait fogalmaztam meg, és aztán a rövid összefoglalások kedvelői számára megírtam a vázlatos rezümét is (Tézisek a műveltségről). Hogy ezek az írások valójában egy politikai mozgalom elméleteként íródtak meg, azt tudomásom szerint eddig csak az erdélyi Mentés másként csoport fiatal tagjai vették észre. Nem csodálkozom, hiszen ez a mozgalom egyelőre nem létezik.

Szomorúság

 Olyan szar világ lett itt, hogy már megdönteni sincs kedvem.

Sallerekről

Nyilvánosan nem merném leírni, de én ezt a pécsi kamaszverést pont fordítva látom, mint a legtöbben. (Az "egyszerű emberek" véleményét ma reggel volt szerencsém akaratlanul részleteiben is meghallgatni Balázséktól.) Szóval engem valahogy kevésbé háborít fel, ha egy antiszociális kamaszt földre teper egy gondnok, mint az a szülő, aki úgy gondolja, hogy a gyerek majd a jól irányzott sallerekből tanulja meg, hol lakik a magyarok Istene. (Vagy az a gyerek, a visszagondolva úgy érzi, ezek az apai/anyai pofonok csináltak belőle embert.) Nyilván mindkettő föl kéne, hogy háborítson, oké.

Kösz a magyarázatot!

"A nők szüléskor nagyjából ugyanolyan fájdalomcsillapításra számíthatnak, mint dédanyáik – altatógázra, ópioid gyógyszer befecskendezésére és epidurális (kemény agyhártya feletti) érzéstelenítésre."

A zárójeles részt a fordító szúrta be, nyilván előzékenységből, hogy jobban megértsük. Köszi!

Leiterjakab

 Na akkor folytassuk kedvenc sorozatunkat!

"A szülőcsatorna szélessége átlagosan 2,5 centiméterrel szűkebb, mint a születőfélben levő magzat fejszélessége, s ez a természetben a legfájdalmasabb távolság."

Wtf? Hát ez:

"The average woman’s birth canal is about an inch narrower than the width of the average newborn’s head, making it the most painful inch in nature."

Ki vigye le a vaságyat?

Én: Hát akkor jövök egy órával korábban, és a fiúkkal levisszük a pincébe a vaságyakat.

Lány: De Imre, te hogy viszed le az ágyat?

Én: ???

Lány: Hát ezt nem neked kéne, hanem ilyeneknek, mint XY.

Én: Te most féltesz engem?

Lány: Igen, láttalak feljönni a harmadikra.

Én: 😀😀😀 Hogy te milyen édes vagy!!

Hogyan kell medvelni valakit?

 Nagyon medveltem. #anapelírása

Hagyományokról

A "déd-, nagy- és édesszüleink életeiből [?] ránk rakódott hagyományok" egyike, hogy a gyengébbeket, pl. a transzneműeket simán lehet alázni és rugdosni, ebből még baj soha nem volt. A miniszterelnök most erre hívja fel híveit, és biztosra megy.

Nyomoridegem van.

Jobb és bal

Van egy primitív politikai filozófiám. Akinek az az elsődleges, hogy a gazdaság dübörögjön, és a nagyvállalatok virágozzanak, az jobboldali, aki ennél fontosabbnak tart olyan idealista értékeket, mint az emberek egészsége, kultúrája és jóléte, az baloldali. (Nem, Orbán nem jobboldali, hanem egy strici.) De ha a pénz az egyik oldalon van, akkor mi van a másik oldalon? Jelenleg semmi, ezért nincs nálunk baloldal. Ami lehetne: a tömegek szervezett összefogása és harca.

A humortalan szakemberről

A bajok sokszor azzal kezdődnek, amikor az emberi lélek szakembere (jellemzően pedagógus vagy pszichológus) azt gondolja: ő akkora szakértő, hogy mindent jobban tud, mint a laikusok. Ilyenkor elvész a szakmai humor és önirónia, vagyis annak tudása, hogy az emberi lélek végtelenségéből az emberismeret radikális végessége következik.

Kevés örömünk lesz

 A vírus fogja megbuktatni ezeket a gazembereket. De kevés örömünk lesz benne.

Tanács

Csak az fájhat, ami van. Ami lesz vagy lehet, az nem. Ne félj!

Útközben

Van ez az érzés, hogy ülsz a buszon, és azt szeretnéd, ha sokáig nem érkeznél meg. Gyerekkoromban egész tanéveket töltöttem szanatóriumban a Szabadsághegyen. Néha hétvégére hazaengedtek, kimenőnek hívtuk. Vasárnap este apám vitt vissza, hosszú volt az út, de sajnos egyszer véget ért. Manapság is néha úgy érzem: utazni még mindig jobb, mint megérkezni. Mert akkor tovább kell görgetni az életet.

Karrier

Utánanéztem a Bookline-on, hogy a személyiség- (vagy szociál- ?) pszichológia egyik, tankönyvekben rendszeresen idézett klasszikusától van-e valami magyarul. Hát van, nem is egy könyv: életmódkönyvek arról, hogyan legyünk boldogok. A tudósok egy ponton felfedezik, hogy ez a kifizetődő.

Leiterjakab

"A görög koca szó alapján létrejött hímivarsejt szó angolul először Chaucer Canterbury mesék című könyvében bukkan fel."

"From a Greek word meaning «to sow», the term «sperm» is first recorded in English in The Canterbury Tales."

Istenem, hát rossz helyen nyílt ki a szótár.

Hét törzs

 Miért nincs hét operatív törzs? Kürtgyarmat meg a többi...

Állam és felsőoktatás

 Amúgy nekem nincs bajom azzal, ha az állam felügyeli a felsőoktatást, csak teljesüljön három feltétel:

• legyen az állam demokratikus,
• legyen a felügyelet átlátható, azaz ne holmi alapítványi kuratóriumokba kinevezett klienseken keresztül történjen,
• ez a felügyelet ne terjedjen ki a felsőoktatás tartalmi kérdéseire.

Liberalizmus

 Volt már a liberalizmus szitokszó nálunk, és nemcsak a fasizmusban, hanem a szocializmusban is. Én legalábbis 19 évesen egy dolgozatban, amit a Bevezetés a pedagógiába c. kurzuson írtam, "kemény marxistaként" nemcsak antiliberális álláspontot fejtettem ki, hanem kifejezetten szitokszóként használtam. "A liberalizmus köztünk él..." – valahogy így kezdődött a dolgozat. Nem vagyok büszke rá. Nyilván.

Ima

És add meg nekem, Uram, a szeretet kegyelmét, hogy minden gondolatomat, szavamat és tettemet a szeretet határozza meg. Ámen!

Nemzeti privatizáció

Az amúgy hogy van, hogy akiknek minden második szavuk a nemzet és a haza, úgy akarják az egyetem nemzeti jellegét erősíteni, hogy kiveszik azt a nemzet kezéből, és privatizálják?

A toleranciáról

Ha egy társaság elmegy ebédelni, és van köztük egy vega, akkor nehezebb megfelelő helyet találni. Ez egy nehézség, de ha a társaság toleráns, akkor nincs probléma.

Ha a társaság vega tagja erkölcsi okokból nem eszik húst, akkor zavarhatja, hogy a többiek a szeme láttára állatok húsát eszik. De toleráns, és elfogadja, hogy mások másképp gondolkoznak.

Ha egy vitában valaki felemeli a hangját, ezt egyesek kikérhetik maguknak. De lehet, hogy mások toleránsak vele, mert tudják, hogy amúgy okos és rendes ember.

A játszótéren sikoltozó és üvöltve rohangáló gyerekek talán az agyunkra mennek. De ha toleránsak vagyunk, számításba vesszük, hogy gyerekek, majd túllépnek ezen, és amúgy se tudunk most mit csinálni.

A fenti esetek olyanok, amikor szükség van a toleranciánkra. Ezzel szemben a melegházasság nem ilyen, hiszen semmilyen módon nem érint minket (mármint minket, heterókat). Annak elfogadásához nem tolerancia kell, csak annyi, hogy – ahogy állítólag Morgan Freeman mondta – ne legyünk seggfejek.

Ne halogasd a jót!

 Járvány idején különösen érvényes: először a desszert!

Én így csinálnám

Ha én lennék a diktátor, meneszteném Vidnyánszkyt, és kineveznék egy ismeretlen és tudatlan bürokratát a kuratórium élére. Tárgyalni hívnám a tiltakozókat, és elmagyaráznám, hogy a "struktúraváltás" elkerülhetetlen, nem török senki életére, szeretném, ha az SZFE továbbra is nagyszerű lenne, stb. Egy próbát megérne.

No panic!

 Ön halt már meg koronavírus-fertőzésben? Naugye! Semmi szükség hisztériára!

Találós

 – Melyik a legsötétebb túró?

– A futuro.

A lényegről

Amikor nem a tanóra túlélése a cél, és amikor a rendben lefutó, normális, akár kellemesnek is mondható tanóra nem legitimálja a tanári munkát, hanem a tananyag mintegy pőrén és védtelenül találja meg a gyereket, és fejti vagy nem fejti ki fejlesztő hatását, akkor különös erővel merül fel a kérdés: minek ez az egész? A közoktatási karanténről, az ún. otthontanulásról beszélek. Amikor nem véd a megszokott szervezeti rend, a kicsengetés, becsengetés, a feleltetés rítusrendszere, és tanár, tanuló és szülő előtt egyszerre lepleződik le az üresség: a tanulás elmaradása a terhelés ellenére. Sokat beszélünk arról, értnek-e a pedagógusok a modern technikához, vannak-e a gyerekeknek otthon eszközeik, stb. Az nulladik kérdés azonban az, hogy mit is akarunk elérni. Mi a tananyag lényege? Mire megy ki az egész? Mi a fókusz? Itt lenne az ideje, hogy erről kezdődjön párbeszéd, és ez nem megy anélkül, hogy határozottan ne dobnánk – legalább lélekben – a szemétdombra a most "bevezetett" NAT-ot és a kerettanterveket, a tisztánlátás e súlyos akadályait.

Ignác doktor országa

Szegény Semmelweisnek pont olyan seggfejekkel kellett megküzdenie, mint akik ma nem viselnek maszkot, mert minek. Vannak masszív trendek ebben az országban.

Egy vad ötlet

Ez nagyon hülye ötlet lenne? (Tényleg nem tudom, csak kérdezem, szóval ne dorongoljatok le durván. :) )

Előfizetésekből és részben önkéntes munkával fenntartani egy nyomtatott, a független (vagy inkább így mondom: viszonylag megbízható) sajtóból szemléző lapot. De a nyomtatott példányokat nem az előfizetők kapnák meg, hanem a postaládákba dobálnák, vagy utcán osztogatnák, miközben az előfizetők hozzáférést kapnának a webes változathoz. Szóval pont fordítva, mint szokás.

Arról, hogy mi a sajtószabadság

Én értem, hogy a szabad sajtót meg kell támogatni előfizetésekkel. Én is előfizetek, bár mérsékelten érzem fontosnak, amihez így hozzájutok. De. Azok, akiket elsősorban el kéne érni, nem fognak fizetni az információért. Szóval persze, csináljuk, csak ne gondoljuk, hogy ez a megoldás. A megoldás a tekintélyuralmi rendszer megdöntése.

Ferde hajlamú

Ha az Egyház nem határolódik el Osztie Zoltántól, akkor ezzel megpróbálja "a természetellenest természetesnek beállítani". Amúgy a félreértések elkerülése végett: én "nem egyes emberekről mondok ítéletet, hanem egyfajta magamutogatásról és provokációról".

Azt se tudja eldönteni...

Gyakran látok ilyet a Facebookon: azt se tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Milyen vicces! Hahaha! Szerintem ennél sokkal viccesebb, amikor az állampolgárok nem tudják eldönteni, hogy demokráciában vagy diktatúrában élnek. Hahaha!

Az alázatról

Egy homályos emlék rémlik föl a múltból. Törőcsik Mari egy felkészületlen riporterre panaszkodott, és valami olyasmit mondott, hogy nem tudta, ki az a Fábri. És ezzel nem azt akarta mondani, hogy fogalma sem volt, hanem a jelentőségét nem fogta föl. Amit itt Törőcsik felpanaszolt, az valahogy egyszerre volt az ismeret és az alázat hiánya. Ez jutott eszembe, amikor Demeter Szilárd megnyilatkozását olvastam Székely Gáborról. Felkészületlen senkik próbálják megjátszani a konzervatívot. Nem nagyon megy.

Megérdemelt pihenés

Én végül is megértem Szijjártót. Ha valaki munka közben ennyi gazemberséget kénytelen elkövetni, amivel nemcsak az életét teszi tönkre, hanem még az üdvözülésről is lecsúszik, akkor annak legalább legyen valami értelme. Egy kis jachtozás az Adrián...

Apokalipszis most

Gondoltam, csinálok egy kávét, már eltelt annyi idő az első óta. Vinném a csészém, hát ott van még benne érintetlenül a reggeli kávém. Elfelejtettem meginni. Iszonyú dolgok történülnek mostanában, talán tényleg vége lesz a világnak.

Egy megjegyzés a Pride kapcsán

Szerintem veszélyes tévedés lenne azt hinni, hogy a kormányoldali homofóbia merő primitivizmus vagy elmaradottság. Természetesen a kormányzat tele van primitív alakokkal és futóbolondokkal, akik ezen a szinten rekedtek meg. De ami őket is mozgatja, az egész más. Az egy világjelenség, amit én politikai homofóbiának nevezek. És ami nem kevésbé hatékony eszköz a fasiszta kormányok kezében, mint az antiszemitizmus volt a 30-as években. És ha így van, akkor viszont az LBTQ-emberek melletti kiállás sem egyszerűen egy kisebbség emberi jogainak védelme, hanem mindenekelőtt a fasizálódással szembeni ellenállás. Elsőrendű politikai kérdés.

Ellenzéki összefogás

Most jól látom, hogy a borsodi időközin az ellenzéki összefogás eredményeképpen sikerült egy ellenzéki fasisztát kiállítani a kormányzati fasisztával szemben? Ez jól mutatja az ország helyzetét és egyben persze a 2022-es ellenzéki összefogás ironikus jellegét is.

Egyik vagy másik párt

"Hodász András [atya] a kormányoldali támadásra úgy reagált, hogy soha nem volt, és nem is lesz egyetlen pártnak sem tagja. Magánemberként van politikai véleménye, de sosem fog egyik vagy másik párt mellett kampányolni, ahogy eddig sem tette."

Szögezzük le újra és újra: Magyarország politikai rendszere nem pluralista demokrácia, ezért az "egyik vagy másik párt" kifejezés nálunk nem értelmezhető. A kormány elleni (vagy melletti) állásfoglalás nem ún. pártpolitikai kérdés, hanem színtisztán morális döntés. A "mit tenne Jézus?" kérdése.

Nem számított rá

"Vidnyánszky Attila: ilyen szintű gyűlöletre, nyílt fenyegetésre nem számítottam." Kíváncsi lennék, hogy mire számított. Gondolom arra, hogy ez egy rendes diktatúra, ahol az emberek moderálják magukat, és nem mutatják ki ellenszenvüket a hatalom vérebeivel szemben.

Számít

A legjobb dolog a tanári munkában, hogy számít, tényleg számít. A legrosszabb pedig az, hogy ez nem számít.

Ismerkedés és közös nevező

– Láttam is mindjárt, hogy tanár! És így... a cigányok között szeret lenni? Itt érzi jól magát?
– ...
– Vagy olyan vegyes?
– Hogyhogy vegyes?
– Hát hogy cigányokkal is barátkozik, meg magyarokkal is...
– Hát mindenhol vannak jó emberek meg rosszak is.
– Na ezt akartam kihozni az egészből.

A maszkviselésről

Én nem tudom, hogy Kohlberg elmélete az erkölcsi fejlődésről rendben van-e. Szerintem amúgy nem annyira. De az biztos, hogy elég sok ember él köztünk, aki csak azért (és akkor) nem teszi a rosszat, mert (és ha) okkal félhet a büntetéstől. Ez számomra jól ismert attitűd, ezért nem csodálkozom azon, hogy hányan szarnak a maszkviselési előírásokra. Ezen kár böstörögni, a megoldást pedig már régen kitalálták, csak ugye költséges: a szabálysértést büntetni kell.

Humán forradalom?

Ha volt valami reménykeltő a NER tíz évében, akkor az a pedagógusok mozgalma volt. Miközben  a nemzet jórészt fásultan és közönyösen tűrte, hogy maffiózók ültek a nyakára és rabolták ki, addig a pedagógusok szervezeteket hoztak létre, megfogalmazták követeléseiket és tömegtüntetéseket szerveztek. Teljesen félrevezető tehát az a narratíva, amely a pedagógusokat egy homogén passzív és konzervatív tömegnek írja le. Talán valamikor ez így volt (amúgy nem), de mostanra biztosan nem erről van szó. Az igaz persze, hogy egy idő után kifulladt a mozgalom. Ennek okait nagyon is érdemes volna keresni, én röviden itt csak ennyit mondanék: a pedagógusok mozgalma magára maradt, jórészt azért, mert ezt is akarta. Görcsösen szakmai akart maradni, jóllehet könnyen belátható, hogy politikai változások nélkül szakmai eredmények nem érhetők el. A nyílt politikai fordulat tette volna érdekeltté a nem pedagógusokat, hogy a mozgalom mellé álljanak. Így viszont a kudarcok érthetően elvették a tanárok kedvét a tartós lázongástól.

Mit akarok ezzel mondani? Csak annyit, hogy érdemes volna a mozgalom újjáélesztésén gondolkodni, de úgy, hogy eleve kétkörös összefogásban gondolkodunk: egyrészt a humánszféra (pedagógusok, egészségügyiek, szociális munkások) összefogásában, másrészt a NER-rel elégedetlen tömegekkel kötött szövetségben. Ez utóbbi azért nem lehetetlen, mert egyre nehezebb nem észrevenni: a humánszféra kifosztása a NER lényegéhez tartozik. Ez a rezsim a társadalom nagy részét (a "magyar embereket") valóban "emberi erőforrásnak" tekinti: kannibálként életerejük elfogyasztása révén hozza létre az államtól függő, az államhatalmat készségesen kiszolgáló "nemzeti burzsoáziát". Azaz: a társadalom túlnyomó többségének nem adja meg a megfelelő egészségügyi ellátást és a boldoguláshoz szükséges tudást, azokat pedig, akik ily módon a perifériára sodródnak, kíméletlenül magukra hagyja. Ez olyan fájdalom, amely távolról sem csak a humánszféra dolgozóinak fáj. Egyszerűen csak fel kellene világosítani a polgárokat: "Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat." Ugyanakkor még többről van szó: a humánszféra kifosztása a jövő, a nemzet felszámolását jelenti.

A pandémia nagyon sok mindent nyilvánvalóvá tett ebből mind az egészségügy, mind az oktatás területén. A mozgalomnak minden területen a sztrájkot kell a középpontba állítani. A sztrájk azonban nem olyan, hogy ma kitalálom, holnap meghirdetem, holnapután lefújom. És főleg nem olyan, hogy aki akar, sztrájkol, aki nem akar, az nem. Programot kell fogalmazni, és fel kell készülni. A felkészülés pedig azt jelenti, hogy agitációt kell folytatni az egész országban. Első körben arról, hogy mi a cél, és hogy mit jelent a célokért folytatott harc. És csak ezután lehet az egész szakmára (és több szakmára) kiterjedő sztrájk megszervezésébe fogni. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő előkészítés mellett széleskörű szakmai támogatásra számíthat a mozgalom.

A szakszervezeteknek itt mással nem pótolható szerepe lehet. És az agitációnak egyik fő célja éppen ez kell, hogy legyen: meggyőzni a pedagógusokat (és az ápolókat stb.), hogy végre itt az ideje belépni szakszervezetekbe. Mert különben? Mert különben "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!" Nem viccelek.

Kuratórium

Nagyon meglehet, hogy a Miskolci Egyetemnek hasznára válik, ha kuratóriumában a NER-maffia prominensei foglalnak helyet. Ezt legalábbis nem tudjuk, mindenesetre nem lehetetlen. Csakhogy itt nem egy egyetemről van szó, hanem a hazánkról. A maffia minden terjeszkedése a sötétséget erősíti.

Kamuoldalakról

 Azonnal és automatikusan kikövetem azokat, akik kamuoldalak cikkeit osztják meg. Tudom, ez nekik mindegy, de innentől kezdve egyáltalán nem érdekel, hogy amúgy mi jár a fejükben, és mit gondolnak a világról. Hülyének lenni nem muszáj, ez egyéni döntés kérdése.

Lájkolhatnék

Verseket olvasok. Már kattintanék a lájkra, de ez egy nyomtatott könyv.

Megosztásokról

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de szerintem fasiszta propagandalapok (Magyar Nemzet, Origo stb.) cikkeit megosztani gáz még akkor is, ha egyébként semleges bulvártémáról írnak. Szóval nyilván a Völkischer Beobachterben is megjelentek politikailag semleges kis színesek, de aki azokat mutogatta mint érdekes tudósításokat, az magáról állított ki bizonyítványt.

Éh

éhnyomorra

Leiterjakab

Még egy könyv, amely tartalmaz néhány fordítási ügyetlenséget. Egy példa.

Amerikai őslakos tanárról van szó. "Egyik évben mérgében azt mondta nekem, hogy ha legközelebb valaki megint megkérdezi, «Mit csinálsz hálaadáskor?», azt fogja válaszolni: «Úgy tervezem, hogy egész nap azt fogom mondogatni: Isten hozott!»"

Valami átjön a fordításból, de az irónia nem elég csattanós, pedig angolul világos, és le is lehetne fordítani.

"One year, in her frustration, she told me that when the next questioner asked, «What are you doing for Thanksgiving?», she answered, «I plan to spend the day saying, ‘You’re welcome!’»”

Leiterjakab

Még egy könyv, amely tartalmaz néhány fordítási ügyetlenséget. Egy példa.

Amerikai őslakos tanárról van szó. "Egyik évben mérgében azt mondta nekem, hogy ha legközelebb valaki megint megkérdezi, «Mit csinálsz hálaadáskor?», azt fogja válaszolni: «Úgy tervezem, hogy egész nap azt fogom mondogatni: Isten hozott!»"

Valami átjön a fordításból, de az irónia nem elég csattanós, pedig angolul világos, és le is lehetne fordítani.

"One year, in her frustration, she told me that when the next questioner asked, «What are you doing for Thanksgiving?», she answered, «I plan to spend the day saying, ‘You’re welcome!’»”

Leiterjakab

Mindig ez a matek, újra és újra. Dr. PT, a fordító bizonyára nem matematikából doktorált.

"A mi szívünk huszonöt év alatt ver nyolcszázmilliószor, s ha hozzáveszünk még ötven évet, 1,6 millió jön ki."

1,6 milliárd, persze. És persze nem annyi "jön ki", hanem a plusz 50 év plusz 1,6 milliárd.

Leiterjakab

És megint az a fránya matek.

"Az Economist című folyóirat szerint bizonyos amerikai cégek jutalmat kezdtek adni azoknak a dolgozóiknak, akik évente egymillió lépést tesznek meg a lépésszámlálójuk tanúsága szerint. Ez elég nagy szám, már az is jó lenne, ha egy nap 2740 lépést tenne meg valaki, vagyis bő 1,5 kilométernél többet."

"According to The Economist, some American companies have begun offering rewards to employees who log a million steps a year on an activity tracker such as a Fitbit. That seems a pretty ambitious number but actually works out to just 2,740 steps a day, or a little over a mile."

Leiterjakab

"megerősített cement"

#műszakiújbeszél

Leiterjakab

Ezzel az angol mondattal én is megküzdöttem, viszont én nem is vállalok fordítást. :) (Hogy világos legyen: egy borzalmas fordítási hibákat tartalmazó könyvből osztok meg részleteket. Ahogy olvasom a könyvet újra és újra értelmetlen mondatokba ütközöm. Az alábbi is egy ilyen.)

"Nem kevésbé bizarr, hogy Gabriele Falloppio itáliai anatómus (akiről a Fallopp-kürtöt, azaz a méhkürtöt nevezték el) utasításokat adott egy bűnözőnek, amíg még élt, hogy lehetőleg olyan legyen a holtteste, amely legjobban megfeleljen a céljainak."

"No less bizarrely, the Italian anatomist Gabriele Falloppio (after whom the Fallopian tubes are named) was given a criminal who was still alive with instructions to put him down in the manner that best suited his purposes."

Önkény

Önkény-egypercesek

A vallásosságról

Két dolgon csodálkozom folyamatosan a vallással kapcsolatban. Az egyik, hogy milyen sok a vallásos az ismerőseim között, a másik, hogy milyen sok a szenvedélyes ateista.

A sajtószabadságról

„Akkor oldjuk meg ezt a problémát, ha a Kunigunda utcába nem 20 képviselő, hanem 100 ezer ember megy be.”

Egyre inkább azt gondolom erről: igen, igen, igen.

Csodálkozom

Mindig csodálkozom amikor a fasizmus szekértolói csodálkoznak. Hogy nem szeretik őket. Ezek tényleg nem tudják, hogy milyen világot építenek?

Hány köbcenti egy pint?

Szegény fordítónknak meggyűlt a baja a mértékegységekkel is. Ez vezetett az alábbi kissé bőbeszédű, de teljesen hibás mondathoz.

"Sietős tanácskozás után eret vágtak a karján, s leengedtek 50 köbcentiméter vért, amely elegendő egy féldecis pohár teletöltésére."

"After a hurried consultation, they opened a vein in his arm and drained eighteen ounces of blood, almost enough to fill a British pint glass (or overfill an American one)."

Mennyi az annyi?

És megint egy matematikai jellegű félrefordítás.

"...hétszázszor több vörösvérsejt van, mint fehérvérsejt. Az utóbbiak összesen 1%-át teszik ki az összes vérsejtnek."

"You have seven hundred times as many red blood cells as white ones, which constitute less than 1 percent of the total."

A maszkviselésről

A maszkviselési szituáció egy ismert szociálpszichológiai alaphelyzet: amikor magunkat nem tudjuk védeni, csak a másikat, és végülis a közösség üdve azon múlik, hogy ezt belátjuk-e. Hogy felveszed-e a maszkot, az nagyon mélyen erkölcsi kérdés, a jellem kérdése.

Örökről

Találós kérdés: mi a különbség az iskolaőr és a biztonsági őr között?

Megfejtés: az iskolaőr az állam alkalmazottja, ily módon a társadalom fölötti állami erőszak képviselője.

Holnap

Kaptam egy levelet ezzel a tárggyal: Honlap ellenőrzés. Bár ez még egyetemi ügy, és nem az én dolgom már, mégis ijedten dobbant meg a szívem, mert így olvastam: Holnap ellenőrzés. Hát ugye nem mindegy.

Uvula

Ismét egy fordítói bravúr: "Ez a kis rejtélyes testrész a nyelvcsap. (Latin neve kis szőlőt jelent, jóllehet egyáltalán nem hasonlít e gyümölcsre.)" Megtudjuk, mi a nyelvcsap latin nevének jelentése, de magát a latin nevet nem tudjuk meg, szóval ez eggyel több információ, mint amire szükségünk volt. (Nyilván más volt a helyzet az eredeti angol szövegben.)

Tabbles

Hát ezt most megosztom veletek, bár egy kicsit reklámízű lesz. Régóta keresek egy olyan programot (Windowsra), ami képes arra, hogy a fájlokat címkézze, annotálja, szóval hogy hatékonyabban tudjam rendezni és keresni a dokumentumaimat. Különösen az egyre nagyobb és áttekinthetetlenebb digitális szakirodalmi gyűjteménnyel volna jó kezdeni valamit. Amiket korábban próbáltam, azok vagy nem azt csinálták, amit én szerettem volna, vagy sokba kerültek, vagy nehézkesek voltak, hibaüzenetekkel bombáztak, stb. Amit viszont ma találtam, az pont megfelelőnek tűnik erre célra: Tabbles. Címkékkel és leírásokkal láthatod el a doksikat, és nem kell különböző mappákban keresgélni, hogy nincs-e valami a gyűjteményben egy adott témáról, szakterületről. Most úgy tűnik, az ingyenes változat elég lesz nekem: 5000 fájl címkézhető, 500-hoz fűzhetünk leírást.

Relativitás

Annál, ami most van, volt már sokkal rosszabb. És lesz is.

Kormánydöntés

Félreértés félreolvasás nélkül:
"Gulyás Gergely új kormánydöntéseket jelent be..."
Nekem egy is elég lenne, de azt már bejelenthetné valaki.

A fundamentalizmusról

A fundamentalizmus a szó szerintiség győzelme az értelmezés fölött.
A fundamentalizmus az egyetlen értelmezés uralma az értelmezés szabadsága fölött.
A fundamentalizmusnak bűnlistája van, és elfelejti, hogy senki se bűn nélkül való.
A fundamentalizmus nem mérlegel és nem viszonyít.
A fundamentalizmus a rész szerint való győzelme a teljesség fölött.
A fundamentalizmus mindent egy szögből lát, és bűnösnek tart minden más nézőpontot.
Fundamentalizmus sokféle van, de mindegyik magát hiszi az igazinak.
Félek a fundamentalizmustól, akármelyik oldalról is jöjjön.

Még egyszer a morális háromszögről

Aki ma kormánypárti, az vagy hülye, vagy gazember. Mindkettőre látunk bőven példát. Ugyanakkor van, akinél az egyik opció mintegy definíciószerűen kizárható.

Miért kell hazudni?

Értem én, hogy ez az "1000 Ft/koponya" ügy az egész rendszer kisszerűségéről és a pedagógusok megalázásáról szól. Azt is értem, hogy a cáfolat ezt csak elmélyíti. De azért vesztegessünk már egy egy pár szót arra is, hogy mi a ló füléért kellett a Magyar Narancsnak hazudni (vagy ellenőrizetlen információból cikket kerekíteni). Hogy miért nem lehet megbízni legalább a jobb lapokban, hogy nem adják el a saját anyjukat is egy jó poén kedvéért.

Another brick

Egy darabig még így élünk. Hogy minden nap kerül egy új tégla a falba. Aztán felépül, és akkor már nem.

Három megjegyzés

Három megjegyzés a Kaleta-ügyhöz. Simán lehet, hogy hülyeségeket beszélek, mert nem mélyedtem el az ügyben, és pláne nem is értek hozzá.

1. Nagyon fontos körülmény, hogy az uralkodó politikai elit egy tagja kapott feltűnően csekély büntetést egy olyan bűnért, amit az uralkodó erkölcsi kánon mélyen elítél. Ez aligha értelmezhető másképp, mint hogy a maffia összezár, és – az ügyészségen keresztül – megmenti azt, akit arra érdemesnek tart.

2. Ez az ügy a látszat ellenére NEM ANALÓG a savazó orvos esetével, és más nők elleni erőszakról szóló ügyekben született enyhe ítéletekkel. Az utóbbi ügyekben a magyar társadalom konzervatív, patriarchális, macsó kultúrája és ettől nem függetlenül a jogrendszer hiányosságai is megnyilvánultak. A pedofília azonban olyasmi, amit a konzervatív, patriarchális, macsó kultúra mélyen elítél. Ha olyanokat keresünk, akik nem ítélik el, hamarabb találunk ilyen embereket a liberális vagy anarchista oldalon, mint a konzervatívok között. Itt tehát a felháborodás tárgya nem lehet egy kulturális jelenség, hanem csak egy politikai jogtiprás.

3. A pedofil képek/videók nézegetése nem azért baj, mert a nézegető csúnya dolgokra gondol közben. Nem a gondolatbűnözés a baj. Akik azokon a képeken/videókon szerepelnek "eljutottak a tettekig", és bizony azoknak a kedvéért, akik megfizették az árát, és ezzel fenntartják ezt a kevéssé ember- és gyerekbarát iparágat.

Felfüggesztett

Nem kell gyűlölni Kaleta Gábort se. És főleg nem kell elmondani mindennek. Szebenyi Péter mondta ilyenkor: ő is Isten teremtménye.

A bűnt kell nevén nevezni és a megfelelő büntetést kiszabni. És azokat, akik eltiporják a bírói függetlenséget, kihajítani a közéletből. És visszaállítani a törvények uralmát.

Gyűlölni nem kell.

A teljesítményorientált egyetemről

Most az egyetemek privatizációjának idején különösen nagy hangsúlyt kap a teljesítményorientáció. Ennek kapcsán érdemes megnézni, hogy a teljesítménymaximalizálás szempontjából miben is különbözik egymástól egy vállalat és egy egyetem vezetése.

Bár tudjuk, hogy a vezetéselmélet a vállalatvezetést is jóval árnyaltabban közelíti meg, ott azért alapból mégiscsak túlkínálat van munkaerőből, és ebből sok minden következik. Elsősorban az, hogy a dolgozók szigorú ellenőrzése, a jutalmazás és büntetés elve képes hatékony lenni. Az egyetemeken ez alapból sem ilyen egyértelmű, Magyarországon pedig eleve teljesen téves lenne egy ilyen vezetési stratégia.

1. Az oktatók egy részének speciális felkészültsége – publikációs mutatói, nemzetközi kapcsolatai stb. – nehezen nélkülözhetővé, sőt néha egyenesen nélkülözhetetlenné teszik az adott oktatót nemcsak az oktatás színvonala érdekében, hanem pl. akkreditációs okokból is.

2. Hasonló a helyzet bizonyos minősítettségi mutatókkal: doktori fokozat, habilitáció, nagydoktori cím. Sokszor valójában verseny van az egyetemek között a megfelelő oktatóért, és nem a munkavállaló, hanem a dékán bont pezsgőt a munkaszerződés aláírása után. (Munkaerő-hiányos helyzet.)

3. A tanársegédek (a szellemi utánpótlás) fizetése annyira alacsony, hogy azzal a képzettséggel, amivel rendelkeznek, sokszor sokkal kedvezőbben tudnának elhelyezkedni a versenyszférában, mint egy egyetemen.

4. Lényegében ugyanez a helyzet az adminisztrátorokkal. Valójában az egyetemek a legritkább esetben tudnak olyan ügyintézőt alkalmazni, aki olyan speciális skillekkel rendelkezik, mint a gépírás vagy az Excel-használat.

Mi következik mindebből? A helyzet az, hogy az egyetemi oktatók jelentős része valójában szívességet tesz az egyetemnek, hogy ott dolgozik, és nem másutt. A vezetők legfontosabb feladata tehát az, hogy – szalonképesen mondva – a tenyerükön hordozzák, úgy dédelgessék a beosztottakat. Magyarul: nincs fontosabb, mint a jó munkahelyi légkör, az otthonosság és biztonság, az alkotó szellem aurájának megteremtése. Különben elmennek a legjobbak, és csak a pusztulás várható.

Persze csak abban az esetben, ha nem az egész egyetemi működés lepapírozása a cél. Mert azt bárki meg tudja csinálni.

Ha polgi lennék

Ha én kerületi polgármester lennék, biztos mondanék néha hülyeségeket. (Enélkül is megteszem.) De azt biztos meg tudnám oldani, hogy egyáltalán ne beszéljek se Hitlerről, se a Time magazinról.

A pártállamról

A létezett szocializmus államát pártállamnak szokás nevezni, az akkor uralkodó kommunista pártokat pedig állampártnak. Joggal, hiszen párt és állam ebben az időben szinte szétválaszthatatlanul összefonódott. Az is közhely, hogy az állami intézményrendszer mintegy megkettőződött ebben a rendszerben: a szűkebb értelemben vett állami intézmények mögött ott álltak a funkcionálisan nekik megfelelő pártintézmények. Magától értetődő, hogy ebből sok ésszerűtlenség következett, engem azonban jobban érdekelne, hogy mi volt ebben az ésszerű. Úgy értem, az én – elismerem, nagyon gyarló – ismereteim szerint nem igazán kutatott kérdés, hogy mitől volt "adaptív" ez a kettős rendszer, azaz mi indokolta, hogy ilyen sokáig – az elejétől a végéig – töretlenül fennmaradjon. Az a sejtésem, hogy e kérdés felvetése nélkül nem igazán érthető meg a szocializmus jelenségvilága. (Én persze gondolok erről valamit, de az még ahhoz is túl megalapozatlan és homályos, hogy egy ilyen posztban megírjam.)

Ingyen megtisztulás

Félreolvasás: Próbáld ki a Purgatóriumot ingyen! (Prémiumot)

Mire gondolt?

A szerző már csak azért sem mérvadó a mű értelmezésében, mert pár év múlva hol emlékszik ő már arra, hogy mire gondolt.

A női princípiumról

Szerintem van olyan, hogy női princípium meg női gondolkodás meg a világ női értelmezése. Csak néha férfiakból jön elő. #genderőrület

A nemzeti egységről

"Ugyanakkor új fejlemény, hogy az ellenzék nélkül is létrejöhet nemzeti egység" – mondta eltűnődve Gulyás Gergely. Kövezzetek meg, de ezt gondolom: az ellenzék nélkül persze nem jöhet létre a nemzeti egység, de a kormány és lakájai nélkül nagyon is. Sőt, éppen ez a feladat adatott számunkra.

Az imperfekcionista

Rájöttem, mért szeretem annyira Fűzy Gábort, a bárzongoristát. Mert ő is imperfekcionista, mint én. Hetente többször élőzik, improvizálja a dalokat, elfelejti a szöveget, bajlódik a közvetítés technikájával, de nem zavarja. Valóságos.

A pezsgőbontás hiányáról

Események, amiket nem ünnepeltem meg

Visszatekintve az életemre, félni kezdek, hogy talán egy örülni nem tudó száraz ember vagyok, de az a helyzet, hogy egy csomó dolgot eszembe se jutott megünnepelni, bár megkönnyebbülést persze éreztem. Nem bontottam pezsgőt, amikor
– leérettségiztem,
– felvettek az egyetemre,
– leállamvizsgáztam (el se mentem a diplomaátadóra),
– doktori és kandidátusi címet szereztem,
– felvettek (bármelyik) munkahelyemre.

És ne gondolja senki, hogy ez azért van, mert mindez nekem könnyen ment. A szüleim tanulatlan munkásemberek voltak, szóval nem az anyatejjel szívtam magamba az ablativus absolutust. Ez valami fura szemléleti dolog, hogy másképp állok ezekhez a dolgokhoz, mint sok fiatal, aki fura szertartásokkal ünnepli a diplomáját. Nem tudom...

Vajon ide tartozik-e, hogy lakodalmam se volt. Talán igen.

Széthull

Nagyon úgy tűnik, hogy július 3-án ismét közönség előtt mondhatom a magamét – a Magyar Pedagógiai Társaság taksonyi Staféta Táborában. Megtisztelő a meghívás, de mostanáig nem sokat gondoltam rá, talán egy kicsit el is felejtettem... annyi minden volt. Most viszont barátaim beleírtak a programba, és el kell gondolkoznom arról... hogy miről. Hát azt hiszem, erről: a magyar (és talán nemcsak a magyar) közoktatást a gyökértelenség pedagógiája uralja. Elégetjük a hagyományt – szelíd könyvégetés –, aztán: mint oldott kéve...

Széljegyzet Dosztojevszkijhoz

Én azt hiszem, hogy a hit senkit nem tesz erkölcsösebbé. Az összefüggés inkább fordított: az erkölcsi elkötelezettség megalapozhatja a hitet.
#széljegyzetDosztojevszkijhoz

Vasalódeszka

Gondolom, mindenki tud említeni teljesen hasznos és hétköznapi tárgyakat, amelyek kimaradtak az életükből, mert se gyerekkorukban nem volt nekik, se felnőtt korukban nem szerezték be. Nekem most két ilyen dolog jut az eszembe: a kenyérpirító és... a vasalódeszka.

Nyugati tér?

Tegnap volt egy elég kategorikusan fogalmazó posztom az emlékezetpolitika ellen. Most sietek hozzátenni, hogy persze azt én is helyeslem és elkerülhetetlennek tartom, hogy a rendszerváltás után lezajlott egy nagy név-visszaállítási hullám. Akkoriban igazán csak a Marx tér átnevezése fájt, és nemcsak Marx művelődéstörténeti jelentősége miatt, hanem azért is, mert az nem hagyományőrzés volt, nem visszaállítás, hanem a tér vadonatúj nevet kapott. De ez legalább egy tárgyilagos, pragmatikus elnevezés, amivel senkinek nem lehet baja. ... Vagy mégis? Hogyhogy Nyugati tér? Mért pont nyugati? Ez azért elég libsi gondolat volt annak idején. Talán mégis vissza kéne térni a helyi tradíciókhoz, és Pekingi térnek, vagy még inkább Alma-Ata-i térnek átnevezni.

Kortársunk, Máté

"Ideges voltam, és befogadtatok."
Kortársunk, Máté

Ennyire sorsszerű

Nem azt mondom, hogy odavoltam a Fideszért 1989-ben, de azt azért álmomban sem gondoltam volna, hogy húsz év múlva ők fogják visszacsinálni a rendszerváltást. Igazából kurvára idegesít, hogy ennyire kiszámíthatatlan a jövő. Miközben ennyire sorsszerű.

A kollektív emlékezetről

A múlt közös és olyan, amilyen. Az utcanevek, a köztéri szobrok a közös emlékezet fenntartói, és nem arról szólnak, hogy eszményeket sulykoljanak az emberekbe. Fontos, hogy mindig újra megtaláljuk a múltban a hőseinket, de egyáltalán nem fontos, hogy kiirtsuk az emlékezetből a tévedéseinket. Egyszer azt írtam – lehet, hogy nem én találtam ki –, hogy ahol emlékezetpolitika van, ott meghal az emlékezet. Mindenesetre így gondolom.

Egy igazi kreténről

Most, hogy a bíróság írásba adta, hogy az ilyesmi rendben van, szeretném kijelenteni, hogy Bayer Zsolt egy szerencsétlen nyomorult rohadt kis proli és egy igazi kretén barom állat.

Temetés

"Ő se jött el az én temetésemre, én se megyek el az övére."
#beszélgetéseink

Trianonról 2

Az országfeldarabolók, a nemzetvesztők, a múltat kiradírozók, a hazát kiárusítók, a köpönyegforgatók ma Trianont siratják. A hányinger komolyan akadályoz abban, hogy én is sirassam. Sajnálom.

Trianonról 1.

Trianonban szétizélték a hazánkat. A legméltóbb emlékezés az lenne, ha végre elkezdenénk kitalálni. Hogy legyen.

Megint az őrökről

Azt hiszem, nem azzal van a baj, hogy rendőrök lesznek az iskolákban. Nincs benne a Bibliában, se Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában, hogy az iskolában nem vigyázhatnak rendőrök az iskolapolgárok testi épségére. Azzal van baj, amikor elvonják a forrásokat az oktatástól, nem tesznek semmit egy épkézláb reform érdekében, magukra hagyják az iskolákban dolgozókat, hogy dögöljenek meg, vagy boldoguljanak, ahogy tudnak azért a semmiért, amit ezért kapnak. Aztán a felgyülemlő nem kevés problémát azzal kezelik, hogy rendőröket küldenek az iskolákba. Szóval a kontextus, barátaim, a kontextus, mint mindig.

A Pride-ról

Miért szeretem a Pride-felvonulásokat?

1. Kezdem azzal, ami teljesen érzelmi és szubjektív. Mert ezek a rendezvények – a résztvevők természetes nyitottságával – mindig a szeretet és a boldogság üzenetét hordozták, és remélem, ezután is ezt fogják tenni. Sajnos nem idegen tőlem a gyűlölet, néha képes vagyok gyűlölettől izzó kormányellenes jelszavakat skandálni, de ezeken a felvonulásokon maradéktalanul kereszténynek érezhetem magam.

2. Mert a politikai homofóbia fenyegető réme az egész világon feltűnt a horizonton. Magyarországon kiváltképp. És nem tudjuk még, mi lesz ebből. Minden tisztességes embernek kötelessége a fenyegetett csoportok mellé állni.

3. Végül a szivárványos zászló számomra nemcsak a szexuális kisebbségek melletti elkötelezettséget jelenti, hanem mindenféle sokféleség értékelését és védelmét. Mert minden ember "fenség, Észak-fok, titok, idegenség..." És ha ezt nem tudatosítjuk és védjük minden erőnkkel, a legrosszabbra számíthatunk.

A bármiről

Egy réges régi kollégám, még a Kádár-rendszerben, mondta ezt a bölcsességet: örüljünk a másik béremelésének, mert az idővel felhúzza a mi bérünket is. Hát ez azóta teljesen érvényét vesztette, semmiből nem következik semmi. Bármi megtörténhet. Mert messze nincs akkora dolgozói érdek-képviseleti lehetőség, mint az álszakszervezetek korában.

Fáj, mint egy szélmalom

"És a szívem fáj nagyon,

mint egy fáradt szélmalom." 😮

Ettől eltekintve ez egy jól megírt szöveg Bradányi Ivántól.

Az iskolaőrségről

Az iskolaőrség nem a megoldás, hanem a probléma.

A petíciókról

A petíciózás mára nagyipari méreteket öltött. Azt hiszem, ebből kiszállok. Semmi értelme, hogy minden másnap aláírjak egy petíciót.

Széljegyzet az iskolaőrség kérdéséhez

"Az másodlagos kérdés, hogy mi a rendetlenség oka. Sokkal fontosabb, hogy mielőbb legyen vége, mert súlyos emberi károkhoz, fájdalmakhoz és veszélyekhez vezet."

Mi a baj ezzel a különben lefegyverzően egyszerű érveléssel? Három bajom van vele.
1. Ha nem az okokat akarjuk megszüntetni, akkor csak erővel tudjuk felszámolni a rendetlenséget. Ez növeli a feszültséget, és még több erőt igényel. Egy ördögi kör alakul ki, amely legitimálja az erőszak törvénytelen formáit is. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.
2. Az erőszakkal szembeni tolerancia szinte biztosan generalizálódik. Minél több erőszakos megnyilvánulást fogadunk el, annál kevésbé leszünk érzékenyek a többire. A társadalom ingerküszöbe nő. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.
3. Mivel az erőszak nem oldja meg a problémát, az megmarad, és vele az erőszak is. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.

Könyvekről

Ismerőseim sorra posztolják azokat a könyveket, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk. Bajban lennék a helyükben, mert nem vagyok egy nagy olvasó. 😕 De ami biztosan benne lenne: a János vitéz és a Történelem és osztálytudat.

Társas

A karantén kezdete óta minden héten egyszer családi társasozás. Minden héten másik játék. Ma este a Catan telepesei került sorra. Tábla felállítva, kellékek kiosztva, majd a szabályok áttekintése során rövid vita után megszületett a döntés: söpörjük össze az egészet, és játsszunk egy parti Unót.

A karantén és a NAT

Az iskolai karanténnak szerintem nem az a tanulsága, hogy a tanárok nem értenek az IKT-hoz, nem is az, hogy a tanulók nem értenek hozzá, még kevésbé az, hogy nincs szükség tanárokra, és természetesen a legkevésbé mindezek ellentéte. Számomra ez a két hónap arról szólt, hogy a király meztelen, és hogy a tanterv teljesen értelmetlen. Abban a pillanatban, amikor nem lehet a tananyagot "leadni", azaz tanítani kéne: vagy félre kell tenni a tantervet és valami mást tanítani, vagy áldatlan bénázásba fordul át a dolog. A pedagógiai értelemben (is) szélsőségesen konzervatív NAT bevezetése szeptembertől azt mutatja, hogy ez a szervezet tökéletesen képtelen a tanulásra. Nincs itt semmi látnivaló, minden marad a régiben, jó lesz nekünk tanítás helyett továbbra is a KRÉTA-birodalom.

Pedánskodok

"Tudom, hogy most intőt érdemelnék, ha osztályoznák az életet." Nekem tényleg nincs személyes bajom a Szenes Ivánnal, de annyi hülyeséget tudott leírni, hogy csak néz az ember. 😊

A pusztulásról

Amikor Isten egy egész várost el akar pusztítani a bűnösökért, háborgunk Ábrahámmal együtt, hogy ez igazságtalan. De hát miért csinál ilyet? Hát csak azért, mert ezek a dolgok így működnek. Most sem mindenki bűnös, de mindannyian belepusztulunk.

A 33-asról

Miért gyűlöm a 33-ast ennyire, ha nincs is érintett ismerősöm? (Igazából meleg is alig, vagy csak nem tudom róla.) Mert nincs semmi magyarázata: merő gonoszságból csinálták. Vagy – ami ugyanaz – a "népi szabadsággyűlölet" felkorbácsolása céljából. Nettó aljasság az elnyomó hatalom részéről.

szocmunkás

szociális muzsikás
#félreolvasás

Gumicsont

Minden csak gumicsont, minden az ég alatt.
Még a kis nefelejcs is az.

Az országgyűlés fekete napja

Amikor egy törvény elfogadása után teljesen adekvát reakció lehet ez: "Szépen kérek mindenkit, ne tegyen kárt magában.” – akkor nagy baj van.

A régimódi úriember

Engem nem zavar, ha Kövér "régimódi úriember". Amíg otthon a négy fal között csinálja. Már ha a feleségének tényleg ez jön be.

Kormánypropaganda mindenütt

Szerintem az egyáltalán nincs rendben, és mindenesetre különös, hogy a YouTube szélsőjobbos diktatúrák kormányának reklámjait jeleníti meg a böngészőmben, és nem tudom kikapcsolni. Nem hiszem, hogy ez összeegyeztethető a Google elveivel.

Reset

Nem lehetne visszatekerni az időt: new game with the same numbers? Mondjuk, a nyolcvanas évek végére, megcsinálni újra a rendszerváltást, és nem elbaszni? Vagy eleve lehetetlen volt?

Rose

A gumicsont az gumicsont az gumicsont...

Rémhír

nyunyófasizmus
#rémhír

Álomszó

Ezt álmodtam: Vivaldi tér (= Lövölde tér).

Nem ülhetnek nyugodtan a kocsmában?

"Ettől függetlenül lehet félelmetes a számukra. És különösen a férfiak számára, akik a kocsmában töltik mindennapjaikat, hogy: nem ülhetnek ott nyugodtan? Közben anyák [?] meg itt megtalálhatják egymás közt a boldogságot?"

Ezt Bódis Kriszta Falusi románc (Meleg szerelem) c. dokumentumfilmjében mondja az egyik szereplő. Szerintem ez a félelemből fakadó "népi szabadsággyűlölet" egyik legszebb megfogalmazása. Nem kis mértékben ezen az érzésen alapul a mai elnyomó rendszer.

Szexizmus, félelem, fasizmus

Pálinkás József egy mai – szerintem nagyon tisztességes – publicisztikájában azt írja, hogy a "nőellenes megnyilvánulások sokasága", amivel manapság lépten-nyomon találkozunk, a félelemből fakad, és hogy ez nem helyes. Ez bizonyára így is van. De szerintem ennél többről van szó. Ahogy én látom, Magyarországon politikai szexizmusról (és hasonlóképpen politikai homofóbiáról) beszélhetünk. A nőket leszóló, sőt megalázó meg nyilvánulásoknak politikai célja van: a lakosság nagy részének lelkében mélyen ülő szabadságellenes, rendpárti érzelmek felkorbácsolása. Ha tetszik, nem a félelem az ok, hanem a félelemkeltés szándéka. Mindez csak része annak, amit szerintem nagyon helyénvaló fasizmusnak nevezni.

A tisztelet jele

Remélem, egyértelmű, hogy Kövér László iránti tiszteletemet fejezem ki, amikor azt mondom, hogy nem szeretném őt magas állami pozícióban látni. Ez ugyanis olyan viselkedésre kényszeríti, ami nem egyeztethető össze emberi méltóságával.

Genderkötél nyakamon

Egyszer már megírtam, de most megint kívánkozik belőlem. A sex és a gender megkülönböztetéséről én a 70-es évek közepén olvastam először, konkrétan Buda Béla A szexualitás modern elmélete című könyvében, ami egy szociálpszichológiai munka volt. Igazából még érdekesnek sem tűnt ez a distinkció: egyszerűen magától értetődött, hogy egy dolog a biológiai nem, és egy másik dolog a nem szociális konstrukciója, ami történetileg és kultúránként változik. Hogy ennek a fogalomnak a használata összefüggene mondjuk a transzneműséghez való személyes viszonnyal, az a legutóbbi évekig fél sem merült bennem, és álmélkodva veszem észre, hogy mostanában amúgy normálisnak látszó emberek is képesek genderideológiáról beszélni, egy ilyen szónak jelentést tulajdonítani. Ez nagyjából olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy a "nyelvváltozat" nyelvészeti fogalma egy ideológia, ami azt hirdeti, hogy nem hiba, ha valaki elhagyja a -ban/-ben végéről az -n-t. Ja, és az Isztambuli egyezményben meg végképp nincs semmi ilyen ideológia.

Az elsodort komp

Szerintem hiba az Isztambuli egyezmény elleni határozatot pusztán hímsoviniszta aktusként pszichologizálni. Ami itt zajlik, az a fasizmus öntudatosodása. A komp egyre messzebbre sodródik a nyugati kultúrától.

Áll az alku

Az utolsó pillanatig arra fogadtam volna, hogy nem lesz érettségi hétfőtől. Most már nagyon kevés pénzért is odaadnám azt a táskát az Igazgató Úrnak. :( De ez nem (csak) nekem rossz.

Semmit se tudunk

Természetesen lehetséges, hogy nem egy nemzeti katasztrófa küszöbén állunk, és lehet, hogy még az érettségi sem fogja felpörgetni a járványt és az áldozatok számát. Semmit sem tudunk. Én mindenesetre azért fogok imádkozni, hogy ne legyen baj. Már csak azért is, hogy ne kelljen együtt élni azzal a tudattal, hogy semmit se tettünk ellene.

Menekülés Abszurdisztánból

1990-ben éreztem hasonlót, amikor elmentem az OPI-ból, ahol osztályvezető voltam, és a Károlyi Gimnáziumban rácsodálkoztam, hogy jé! normális emberek között valóságos életet is lehet élni. Amióta elbúcsúztam az egyetemtől, még élesebben látom, hogy micsoda bizarr, abnormális világ része voltam én. És lehet úgy is élni, hogy igen, igen, nem, nem.

Cataflam

Bármennyire is igaz, hogy visszataszító és hazug emberek uralkodnak fölöttünk, és bármennyire utálom őket én is, még náluk is jobban utálom a hírhamisítást: amikor olyasmit adnak a politikai szerepelők szájába, amit nem mondtak, és aztán ezen dühöng a közvélemény ahelyett, hogy a valóságos szörnyűségeken dühöngene. Maruzsa például nem mondott olyat, hogy aki lázas, vegyen be két Cataflamot. Ennek pontosan az ellenkezőjét mondta – persze ettől még cinikus.

Komprádor

Dolgozom, közben belenézek a hírekbe, látom, hogy legújabban "komprádor alakulat" lettem (az wtf??), és amúgy nem vagyok már a nemzet része. Gondolom, mire vége a karanténnak, kilövési engedély is lesz rám.

Mikor lesz?

Az érettségi május 4-én kezdődik, ez hivatalos, és nem látszik akadálya annak, hogy megtartsuk. Persze, ha netán a járvány pont május 3-án tetőzne, és több tízezer kórházi ápoltra kellene számítani májusban, akkor mégsem május 4-én kezdődik. De hát ez természetes.

Mindenki

Na, nekiugrok még egyszer. Szóval van ez a Mindenki című film, amit annyira imádtatok (én annyira nem, de ez most mellékes). Tudjátok, ez az a magyar Oscar-díjas rövidfilm, aminek a végén a nagy koncerten a gyerekkórus minden tagja csak tátog, ami iszonyú blama. És ezt szolidaritásból teszik. Na. Ami viszont nincs benne a filmben, hogy ezt hogy szervezték meg. Nyugodjatok meg, nem volt egyszerű. Valami ilyesmi lehetett a mondás: "gyerekek, a koncerten mindenki tátogjon!" Szóval nem az, hogy "gyerekek, aki egyetért azzal, hogy kiállunk a társunk mellett, az tátogjon!" Pedig ez is kurva jól hangzik, és tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti szabadságát, csak éppen nem valósult volna meg a cél. Jó, de akkor hogy? Mindenki egyetértett a javaslattal? Látatlanban merem állítani, hogy nem. Pl. én se értettem volna egyet, mert azt mondtam volna (a mai eszemmel persze), hogy ilyen helyzetbe senkit nem hozunk. Mások meg biztos azt mondták, hogy "de intőt fogunk kapni". Megint mások arról beszéltek, hogy a koncert mennyire fontos, mindannyiunknak fontos, és mind veszítünk azzal, ha nem énekelünk. És mit mondtak erre az elszánt szervezők? Azt nem tudom, de bizonyosan két céljuk volt: (1) meggyőzni azokat, akik más véleményen vannak, (2) ha ez nem sikerül, akkor olyan helyzetbe hozni őket, hogy nagyon kellemetlen legyen nem együttműködni. Ez utóbbi baromi rosszul hangzik, elismerem. De sajnos nélkülözhetetlen feltétele a politikai (ja, politikai) közösségképzésnek, ami nélkül nincs eredményes harc az elnyomás ellen. (Igen, ez a poszt az érettségiről szól.)

Tiltsák be a T/1-et

Tiltsák be a T/1-et!

Mert mi az, hogy "magunk elé"? Mi az, hogy "nézünk"? Kinek a nevében beszél az úr? Honnan olyan biztos benne, hogy mindannyian pont maguk elé néznek? Hátha valaki nem akar maga elé nézni, hanem a sarokba akar nézni, mint a macska. És ha netán mindannyian maguk elé néznek, az talán nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Az a legtisztább, ha mindenki oda néz, ahova akar. Már ha egyáltalán akar nézni. És ha valakit az tesz boldoggá, hogy nem néz és nem lát? Az már rögtön dögöljön meg?

Tiltsák be a T/1-et!

Reménytelenül

Azt eddig is tudtuk, hogy a nemzet ellenségeinek markában vagyunk, most viszont azt látjuk, hogy a világjárvány eszkalációja, konkrétabban: emberéletek tömeges veszélyeztetése se túl nagy ár számukra, ha a saját kicsinyes érdekeiknek a védelméről van szó. Rémült döbbenettel figyelem, hogy gyűlnek az okosnak, sőt erkölcsösnek hitt érvek, hogy miért nem kell még most sem ellenállni. Talán tényleg reménytelen a helyzet. Isten irgalmazzon szegény hazánknak!

További moralizálás az érettségiről

Több helyen olvasom, hogy mekkora morális dilemma ez az érettségiztessünk-e kérdés. Mert csak morálisan kifogásolható döntést lehet hozni. És ez teljesen így is van, meg az is igaz, hogy rohadt dolog a kormányzat részéről, hogy ilyen helyzetbe hozta a pedagógusokat. De van ehhez két megjegyzésem.

1. Azért ez, hogy bármit döntünk, azzal vétkezünk, nem olyan ritka az ember életében. Mondhatni ez az emberi állapot egy markáns jellemzője. Nem lehet bűn nélkül élni. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg szellemeskedve, hogy az erény a bűnök közötti okos választás képessége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiélezett helyzetekben ne lehetne tudni, hogy mi a helyes döntés. Szerintem most is lehet tudni.

2. Az erkölcsi dilemma éppen attól lesz nagy, hogy elhisszük: mindenkinek igaza van. Ebből aztán az van, hogy egyesek majd érettségiztetnek, mások nem, és az utóbbiak tanítványai szívnak. De tényleg csak így lehet megközelíteni a kérdést? Tényleg kizárt a kollektív cselekvés? Hogy közösen mondjon egy szakma nemet egy vállalhatatlan döntésre. A gyerekeket persze így is csapás éri, de jóval kisebb, mint ha a szokásos szánalmas módon mindenki "a lelkiismerete szerint" cselekszik.

A felelősségről

Szóval ki lett adva, hogy menjetek, és járuljatok hozzá a járvány eszkalációjához. Oké, ki vagyok én, hogy beleszóljak, de hogy akkor most tényleg így lesz? Mentek, és fertőzési gócpontokat hoztok létre? Értem, hogy parancs van, és akkor állítólag más a felelős, meg azt is értem, hogy a gyerekek érdeke bonyolult dolog, de hát azért mégis...

Ugorj a kútba!

A felnőtteknek mindig vannak ilyen előre gyártott bölcsességei.
– Hát ezt mért csináltad?
– A Panni mondta.
– Nagyszerű. És ha a Panni azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz?
Általában azt gondoltuk, nem ugranánk bele. Fel kellett nőni ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegyük azt a tizenötezer érvet, ami miatt igenis kútba kell ugornunk, ha azt mondják nekünk. Sőt, magunkkal kell vinni egy-két embert.

Érettség(i)ről

Karanténos időkben alszanak az agitátorok. Ez szállóige – amit most költöttem – arra utal, hogy amikor otthon kell maradni, akkor a nép politikailag kiszolgáltatottabb, mert senki nem fogja a saját és mások egészségét azzal kockáztatni, hogy gyűlésbe megy vagy pláne tüntetést szervez.

De rögtön megváltozik a helyzet akkor, amikor a hatalom szólítja fel az embereket, hogy csoportosuljanak, és így kockáztassák a saját egészségüket és másokét. Ilyenkor otthon maradni politikai cselekvésszámba megy. Agitátorok, ébresztő!

Ami nem mindegy

A krónikus belgyógyászati osztályokon főleg öregek fekszenek, akik talán nem számítanak. De a gyerekeik életük teljében lévő középkorúak, akik a politikai véleményformálásban kulcsszerepet játszhatnak. Ja, csak úgy eszembe jutott.

Április 11.

Valahogy nem szoktunk megemlékezni arról, hogy április 11. nemcsak József Attila születésnapja és a költészet napja, hanem a magyar alkotmányosság születésének ünnepe is. Pedig nagyon megérdemelnék az áprilisi törvények, hogy szentesítésük évfordulóján emlékezzünk: volt idő, amikor a nemzet fontosnak tartotta, hogy jogállamban éljen.

A király meztelen

Ami jelenleg az online oktatásban történik, az szerintem nem a pedagógusok felkészültségéről szól, sőt nem is a rendkívüli állapotról. Számomra ez a modern tömegoktatás – és speciálisan a súlyosan sérült magyar közoktatás – országos méretű lelepleződése. Kiderül, hogy a király meztelen. Online módon nem lehet a tananyaggal "rendesen" haladni. Ennek azonban az az egyszerű oka, hogy "normál" körülmények között sem lehet valójában a tananyaggal haladni. Már ha haladáson a tudás gyarapodását értjük. Az egész közoktatás lényege: rengeteg energia pazarlása egy látszat fenntartására. Ez a látszat most robbanásszerűen lepleződik le – elsősorban a szülők előtt. A kérdés, hogy érdekel-e ez valakit, vagy csak az a fontos, hogy ne legyen fennakadás a lepapírozásban.

A gondoskodó

– Ma felhívott a Kocsis Máté.
– A Kocsis Máté?
– Ja, ő valami a pártban vagy a KISZ-ben vagy micsoda. A titkárnője hívott fel.
– A Fideszben.
– Na ott, mindig KISZ-t mondok.
– És mit akart a Kocsis Máté?
– Hát hogy nincs-e valamire szükségem.

Szétesés előtt

Bevettem egy Panadolt, bár az van ráírva, hogy szétesést segítő rendszert tartalmaz. Arra meg pont nincs szükségem.

Mosogatós marokkó

Van ez a mosogatós marokkó, én nem vagyok nagyon jó benne. Úgy kivenni a csöpögtetőből egy edényt, hogy a többi ne mozduljon el.

Az idézetíró

Úgy döntöttem, hogy a nagy teoretikus munkáimból csak az idézeteket írom meg. Úgyis csak az marad meg belőlük.

Megmondom, mi van: nem tudjuk

Akkor most én is megmondom a tutit. Hogy mire tanít minket a vírusválság. A vírusválság arra tanít minket, hogy nem tudunk semmit. Szóval ne jöjjön nekem senki azzal, hogy mostantól ez lesz, meg az lesz, mert lófaszt se tud, nemhogy azt, hogy mi lesz. Itt vagyunk egy teljesen új szituációban, és ideje felismernünk, hogy ez az emberi állapot fundamentuma: hogy a jövő nagyjából bejósolhatatlan. Egy kicsit több nyitottságot, ideológus urak!

Hírek

Lizanka azt mondja koronavírusos videójában – amit úgy tűnik, hiába osztottam meg, mert nem nézi senki, pedig nagyon fontos –, hogy csak naponta kétszer nézi meg a híreket, és valami ilyesmit ír ma Marla is. Én meg nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy programszerűen híreket hallgattam, néztem vagy kerestem volna. Egyszerűen megszűnt ez a napilap-olvasási rutin, nem érdekel annyira a dolog. "Ne nézz annyi híradót" – ezt is tanácsolták nekem. Hát mondanom se kell, soha nem nézek híradót, amúgy tévét se. A fontos hírek mégis eljutnak hozzám. Szégyen ide, szégyen oda, nekem ennyi elég is ebből.

Autizmus és social distancing

Az autizmusra való odafigyelés napja van ma. Ha valaki azt hiszi, hogy az autistáknak könnyű a karantén, azt Lizanka felvilágosítja, hogy mennyire nem így van. A járvány mindannyiunk számára radikális életformaváltást jelent, ez mindenkit megvisel. A járvány hirtelen kiszámíthatatlanná tette a jövőt, nem csoda, ha pánikba esünk. Egy kicsit mindannyian autisták lettünk, legalábbis jobban megérthetjük azokat, akik a normális hétköznapokon is ezt élik át. Figyeljünk rájuk!

Az állampolgári nevelésről

"Soha ne igyál meg semmit, amit nem magadnak kevertél." Ez lenne az állampolgári nevelés rövid foglalata. Mondjuk, most már késő.

A nyílt diktatúra első napján

Azt mondják a bölcsek, hogy a demokráciában az a jó, hogy nem kell vér a hatalomváltáshoz. Hát most majd kell.

Karantén

Twentin Caranteno #mahallottamakerítésmögül

Hogy vagy?

– Hogy vagy?
– Ne haragudj, jól.
(EP nyomán)

A limbósztár

Emlékeztek még a limbóra? Magyarország kormánya morális limbóbajnok akar lenni. Elhatározta, hogy minden évben egy kicsit mélyebbre süllyed. És az az igazság, hogy megy neki! Virtuózok! "How low can you go?"

Csáth örülne

CSÁTHIDRA
Ezt a bizarr összetételt javasolta a Word a cathedra helyett.
#anapszava

Járványdiktatúra

"Járvány idején nincs helye a demokráciának." Forog most egy ilyen jelszó kevéssé balliberális körökben. Én viszont azt mondom: járvány idején nincs helye az önkényuralomnak. Nincs veszélyesebb a társadalomra, mint amikor valódi vészhelyzetben egy önző és szűk látókörű csoport ellenőrizetlen hatalmat kap. Akkor tényleg a legrosszabbra számíthatunk.

Nemzeti konzultáció

Most akkor elmarad a nemzeti konzultáció büdös cigányok és börtöntöltelékek témában? Vagy csak később lesz? Vagy abból a pénzből szájmaszkokat postáz a kormány? Vagy inkább arról kérdez, akarjuk-e Orbánt örökös konzulnak, mivel olyan hatékonyan véd meg az egyetlen valóságos ellenségtől?

Diktatúra-e van?

Legalább megszűnnek azok a gyermeteg viták, hogy ez már diktatúra-e, vagy még csak 57%-ban diktatúra, vagy már 62%-ban. Persze tudom, ezután is lesznek, akik majd azt mondják, hogy ez nem diktatúra, mert nem visznek el Recskre. Anyád!

Döntsd el, hova állsz!

A felhatalmazási törvénynek egyetlen értelme van: hogy a kormányt tényleg ne basztathassa senki azért, hogy felkészületlenül, bénán, felelőtlenül, önző módon harcol a vírussal. Vagyis nyugodtan lehessen felkészületlen, béna, felelőtlen és önző, miközben fájdalmas arccal elmondja, hogy ők igazán mindent, de mindent... Hogy még világosabb legyek: egy ilyen törvénnyel nemcsak a demokráciát veszítjük el (végleg), hanem a vírussal folytatott háborút is. A törvényt megszavazni hazaárulás, és ezúttal nem hiszem, hogy ebben bármi túlzás vagy hangulatkeltés lenne.

Maradj otthon!

Jobb is lesz otthon maradni egy darabig. Mert aztán kilépsz az utcára, és egy kibaszott fasiszta diktatúrában találod magad.

Kinyírta az egész vezérkart

Na, úgy látom, Szegeden is sikerült egy világbarma futóbolondot kinevezni rektornak. Ez egy ilyen rendszer, és ebbe fogunk belepusztulni. Csak mondom.

RIP

Minden nap kapok értesítést arról, hogy kik iratkoztak fel a Taní-tani Online hírlevelére, és hogy kik iratkoztak le róla. Általában ismeretlen nevek. De ma a leiratkozottak között ott volt egy nemrég elhunyt kolléganőnk ímélcíme. Isten nyugosztalja!

Mozart

Valamikor a 70-es évek derekán két osztálytársnőm (azt hiszem, kettő) is tagja volt annak a csapatnak, amely a Veres Pálné Gimnáziumot képviselte a Magyar Rádió nagy Mozart-versenyén. És mivel meg is nyerték (vagy legalábbis nagyon előkelő helyezést értek el), hát sejthető, hogy mindent is tudtak Mozartról. Én inkább csak ismerkedtem a komolyzenével, de valahogy az az ötlet kerített hatalmába, hogy a zongoraverseny egy nagyon jó műfaj, így aztán megkérdeztem az egyiküket, hogy melyik Mozart-zongoraversenyt ajánlaná nekem. (Más szavakkal: melyiknek a lemezét vegyem meg.) Mire valami olyasmit mondott, hogy a közfelfogás szerint a mittudoménmilyen-dúr a legjobb, de ő inkább a d-mollt ajánlaná. Meg is vettem, történetesen Fischer Annie-val. Az egész életemet végigkísérte. (Majdnem azt mondtam, meghatározta.)

Heterofisz

Azért ez a home office is egy gyanús dolog. Én a magam részéről maradok a hetorofisz mellett.

Forradalom a korona idején

De most komolyan, van még valaki ebben az országban, akinek kell ez a kormány? Értem én, hogy a korona idején nem lehet forradalmat csinálni, de ha egyszer ennek vége lesz, és még élünk, küldjük már el őket a halál fülére, hát na de tényleg, különben hogy?

Mi a fontos?

Egy anya kiborulásából:

"Ok, hogy tanulni kell, de nem vagyok tanár, anya vagyok és van millió dolgom még ezen kívül. Nem lehetne kevesebbet? Nem lehetne, hogy a rajzot, technikát, tesit....ÉNEKET mellőzzük?!
Hozzáteszem ez nem csak az én véleményem."

Szerintem a kiborulás teljesen érthető. De nekem más lenne a javaslatom: nem lehetne, hogy kivételesen, a rendkívüli helyzetre tekintettel, inkább főleg a rajzot, technikát, tesit, éneket nyomassuk?

Jobb-e félni?

Régi probléma: jobb-e félni, mint megijedni? Én utálok félni (meguntam), ezért valószínűleg nagyon meg fogok ijedni. Rossz lesz nekem? Biztos, de asszem, azoknak is, akik félnek.

Pandavér

pandémia = pandavérűség
Azaz mindannyian olyan kedvesek, szeretetreméltóak és nyugodtak leszünk, mint a pandák.

Karantén a buszon

– Meg kell nézni a táblát! Első ajtón nincs felszállás!
– Karantén van.
– És így nem száll rá a karantén? Még olyat!
#legendary99

Mielőtt hálát rebegünk

Mielőtt hálát rebegünk a koronavírusnak, hogy elhozta az oktatásban a várva várt digitális forradalmat, gondoljuk meg a következőket. (Aki nem szeretne negatív posztokat olvasni, az görgessen tovább.)
1. A pszichológia tanítása szerint a halálfélelem légköre nem nagyon kedvez a tanulásnak. (A pedagógusokról beszélek, akiknek állítólag most kéne digitális kultúrát tanulni.)
2. Érthető módon elcsendesedett a NAT-vita, amely az én olvasatomban arról szólt, hogy a jelenlegi tananyag (ami lényegében ugyanaz, mint ami az új NAT-ban van) nem alkalmas semmire. Most ehhez hozzátehetjük, hogy különösen nem alkalmas digitális feldolgozásra. Nem látom azt a diskurzust, ami arról folyna, hogy MIT is kéne és lehetne tanítani távoktatással.
3. Ez különben azért van, mert a halálfélelem légköre a stratégiai diskurzusoknak sem kedvez.
4. Eddig konszenzus volt arról, hogy korunk egyik fő rákfenéje a személyes kapcsolatok visszaszorulása, és az, hogy a virtuális világ elszívja a levegőt a valódi személyes találkozások elől. Tökre értem, hogy amikor az utóbbi lehetetlen, akkor nagyon jó, hogy van az előbbi, de azt komolyan számításba kéne venni, hogy ettől a dolgok csak rossz irányba tudnak menni.
5. Plusz az a gyerek, aki eddig nem volt telefonfüggő, most tuti az lesz, hacsak a szülők nem vetik be magukat nagyon. Lehet, hogy a tanárok fő feladata ez lenne: segíteni a szülőket, hogyan éljék túl, ha a gyerek egész nap otthon van.
6. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.

Fordulat?

Abban nem hiszek, hogy – mint egyesek remélik – az iskolák kényszerbezárása didaktikai forradalmat hozna. De az nem lehetetlen, hogy tegnap bukott meg a NAT 2020.

Minden hullámhosszon

A kiélezett helyzet megint egy jó lehetőség arra, hogy Morál Néne legyőzze Érdek Bátyót, és egy-két jobb érzésű közmédiaizé felálljon, és kijelentse, hogy nem hazudik tovább. Mert túl nagy lett a tét.

Megint az iskolabezárásról

Orbán azt találta mondani, hogy az iskolákat azért nem kell bezárni, mert később rosszabb lesz a helyzet. Nooormális? A pedagógusok meg örüljenek, hogy megfertőződnek, mert az alternatíva az lenne, hogy nem kapnak fizetést. Komolyan mondom, velünk bármit meg lehet csinálni. (Velünk, mármint a magyar néppel. Mert ez megint nem pedagógusügy, hanem a közös jövőnk ügye. Archaikus kifejezéssel: nemzeti ügy.)

Szűrő

Szerintem jópofa a történet, de a végén kérés is lesz. Szóval van egy kis robotporszívóm, nagyon jó fej, és nagyon hasznos is, de kínszenvedés beszerezni hozzá a megfelelő szűrőt. (A szűrő itt olyan, mint más porszívóknál a porzsák, nem megyek bele a technikai részletekbe.) A webes találatok két részre oszthatók: egyik fele odaírja, hogy nem kapható, a másik fele nem, itt csak a megrendelés után derül ki, hogy nincs. Ilyen volt pl. a Media Markt, ahol ki is fizettem előre, majd közölték, hogy ja, nincs. Hát jó, egy darabig pihentettem a dolgot, aztán rátaláltam a Porzsák Partnerre, ahol úgy tűnt, kapható. Rendeltem is ötöt (már óvatos voltam, nem fizettem előre), mert azt ígérték, hogy öt csomag porzsáktól ingyenes a szállítás. Persze simán felszámoltak 990 Ft-ot, de hát öt szűrő nyilván nem öt csomag porzsák. Mindegy. Na jó, másnap hívnak telefonon. Kedves ügyintéző mondja, hogy sajnos nincs raktáron öt szűrő, csak kettő. Akarom-e azért? Akarom. Oké, akkor küldik. Meg is jön a küldemény, a képen látható kis bizalmas üzenettel.

Így a szállítási díj persze csaknem 100%-kal emeli az árat, de nem is ez aggaszt. Hanem hogy hogy a fenébe jutok hozzá a jövőben ehhez a vacakhoz. Szóval, ha van ötlet... SENCOR SVX71

Ööö... szóval nem szeretnék gorombának vagy hálátlannak látszani, de az talán világos a fenti bejegyzésből, hogy én egy ideje már keresem ezt a terméket, és hát a Google-t használom ilyenkor. Tulajdonképpen azok segítségére számítok, akik véletlenül tudnak valamit erről a dologról, pl. szintén használják, vagy ismernek megbízható forrásokat.

Embertelen

Az milyen hülyeség már, hogy most ne politizáljunk, mert vészhelyzet van?! Egy rezsim embersége vagy embertelensége éppen vészhelyzetben mutatkozik meg a legélesebben. Ahogy most is. Szerintem nem jó, hogy felelőtlen maffiózóknak vagyunk kiszolgáltatva.

Az iskolabezárásról

Az iskolákat bizonyára bezárják hamarosan. De vajon gondoskodnak-e szervezetten azokról, akiknek napi szükséglet az iskola? 1. Azokról, akik csak ott jutnak ebédhez. 2. Azokról, akik kicsik, és a szüleik dolgoznak. (Ez valószínűleg két különböző társadalmi csoport.)

Valamitől

Amúgy meg valamitől ki kell pusztulni, nem?

Nemzeti (?) alaptanterv

Nahalka István ma közzétett egy fantasztikusan jó összefoglalást arról, hogy mi (minden) baj van a NAT-tal. Meg is osztottam. De nem hagy nyugodni az, amit a nemzetietlenségről írt. Mert szerintem is nemzetietlen a NAT, sőt talán éppen ez a legnagyobb probléma, de egy olyan vonása miatt, ami talán így nincs benne az összefoglalásban. A nagy mennyiségű és listázott tananyag a lakosság (nemzet) legnagyobb része számára egyrészt befogadhatatlan, másrészt riasztó (demotiváló). Az eredmény pedig az, hogy a nemzeti műveltség a korábbinál is erőteljesebben egy szűk kisebbség privilégiuma marad. A NAT – amely állítólag túl nagy hangsúlyt fektet a műveltségközvetítésre – valójában elzárja a tömegeket a műveltségtől, és így kizárja őket a nemzetből. Már régóta a nemzet szétverése zajlik, a NAT erre csak ráerősít.

A régi játszótársak

Ha minden igaz, valamikor mostanában tesznek szakmai vizsgát egykori osztálytársaim a gyógymasszőrképzésen. Szeretettel gondolok rájuk ezekben a nehéz napokban.

A legnehezebb

A legnehezebb betartani, hogy ne piszkáljam az arcom, a szám. Ez egyébként a vírustól függetlenül is tök fontos lenne.

Ebbe halunk bele

Ostobaság, gerinctelenség, rosszindulat – ezt írtam egyszer régen egy konkrét ügy kapcsán, de ez alighanem általános modell lehet bizonyos cselekedetek elemzésekor. Ha egy bürokrata valami eszméletlenül ártalmas dolgot csinál, mindig érdemes keresni a szándékot. Ostobaság? Azaz nem tudja, mit cselekszik? Teljesen érzéketlen tettei másodlagos, harmadlagos következményei iránt? Simán lehet. Gerinctelenség? Azaz nagyon is tudja, hogy árt, de parancsra teszi, és ez felmenti minden felelősség alól? Ez is lehet. Rosszindulat? Kifejezetten ártani akar? Nem ritkaság. A három attitűd háromféle viszonyulást kíván. Persze keveredhet is a három, de akkor sem mindegy, hogy milyen arányban. Akárhogy is: alighanem e három dologba fogunk belepusztulni.

A tanárképzők és a NAT

Isten bűnömül ne vegye, meg aztán most már úgyis mindegy, de húszéves tanárképző pályafutásom során soha nem tanítottam a leendő tanároknak azt, hogy a tantervet követni muszáj. Sőt inkább azt mondtam, hogy a tantervnél mindig fontosabb a pedagógiai megfontolás. Ám minél szigorúbb a tanterv, annál nehezebb ezt az elvet követni is, hirdetni is. Ezért is különös, hogy – ahogy azt Nahalka István barátom már korábban keserűen észrevételezte – a tanárképző intézmények nem emelték fel a szavukat a "pedagógiai megfontolást" megfojtó új NAT és a kerettantervek ellen. Szomorú tükre ez szakmánk jelenlegi állapotának. Talán a magyartanárokéhoz hasonlóan itt is lesznek majd egyéni nyilatkozatok. Ilyesmiben reménykedem.

Politika a corona idején

Vírusveszély miatt a tüntetés elmarad. Másfelől viszont vírusveszély idején kifejezetten javallott a sztrájk. Csak mondom.

Ő is a Sorsé

Állítólag 70 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Tragédiának nézed? Nézd legott kihívásnak? Ez is csak a forradalom előkészítése. Igaz, hogy fájós derékkal nehéz barikádot építeni. De fölemeljük a botunkat, és akkor Isten irgalmazzon elnyomóinknak.

Arról, hogy milyen egy sztrájkmozgalom

Ezt a Wikipédia Harlan County War szócikkéből fordítottam, talán tanulságos. Nincs semmi aktualitása – leszámítva a helyzetet. Florence Reece emlékezik. 1931-ben (vagy akkoriban) történt, amikor a szénbányászok sztrájkoltak a Kentucky állambeli Harlan megyében.

"J. H. Blair seriff eljött hozzánk az embereivel, és Samet, a férjemet kereste. Sam a szakszervezeti vezetők egyike volt. Egyedül voltam otthon a hét gyerekkel. Feldúlták az egész házat, aztán kinn őrködtek, Samet várták, hogy lelőjék, ha megjön. De nem jött haza akkor éjjel. Utána kitéptem egy lapot egy falinaptárból, és erre írtam le a "Which Side Are You On?" (Melyik oldalon állsz?) szövegét egy régi baptista himnusz, a "Lay the Lily Low" dallamára. Az én dalaim mindig az elnyomottakhoz szóltak, a munkásokhoz. Én is közéjük tartozom, és úgy érzem, hogy velük kell lennem. Nem létezik semlegesség. Vagy az egyik oldalon kell állnod, vagy a másikon. Van, aki azt mondja: "nem foglalok állást – én semleges vagyok." Ilyen nincs. Az elmédben vagy az egyik oldalon vagy, vagy a másikon. Harlan megyében senki se volt semleges. Ha nem voltál orgyilkos, akkor szakszervezeti tag lettél. Az kellett lenned."

Lanius

Lanius cachaça. Csapataink harcban állnak a vírus ellen.

Sokadszor a sztrájkról

És megint az van, hogy lesz pedagógussztrájk. Szerintem nincsenek meg a feltételei, de hátha. Viszont most is elmondom, amit már unalomig sokszor: csak az egész intézményekre kiterjedő sztrájknak van értelme. Ehhez agitációra van szükség, és bármilyen furcsa is, föl kell adni azt a szép elvet, hogy mindenki a lelkiismerete szerint dönt. Jogilag persze igen, de itt nem a jogról van szó, hanem a szolidaritásról. Az végtelenül szánalmas és gáz, ha a tantestület egy része sztrájkolni próbál, másik része pedig sztrájktöréssel csökkenti az akció hatékonyságát.

A dilettantizmus forrásairól

Szerintem nem az a legveszélyesebb dilettáns, aki úgy csinál tantervet, hogy még soha nem tanított. Nála is veszélyesebb az, aki úgy csinál tantervet, hogy nagyon sokat tanított, és úgy gondolja, hogy az úgy volt rendben, ahogy ő csinálta.

Egy béremelés margójára

A Napóleon konyak ugye az az ital, amit a proletariátus választott képviselői útján fogyaszt.
Hát most is valahogy így.

Esküszöm, forradalmár leszek

Vegyük észre, hogy a magyartanárok számára javasolt nyilatkozat – "A korszerű, képességfejlesztésre, szövegértésre és szövegalkotásra, műértő és műélvező olvasásra, kommunikációs képességekre és modern nyelvszemléletre vonatkozó követelményeket követem" – sokkal radikálisabb szöveg, mint első pillantásra talán látszik. Mert nemcsak a 2020-as NAT-tal megy szembe (azt idézve, persze), hanem talán minden eddigi tantervvel. Valóságos pedagógiai forradalmat hirdet.

Szakmaiság és politikum a NO NAT mozgalomban

A pedagógusok mozgalmát kezdettől – és a NAT elleni mozgalmat jelenleg – áthatja ez a dilemma: politikai ellenállásról van szó, vagy szakmai kritikáról? Újra és újra megfogalmazódik, hogy maradjunk szigorúan a szakmai kereteken belül, ne tévedjünk a politika ingoványos talajára. Annál is inkább jogosnak tűnik ez a figyelmeztetés, mert a kormány sem unja meg, hogy Gyurcsány láncos kutyájának tekintsen mindenkit, aki kritikai hangot üt meg vele szemben.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kritikája?

Én azt gondolom, igen. A NAT és a kerettantervek szövegéről ki lehet mutatni, hogy szakmaiatlan, nem felel meg a korszerű tantervelmélet és pedagógia elvárásainak, önellentmondásokat tartalmaz, stb. Szükség is van az ilyen szakmai kritikára, példát mutattak erre a magyartanárok, a történelemtanárok, az egyházi iskolák tiltakozó tanárai, a neveléstudomány oldaláról pedig a fáradhatatlan Nahalka István.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kijavítása?

Szerintem ez a kulcskérdés, és meggyőződésem, hogy nem. A szakmai bírálat célja nem lehet az, hogy egy jobb szöveg szülessen. Ha ez meg is történik – amit amúgy nem is tartok kizártnak –, annak mi lesz a jelentősége? Vegyük végre észre – és ne féljünk kimondani se –, hogy azok a problémák, amiket most az új tantervek szemére vetünk (elsősorban az, hogy tele vannak tömve teljesíthetetlenül sok kötött tananyaggal), a magyar közoktatás krónikus betegségei, amelyeket egy elhibázott közoktatás-politika 2010 óta (nem létrehozott, hanem) tovább mélyített, és amelyek az elviselhetetlenségig fokozódhatnak az új tantervek hatására. Ha a kormányzat visszavonja a NAT-ot, akkor örülünk? Nem, Vincent, nem lenne minek örülni. A mai magyar közoktatás botrányos, és ezen mit sem változtatna, ha nem vezetnék be az új tanterveket.

És ha konszenzusteremtő viták, kerekasztal-beszélgetések során születnének meg az új tantervek? Hát az már nagy dolog lenne, csakhogy ezt kitűzni már eminensen politikai cél. Ahhoz legalábbis az kell, hogy a kormányzat ebben a kérdésben gyökeresen másképp viselkedjen, mint eddig, illetve mint más kérdésekben. Ugye mindenki belátja, hogy ha azt követelné egy eddig még nem létező mozgalom, hogy legyen nyilvános vita a kormányzat bevándorlási politikájáról, az politikai, és nem szakmai követelés lenne. Ugyanígy a NAT-ról való nyílt egyeztetés követelése is az. De az sem lenne egy nagyon erős állítás, hogy a jelenlegi kormánytól ezt hiába is várnánk, szóval...

Szóval pártpolitikáról van szó?

Én sokszor leírtam már, hogy szerintem a mai Magyarországon azért marhaság pártpolitikáról beszélni, mert nincsenek pártok. Van egy állampárt, amely ezer szálon összefonódott az állammal, és vannak látszatpártok, amelyek nem végeznek pártszerű tevékenységet (azaz nincs stratégiájuk a hatalom megszerzésére). Röviden: nincs többpártrendszer, így nincs pártpolitika se (bár lenne!). Gyurcsány nem politikai tényező, max. mint előrángatható démon a kormány kezében, ha az le akar járatni egy valóságos mozgalmat.

Tehát nincs kormányzóképes ellenzék. Hát akkor?

Van egy rossz és egy rosszabb hírem. Tényleg nincs kormányzóképes ellenzék, de ennél nagyobb baj, hogy nem is lesz, ha nem lesz mozgalom, amiből kinőhetne. Mert mégis hogy kéne létrejönnie? Megalakul egy füstös szobában egy új párt, és találnak egy fess legényt, aki majd vonzóvá teszi a választók előtt, akik rá szavaznak 2022-ben a demokrácia örömünnepén? Ez így azért reménytelen, mert vége van, már régen vége van a demokráciának. Ellenzéki erő – ha egyáltalán! – csak mozgalomból nőhet ki. Nem az az állításom, hogy az új ellenzék a pedagógusok mozgalmából fog kinőni, hanem hogy ez a mozgalom – ha nem szúrjuk el – képes lehet rombolni a NER-t, és így tenni valamit a valóságos megújulás érdekében.

Mi a teendő?

Röviden: a NAT és a kerettantervek elleni tiltakozást kiszakítani a szakmai karanténból. Ezt kétféleképpen értem: tematikailag és a megszólítottak körét illetően. Bele kell helyezni a NAT-bírálatot az okok és következmények kontextusába. Messze nem pedagógiai vagy közoktatási kérdésről van szó. Például arról az erős tendenciáról van szó, hogy a magyar közoktatás módszeresen rombolja a nemzetet azzal, hogy a nemzeti műveltséget nem juttatja el az ifjúság nagy részéhez, hogy semmit nem tesz ennek a problémának a kezelése érdekében, és az új NAT várhatóan rémisztően felerősíti ezt a tendenciát. (A magyartanárok kezdettől helyesen mutattak rá arra, hogy az új NAT nem eléggé nemzeti. Ezt a vonalat kell követni.) Vagy szó van arról a szintén erős tendenciáról, hogy az iskola nagyjából elviselhetetlen intézmény, ahonnan csak a gazdagok gyerekei tudnak alternatív intézmények útján elmenekülni, a többieknek tönkre teszi a gyerekkorát, és nem tanítja meg nekik azt, ami ahhoz kell, hogy szabad állampolgárok, és ne alattvalók legyenek. Nem folytatom.

Azt szokták mondani, el kell érni a szülőket. Én meg azt mondom, hogy a szülőkön keresztül el kell érni az egész társadalmat. Különösen fontos lenne a hasonló problémákkal szembesülő rokon szakmákkal összefogni: a szociális szférával és az egészségüggyel. Mert mindannyian egy hatalmas emberáldozat részesei vagyunk: senkiházi milliárdosok rövid távú érdekeiért áldozza föl ez a rezsim a jövőt, azaz az embereket.

Kiegészítés

Nagy örömömre sokan megosztották jegyzetemet, általában egyetértve velem. Voltak azonban olyan kritikai megjegyzések, amelyeket megfontolandónak tartok, ezért most kiegészítem a szöveget. Két ellenvetésre fogok kitérni, mindkettőnek az a lényege, hogy túlságosan sarkosan és ezért leegyszerűsítve fogalmazok meg dolgokat.

1. Az az állítás, hogy nem léteznek pártok, valóban egy kicsit durva az önkormányzati választások után. Tény, hogy akkor az ellenzéki pártok valóban pártként viselkedtek, így az többpártrendszer megszűnéséről szóló “doktrínámat” talán tényleg újra kéne gondolnom. (Ami nem azt jelenti, hogy most visszavontam. :) )
2. Azt is írtam, hogy a NAT 2020 visszavonása nem lenne jó. Ez nyilván megint leegyszerűsítően blikkfangos megfogalmazás. Sok minden miatt jó lenne. Egyrészt csapás lenne a NER-re, hát ennek hogyne örülnénk? Másrészt nem jelentene újabb csapást a közoktatásra. Ez is valami. De fenntartom, hogy jóval többre van szükség, mint a NAT visszavonása.